Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1885

-7 —

és erkölcsi előkészültséggel vészük á( a családoktól és az alsóbb fokú iskolákból ifiainkat, s mivel a jövő oktatás és nevelés eredményeinek biztosítása végett a gymnasiumra bénitólag ható okok fölfejtésével előbb- utóbb le kell számolni, részben az ifiuság oldása, de legkivált a szülök és a társadalom fólvilágositása okából: határoztalak el arra, hogy ezen ünnepélyes alkalmat azon akadályok föltüntetésére használjam, a mik rendesen okai szoktak lenni a középiskolai tanitás és nevelés eredménytelenségének — sok ifimai szemben.

Minden tanításnak és tanulásnak végczélja a műveltség. Műveltnek lenni pedig annyit tesz, mint a megismert igazsághoz gondolkozásban, érzelemben és akaratban föltétlenül alkalmazkodni Könnyű tehát belátni, hogy a legdiszesebb nemes czimre, a müveit elnevezésre csak az méltó, ki az igazat eszével fölfogja, szivével fölérezi, az után vágyakodik s az akarat által minden ténykedésében annak sajátos személyes nyilatkozatot ád. Innen van (a mire különösön a gyranasiumi oktatás és nevelés is helyezkedik), hogy minél több ágú s minél széljesebb körű ismeretekkel bírunk, erkölcsileg annál jobbaknak és tökéletesebbeknek kell lennünk. Szóval: a tudomány valódi értéke és becse erkölcsi jóságunknak tett szolgálataiból magaslik ki. Az ember mind az igaznak megismerésére a képességet, — az észt, mind pedig az az után való vágyat — a jóravalóságot magával hozza az életbe és magában hordozza. Csakhogy mindkettő a tapintatos nevelés és oktatás által adatik át rendeltetésének. És ki nem tudja, hogy az ember szellemi tehetségeinek kifejtése a rajta kívül álló világnak, kiveálóan pedig azoknak ráhatása, vezetése és szoktatása által eszközölhető, kik már az ész helyes használatának birtokában leven, ismerik az igazat s ezt mint szépet és jót szivökben hordozzák. Itt inkább az a kérdés: a gyermekre az oktatói és nevelői hatást kiknek kell és mikor gyakorolni? Egy-