Tóth Sámuel (szerk.): A Magyarországi Ev. Ref. Egyház egyetemes névtára az 1886. évre (Budapest, 1887)
^ ~~~T r III Kétségtelen történelmi adatok bizonyítják, bogy a Carolina resolutió kiadatása előtt a tiszántúli egyházkerület szoros viszonyban állott a tiszáninneni egyházmegyékkel; Midőn 1567-ben a 2-ik belvét bitvallástétel a debreczeni zsinaton bevétetett, a tiszántúli 14 esperességen kivid 3 tiszáninneni, u. m.: a zempléni, abaujvári és borsodi esperesek is elfogadták és aláírták azt. Adatok mutatják, hogy a tiszántúli és tiszáninneni egyházmegyék a zsinatokat közösen tartották, most a tiszántúli püspök hívta meg a tiszáninneni espereseket, majd visszont ezek amazt espereseivel együtt. Nagyon tévednénk azonban, ha azt állítanék, vagy ezen adatokból azt következtetnők, hogy a tiszáninneni egyházmegyék és esperesek a tiszántúli püspöknek hatósága alatt állottak. E viszony nem hatósági, s alárendeltségi, hanem egyszerüleg atyafiságos viszony volt, a mint ezt a Keresztszegi István túl a tiszai püspöknek Miskolczi István zempléni esperessel való levelezése mutatja 1638. évről.*) A tiszáninneni négy megye tehát u. m.: Borsod, Grömör, Hont; Abauj Torna; Zemplén és Ung, melyekből idővel 7, a legújabb időkben pedig nyoícz egyházmegye alakult, esperest igazgatás alatt állott. **) Mindenik esperes saját megyéjében mintegy püspöki jogot és hatalmat gyakorolt, a honnan van rá példa, hogy superintendensi czimmel is éltek vagy neveztettek; zsinatokat hívtak össze, az egyházakat látogatták, a lelkészi felavatás szép tisztét gyakorolták, házassági ügyekben Ítéltek, egyházi fegyelmet gyakoroltak, az egyházat, a polgári hatóságok irányában képviselték, de mindent a megyei confraternitissal egyetértőleg tettek. — Voltak a megye nagyságához képest eonseniorok, kik az esperes megbízásából vizitáltak; voltak presbgter papok, kik az esperesnek a vizitáczióban segédei voltak, a lelkészek ordinálásánál a disputácziókat vezették, tehát az esperes mellett segédkeztek. A mi az egyházmegyéknek egymáshoz való viszonyát illeti: ezek eleitől fogva fraternitásban, vagy a mint nevezték: unió-ban állottak egymáshoz. Az egyházat egyetemesen érdeklő ügyekben, mint: hitelvi kérdések, szertartás, iskola, köz-zsinatokat tartottak. Ha valahol az esperesi hivatal megürült, a consenior vagy jegyző meghívta a többi megyék espereseit és követeit a zsinatra, ott a megjelent esperesek és követtársaik a megyebeli konfraternitással közösen szavaztak és a megválasztott esperest a társesperesek avatták föl. *) Lásd Sárospataki füzetek 1859. év 475. lap. **) A 4 egyházmegyében az egyházak száma volt a tiszántúli egyházkerület levéltárában őrzött 1780-as évekről szóló kimutatás szerint: anyaegyház leány egyház Borsodi egyházmegyében.........148 72 Abaujvári .. ........... 72 28 Zempléni . ........ 52 53 Ungvári ............... 41 313 153 Ezen kimutatás szerint még 8 anyaegyház úgy van megjelölve, mint határozottan ecclesia Sclaoonica.
