Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887
— 6 — megnyilatkozásának forrását képezi, a szívnek az igazat, jót és szépet megérző képességét kissebb nagyob mértékben érintetlenül hagyja, Innen magyarázható meg, hogy sok okos, tudós emberrel találkozunk, s látunk elég nevelt embert, kiknek éles itéletök, finom izlésök és társadalmi csiszoltsá- guk van, de valóban müveiteket, kik tudományt jellemmel, lelkiismerettel, érző, de zabolázott szi/vel párosítani képesek volnának, vajmi keveset találunk. A tudásnak boldogító hatása csak akkor van, ha az igazság a mit az ész értelmünkkel közöl, szivünkbe leszál, ha azt a kedély megfogta ; ellenben az elme világossága hasonlít a téli napfényhez, mely látó idegeinkre hat, de fagyasztó légköre minden életet és tenyészetet megfojt. Az emberi lélek úgy van alkotva, hogy a mi neki való vagy képzelt boldogságára szolgál, azután vágyódik, azt birtokába venni igyekszik. Ámde a szivet is, éppen úgy mint a gazda a tőidet a tiszta buza termésre, elő kell készíteni, hogy az a nemes, igazán boldogító hatások alatt meginduljon; ki kell választani tudni a tárgyat a mi való, igaz boldogságot, állandó és tiszta örömet okoz neki. A termésre elő nem készített és jó maggal be nem vetett föld földudvásodik, burjánt és gazt terem. Úgy az emberi szív is, ha elő nem készíttetik a nemes megindulásokra, ha korán nem vettetik belé az istenileg és az ember természetéhez egyedül méltó és azért feltétlenül boldogító igaznak, jónak és szépnek nem . csak ismerete, hanem azoknak meg érzése: vonzalmának, vágyának, szeretetének más tárgyat fog kereresni, mely hozzá nem méltó, de a mely gyökeret ver és fölburjánzik, mint az elhanyagolt föld; érzéketlen marad az erény, de igen is érzékenynyé vá
