Tóth Sámuel (szerk.): A Magyarországi Ev. Ref. Egyház egyetemes névtára az 1886. évre (Budapest, 1887)
143 Megjegyzendő, hogy a zempténmegyei ágostai hitv. követő egyházak is felvétettek az unióba 1597-ben Báthory István közbenjárására, és a zempléni esperes igazgatása s vizitácziója alatt állottak s a zsinatnak tagjai voltak. Ezen unió 1670-ig állott fenn. Hasonlólag a sárosmegyei ágostai esperesség is unióban volt a tiszamelléki helv. hitv. esperességekkel és lelkészeket is ordináltatott magának itt. Miután azonban a szatmárnémeti zsinat elhatározta, hogy a fraternitásban élő tiszáninneni egyházmegyék is püspököt válaszszanak, e zsinati határozat alapján Rákóczi György, erdélyi fejedelem, felhívta ezen egyházmegyéket 1646. évben a püspök választásra ; e felhívásra a 4 egyházmegye még azon év őszén, vagy 1647. év elején 10 pontban kifejti az okokat, melyek ellene mondanak, sőt tiltakoznak azon törekvésnek, hogy püspöki igazgatás léptettessék életbe ezen egyházmegyékben is. Ezen irat nagy valószínűséggel felterjesztetett a fejedelemhez kitől, vagy tanácsosaitól megadattak a responsiók minden egyes pontra. Ezen responsiók nem csak czáfolják a kifogásokat, melyek a püspök választás ellenében felhozattak, hanem bizonyos vádakat is foglalnak magukban. Ezen czáf- és vádiratra 1648. ápril 8-án kél közvetlen magához, Rákóczi Györgyhöz intézve egy felirat, melyben röviden ismertetve van az egyházi szervezet és igazgatás; kifejtetik, hogy minden püspöki hivatal fennállása nélkül is a protestáns elveknek megfelelőleg biztosítva van ő náluk a tiszta evangyéliomi hit, a jó rend és a keresztyéni, egyházi fegyelem. Szóval e feliratból látható, hogy mily féltékenyek voltak ezen tiszáninneni egyházmegyék autonomiájokra, attól tartván, hogy a püspöki hivatal felállítása megsemmisítendi az egyházmegyék önálló autonom kormányzatát. Annyi haszna azonban csakugyan lett a fejedelmi sürgetésnek és püspök választásra való felhívásnak, hogy még ugyanazon év 1648. jun 20-án Sárospatakon tartott közzsinatban a 4 egyházmegyére nézve az unió pontjai szorosabban megállapíttattak, a mely pontok szerint tehát: praesidem aut communem inspectorem, et numero quatuor seniorum eligendum communi suffragio conclusum est. — Meghatároztatott, hogy mi a jogköre ezen praesesnek vagy communis inspectornak. *) Ezen uniált állapot Tiszáninnen mindaddig tartott, mígnem kiadatván 1734. október 20-án a Carolina resolutio, ezen confraternitásban élő megyék is superintendentiává alakíttattak és püspöki kormányzat alá jöttek. Különben tulajdonképen a tiszáninneni egyházkerület a Hernád-Németiben tartott kerületi gyűlésen alakult meg, midőn a borsodi, abauji, zempléni és ungi egyház superintendensévé Szentgyörgyi Sámuel választatott. Mellé főgondnok nem választatott ekkor, hanem 1735-től kezdve Vay Abrahám töltötte be e méltóságot egész 1735-ig, midőn az ő halála után Vay István lett az egyházkerület főgondnoka. — Vay István után 1801-ben Vay József következett, kit 1824-ben gróf Teleky József váltott fel, mellé Lónyay Gábor választatott - jure successionis — segéd-főgondnokká, 1860-ig; idősb báró Vay Miklós 1860-tól mai napig. Püspökök: 1. Szentgyörgyi Sámuel 1733—1745-ig. 2. Csáji Márton 1745—1769-ig. 3. Szalay Sámuel 1770—1792-ig. 4. Szathmáry Paksi Abrahám mezőkeresztesi lelkész 1792—1797-ig. 5. Őri Filep Gábor, hittudor, sárospataki hittanár, superintendenssé lett felavatása után sajó-szentpéteri lelkész, 1797—1823-ig. 6. Szathmáry József, hittudor, miskolczi lelkész, segédsuperintendens 1820—1823-ig, 1823—1848-ig rendes. 7. Apostol Pál, miskolczi lelkész 1848—1860-ig. 8. Zsarnay Lajos s.-pataki hittanár, főiskolai lelkész, 1861. jun. 23-tól miskolczi lelkész, superintendens volt 1860. máj. 1-től 1866. június 13-ig. 9. Kun Bertalan miskolczi lelkész, 1866. old. 30-tól mai napig. *) Sárospat. füzetek 1858: 467—474. 1, 1859. év; 480—482. 1.
