Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884
A phantasia az álomban. Lelki életünk folyamatában egyik tehetségünk sem végez oly szakadatlan munkásságot, mint a phantasia. Mig a többi tehetségek a test kimerült állapotában, vagy éppen az álomban, csekély, néha figyelemre sem méltó műveleteket visznek véghez, addig a phantasia még ama körülmények között is folytonos működésben van. Az érzéki észrevevésnél múlhatatlanul megkivánta- tik, hogy a közvetetlenül jelenlévő tárgy az érzékszervek utján hasson a lélekre, de a phantasia segitségével lelki szemeim elébe állíthatom a múltnak általam soha sem látott alakját és emlékeit, elővarázsolhatom az alaktalan jövendőt, stb. Innen nem nehéz a phantasia fogalmát meghatározni. A phantasia ugyanis lelkünk azon tehetsége, mely a visszaidézett képzetekből különböző kom- binácziók és alakítások által egészen újakat teremt. Ennélfogva a pkantasiának kettős feladata van: visszaidézni a közvetett, vagy közvetetlen tapasztalás utján ismert jelenségeknek képeit; és ama képzeteknek különféle összeállításával újakat alkotni. Az elsőt visszaidéző (reproductiva), az utolsót alkotó (productiva) phantasiának szoktuk nevezni. A phantasiának e kétféle elnevezése voltaképpen csak kétféle nyilvánulását jelzi, de tényleg az csak egy. Életünkre vonatkozó jelentőségét és fontosságát leginkább magyarázza azon körülmény, hogy az észnek szolgálatában áll, az ész gondolatait és ismereteit úgy színezi ki, hogy azok mások által is felfoghatók, megismerhetők legyenek. Teszi pedig ezt bizonyos jelképekkel, minők a beszéd és irás. Ezek segitségével eszközli, hogy másokban is ugyanazon gondolatok ébredjenek föl, melyek a mi lelkeinket foglalkoztatták. A phantasiának az iskolai oktatásnál nevezhetlen nagy előnye van. Az a tanitó fog nagyobb eredményt feltüntethetni, l*
