Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 33/4. (2013)
Articles
108 M. Takács bisericilor cu plan tetraconc. Cercetätorii n-au recunoscut mult timp existenta acestui tip in corpusul edificiilor Ungariei Arpadiene, si s-au produs si identificäri eronate. In privinta Ungariei Arpadiene prima data László Török a demonstrat existenta structurii spatiale in cruce greacä cu cupola asezatä in traveea de mijloc in 1970, prin interpretarea unui plan de la sfärsitul secolului al XVIII-lea, inainte de arderea clädirii bisericii mänästiresti din Szekszárd.174 Desi in cele patru decenii trecute de atunci nu s-а formulát nici о criticä impotriva acestei identificäri, plánul in cruce greacä cu cupola asezatä in traveea de mijloc a bisericii abatiale din Szekszárd a fost acceptatä de breaslä numai dupä ce si Ernő Marosi a identificat aceastä planimetrie,175 in plánul din secolul XVIII, respectiv in planul de säpäturä considerat definitiv de cätre Károly Kozák, publicat ín 1976.176 (Pl. 6/5) Confuziile interpretärii au crescut si mai múlt dupä ce Károly Kozák, pe peretii laterali ce limitau spatiul central cu plan pätrat, avänd cäte о absidä cu inchidere dreaptä, a reconstituit si alte abside mici (sau nise), bazändu-se pe cäteva resturi de zid. Existenta indoielnicä a acestora ar justifica si in acest caz nevoia executärii unei säpäturi de revizie. О evolutie aparte a avut si cercetarea unei alte biserici din secolul al XI-lea, avänd la fei structurä spatialä in cruce greacä cu cupola asezatä in traveea de mijloc: biserica mänästireascä din Kaposszentjakab sau Zselicszentjakab. In 1973 a apärut temeiul interpretärii arhitecturale a acestei biserici: planul de säpäturä.177 (PL 6/6) Acest plan a deviat cercetarea, ре о perioadä indelungatä, intr-o directie eronatä. Din cauza navei longitudinale dreptunghiulare cercetätorii din Ungaria au considerat cä aceastä clädire are structurä bazilicalä.178 Abia dupä anul 2000 au apärut analize care considerä cä biserica din Zselicszentjakab reprezintä о tranzitie specialä intre structura spatialä bazilicalä si centralä. Pásul hotärätor in reconstituirea cu structurä spatialä in cruce greacä cu cupola asezatä in traveea de 174 Dupä formularea lui Török 1970, 96-154 din pag. 115: „forma sa originalä a fost un spatiu central impärtit in nouä, cu una sau eventual cinci cupole. Spatiul säu interior a fost impärtit de patru stälpi (coloane) in nouä.” 175 Ca un exemplu unic, scos din context, vezi Marosi 1983, 18: „aceastä clädire a urmat structura spatialä a tipului de biserica bizantinä in cruce greacä cu cupola asezatä in traveea de mijloc.” 176 Kozák 1975-1976, 136, planul adäugat. 177 Nagy 1973, 336, fig.73. 178 Astfel chiar si Ernő Marosi, dupä a cärui pärere aceastä bisericä este un tip de spatiu „cu galéria lateralä, longitudinal, cu un caracter evident bizantin” (Marosi 1986, 92) épülettípus létezését az Árpád-kori Magyarország épületállományában, és történtek téves meghatározások is. Az Árpád-kori Magyarország vonatkozásában elsőként Török László igazolta a keresztkupolás térszerkezet létezését 1970-ben, a szekszárdi monostortemplom egy 18. század-végi, közvetlenül az épület leégése előtt felvett alaprajz értelmezése által.174 Bár az épülettípus azonosítása ellen az azóta eltelt jó négy évtized alatt sohasem fogalmazódott meg kritika, a szekszárdi apátsági templom keresztkupolás mivolta csak annak utána vált szakmai körökben elfogadottá, hogy Marosi Ernő is e térszerkezetet ismerte fel a 18. századi alaprajzon,175 illetve a Kozák Károly által véglegesnek titulált, 1976-ban közölt ásatási alaprajzon.176 (6. t. 5.) A szekszárdi apátsági templom térszerkezetének értelmezése körüli bonyodalmakat csak az növelte, hogy Kozák Károly a négyzet alaprajzú centrális teret északról, délről és nyugatról határoló, egy-egy egyenes lezárású szentéllyel is rendelkező oldalfalra további kis apszisokat (vagy falfülkéket) rekonstruált, általában igen csekély falvonulatok alapján. Az oldalkonchák kétséges léte miatt a szekszárdi apátsági templomban is igen nagy szükség lenne egy revíziós ásatásra. Sajátosan alakult egy másik, szintén keresztkupolás térszerkezettel rendelkező, 11. századi templom: a kaposszentjakabi vagy zselicszentjakabi monostortemplom kutatása is. 1973-ban jelent meg első ízben e templom építészettörténeti értelmezésének az alappillére: az értelmezett ásatási alaprajz.177 (6. t. 6.) Ezen alaprajz azonban hosszú időn át félre is vitte a kutatást. A hossznégyszög alaprajzú hosszház miatt a magyar kutatás hosszú időn át bazilikális térszerkezetűként értékelte az épületet.178 Csak az ezredforduló után jelentek meg olyan elemzések, amelyek a zselicszentjakabi templomot egy sajátos átmenetként értékelik a bazilikális és a centrális térszerkezet között. A döntő lépést a zselicszentjakabi templom keresztkupolás térszerkezettel való rekonstrukciójában Tóth Sándor tette meg. 174 Török 1970, 96-154. A 115. oldalon olvasható megfogalmazása szerint: „eredeti formája kilenc osztású, centrális elrendezésű volt, egy vagy esetleg öt kupolával. A belső terét négy oszlop (pillér) osztotta kilenc tér-részre" 175 Egyetlen, kiragadott példaként lásd Marosi 1983, 18: „ez az épület a bizánci keresztkupolás templomtípus térszerkezetét követte." 176 Kozák 1975-1976,136, csatolt alaprajz. 177 Nagy 1973, 336, 73. ábra. 178 így még Marosi Ernő is, aki szerint e templom „oldalkarzatos, hosszanti elrendezésű, ugyancsak bizantinikus jellegű tértípus" (Marosi 1986, 92)
