Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887
— 4 — ünnepélyes alakban is azt kihirdessük és nyilvánosságra hozzuk. Mielőtt azonban ezt megtennék, szabadjon nekem ez ünnepélyes alkalommal olyas valamit mondani el, mi minden emberre, de kiválóan a magasabb műveltségre törekvő ifiuság erkölcsi élete megnyilatkozására, a legfontosabb tudni való, döntő tényező és a művelődés el- engedhetlen föltétele. Mert úgy tapasztaltam, s e tapasztalatban mindazoknak megegyező Ítéletével találkozom, kik a társadalom erkölcsi életének tüneteit komolyabb megfigyeléssel latolgatják és vizsgálják, hogy napjainkban minél általánosabb közszükséggé kezd válni az emberi lélek tudományos alapon való kiművelése, s a fölérezett közszükség élénk hatása következtében minél nagyobb és általánosabb e czélra a törekvés: az erkölcsileg igaznak, jónak és szépnek megnyilatkozása liova-tovább fogyatékosabb és elszomorítóbb képet mutat föl. Tapasztalatom nem a megerőltetett képzelet rémképeiből szőtt álomlátás szüleménye, hanem merő valóság, megcsontosodott és husosodott öntudatos élet, mely közöttünk van, fejét fennen hordja, s hova-tovább fokozódó vakmerőséggel és álczázatlan szemérmetlenséggel tolakodik be az emberi gondolkozásba, hogy befertőz- tesse a szivet, kiirtván abból minden istenfieg igaznak, jónak és szépnek megérzését; megfosztván az emberi kebelt, a hit, az igazság, a becsület, a szemérem, alázatosság, a szeretet, a hűség, a könyörület, részvét, áldozatkézség és önfeláldozás erényeinek gyakorlásától és boldogító hatásától. És mit ád mindezek helyett? Az ész - itélőszékére, az emberi szellem szörnyét, a legszentebb s az emberi természetnek leginkább megfelelő igazságokban való kételkedést, hitetlenséget és végre a minden felsőbb erkölcsi élet iránti közönyt ülteti fel! S mit ád a
