Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887

— 5 szívnek? Az igazság helyett a sötét önzés rabló vágyait, a becsület helyett a minden isteni és emberi javaknak lábbal taposását, képmutatást, hazugságot, hűtlenséget, a durva, másokat lenéző, sárral dobáló gőgöt, — szóval a bűn és a gonoszság kibeszélhetlen undokságát.

Odajutottunk, hogy a felvilágosodás hangzatos szólama mellett az instenséggel való foglalkozás, a vallásos élet külső gyakorlatai, az úgynevezett műveltség fogalom körébe többé fel nem vehetők, más — világos szavakkal beszélve: a tudomány bs műveltség mellett Isten meg nem áll. A legszebb erények gyakorlása: az alázatosság, erkölcsi tisztaság, engedelmesség: a gyávaság, szellemi korlátoltság, — szalon nyelven: a bornirtság bélyegét süti ránk.

ügy ám! Mert a tudomány nem az erkölcsi művelődés kizárólagos czéljának, hanem a kényelmesebb kenyérkereset, a magasabb társadalmi hatalom és feltűnés eszközének tekintetik. Tanulunk, hogy tudjunk, de nem, hogy jók legyünk.

Az általános tanulás-kedv áramlatában az inditó okok nem tiszták, tehát a művelődési eredmények sem kedvezők. S mert aki miben vétkezik, az által bűnhődik is : nagyon természetes, hogy az emberiség egyoldalú nevelése a nagy czéltól, mint a tanulás egyedüli és kizárólagos feladatától — az erkölcsösségtől távolit el.

Semmi emberi félBzegségnek nincs annyira káros, egyáltalában helyrehozhatlan átkos következménye, mint az emberi lélek tehetségeinek téves irányban való fejlesztése.

Korunk legnagyobb szellemi aberratiója, tévedése abban nyilvánul, hogy szeret tanítani és tanulni, de nem tud nevelni és jó lenni. Vagy is: az észt kicsiszolja az ismeretek felfogására, de a mi az összes szellemi élet erkölcsi