Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1857
7 — eme mondása szerint: „adeone me delirare oenses, ut ista credam? ámbár a római vallásokat „ a bölcsek egyaránt hamisaknak, a nép igazaknak, az államhatalom pedig hasznosoknak tartottákmindazonáltal külsőkép a bölcseknek is fejet kellett hajtani, és tömjénezni halál büntetés alatt a bensökóp hamisnak elismert vallásnak. Továbbá a lehetőségig s egészen a szánalom — s nevetségig népszerűvé tették a nép meg- örvendeztetése, s mulattatására rendelt s rendezett vallásos lakmározások által. „Kell — úgy mond Polybius — hogy ezen nép mely oly könnyen haragra lobban féken tartassák valami láthatatlan hatalom által. A madár s bél jóslatok ábránd müvei valának, de a népszerű vallásban semmisem látszott túlságosnak. Minél inkább ellenkezett a józan észszel, minél nevetségesebb volt — minthogy csodásnak kellett lenni: — annál istenibb volt előttük; a nép hiszékenysége mindent kipótolt. Olyan szertartások kellettek, mik a nép babonásságát fenntarthatták, és a politikába beillettek, mi megvolt a jóslatokban, s ezeket noha a népies hiszékenység hozta be ; de a köztársaság hasznaért fenntartattak, s úgy használtattak, mint a közérdekek kívánták.“ — Sz. Ágoston azt mondja hogy a római Varró főpap a politikának, és az állam tisztviselőinek minden titkait azáltal elárulta midőn úgy nyilatkozók hogy „szükséges miszerint a nép sok igaz dolgot ne tudjon, és sok hamisat higyjen.“ Legnagyobb bölcse- sége a rómaiaknak még is abban nyilvánult miszerint az aegyptomi papok s Mágusok példáján okulva a vallás szolgáiból nem alkotottak külön várnát, hanem a vallás szolgái egyszersmind államhivatalnokok is voltak. Az istenek végzései az oraculumok szájaiba adattak, ezeknek pedig a közügyet érdeklöleg semmit nem volt szabad a senatus és hatóságok engedolme nélkül nyilvánítani. Céljok lévén a népbe a vallás iránt tökéletes megnyugvást oda engedést eszközölni, az istenek félelmét szivébe mélyen bevésni s ezen félelemnek ébren tartása áltál szeszélyük szerint vezetni: ennélfogva az állam legfőbb tisztviselőit egyszersmind a vallás élére állították. Mig a királyok uralkodtak addig ők bírlak bizonyos nemével a papságnak, s elüzetésük után a nép megnyugtatása végett felállították a „rex sacrorum regina sacrorum“ hivatalokat. Minthogy a királyok elüzelésekor a hatalmas Pátriciusok fogták meg a kormány rudat, ennélfogva mindennemű hivatalokban megosztoztak egymással, ekkor sorolták kiváltságaik közé a jós s főpapi méltóságokat is, s mint senatorok kettős jellemmel bírtak s kormányozlak Cicero mondása szerint de Divin. 1. 1. „Városunkban a hatóságok, s kik utánok következének mindenkor kettős jelemmel bírtak, és az államot a vallás oltalma alatt kormányozák.“ A sz. hivatalok igy voltak kiosztva: a már említett rex és regina sacrorum segítségére állottak egyszer tiz férfiak — decemviri — ezek igazgatták a sz. dolgokat, — másszor a tizenöt férfiak — quindecem viri — kik gondozták a vallás szertartásait, őrizték a zárva tartott sibyllai könyveket, melyeket olvasni nem volt szabad a senatus hátározata nélkül, s midőn rendkívüli körülmények között a népet megkellett nyugtatni, vagy vigasztalni: ezen férfiak a senatus végzéséből tanácsot kértek mind az oraculumoktól mind a sibyllai könyvektől, és a mit feleletül nyertek, arról jelentést tettek a senatusnak hozzáadván sajat véleményüket, s mit aztán végre a senatus meghatározott, azt végre hajtották. Ezek rendezték az ünnepeket is. Szóval : minden vallásos szertartás az államlisztviselöinek kezelésén ment keresztül. Végül hogy a vallást úgy használták fel mint a közérdek — vagy a hatalmasok szeszélye hozta magával, arra nézt álljon itt a sok közül nehány példa: Julius Caesar midőn áldozni akarván a senalusba menetel előtt kedvező jelt nem talált volna a leölt állatokban — mond Svetonius — megvetéssel oda- hagyá az oltárokat, s bement a senatusba. „Pluribus hosliis caesis cum lilare non posset introiit Curiam sprela religione.“ Claudius Pulcher hajó-csatára készülvén — a szent csirkéket a tengerbe dobatá hogy miután enni nem akartak igyanak. A görögöknél is ezekhez hasonló Xenophon ama telte minélfogva Cálpe szírijeinél még a málhás szekerekből is mind levágatta az ökröket, s még sem talalta meg a kívánt jelt az indulhatásra; mert tovább mozdulni nem akart — ámbár serege lázongott — mig az éleséges hajók mind meg nem érkeztek, s akkor mindjárt megvolt a kereseljel. -- Átalában: úgy Ítéllek mindenkor a jelek kedvező vagy nem kedvező volta felől, a mint az érdokek kívánták, s ha nem voltak megelégedve az elsővel,
