Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1887
M. t. uraim és hölgyeim! Nemes iíiuság! Minden iskolai év vége a tanulóra nézve egyéni művelődése és erkölcsi tökéletesedése körének egy-egy záró kövét képezi. Boldog az, ki valahányszor életének e —4 körben forgó pontjához jut, érzi, tudja, csalhatatlan hatása alatt áll értelmi világa tágulásának; ki érzi, tudja, hogy esze csiszoltságával s az igazság fokozatosan emelkedő ismeretével tisztább, nemesebb, jobb lett, mint a milyen volt, s a szív e jóravalósága nem csak mint vágy, vonzódás a jó felé él benne, hanem mint munkás, kitartó erős akarat tényekben érvényesíti magát. Óhajtanám, hogy a lefolyt, s már-már bezárandó iskolai év végén a boldogság ez édes öröméből egyetlen ifiu se legyen kizárva. A nagy czólért, hogy t. i. minden ez iskola oktató és nevelő hatása alá helyezett ifiu rendeltése elé helyeztessék : az intézet tanár-testülete egész erejét hivatással ős páratlan buzgósággal súlyba fektette. Az eredmény bizonyítványát, mint egy hoszszu év munkájának gyümölcsét, minden egyes tanuló magában hordozza. Ezúttal a mi feladatunk csak az, hogy külső 1*)
