Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-08-16 / 15. szám
4 Buenos Aires, 1953. augusztus 15 MAG ÁROK ÚTJA A MEGGYILKOLT MÚLT ,,A magyaz szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ethber, és a hazafiság köntösében járó, még korántsem hazafi. S hány ilyen külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán . . . Harminchat év nem volt elég, hogy az úgynevezett kultúrember — aki időközben feltalálta a rakétarepülőgépet és megalkotta az atom elméletet — akárcsak kisrészben is kiismerje a bolsevizmus hatalomtechnikai módszereit. A hazugságnak, erőszaknak, kecsegtetésnek, terrornak és messianizmusnak gigászi rendszerét egy ördögi agytröszt elemezte ki talán a „forradalmárok" szentpétervári tanyáin, talán Svájcban és a Kreml falai között. E .gondosan kitervelt, a sátán lélektan ismeretével kielemzett, nagyvonalú tudományos methódusok között talán elsők között szerepel az, amit mi most úgy nevezünk: a múlt meggyilkolása. Vigyázzunk! Ez nem azonos az enyhébbrendszerü múlt hamisítással. Ez előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. Az emberiségben tudatosan , laboratóriumilag kiválasztva meg kell ölni azokat az agysejteket, amelyek az emlékezés, összehasonlítás, igazságérzet, valóságtudat funkcióját szolgálják. Szinte biológiailag. Olivecrona professzor rendszerével kell kioperálni azt az „agytumort" emely ezeket a veszélyes,osztály idegen sejteket foglalja gócba és így mesterségesen, vagy műtőasztalon előállítani az eszmény, félagyú bolseviki típust. Azt tehát, amely szentül hiszi, hogy Michelangelo a bolsevizmus úttörője volt, hogy a Dómot a kölni komunista-párt építette és a Marconi távírót egy egy orosz villamos kalauz találta fel. Magyar vonatkozásban: hogy a Dózsa- felkelés a leghumanistább vöröskeresztes akció volt, viszont a Széchenyiek, báró Wcs selényick, Eötvös Lórándok és gróf Zichy Mihályok az elnyomás megszemélyesítői lettek volna és hogy — mert ma már erre megy a játék, — Magyarország ezer éve nem Árpáddal, mégkevésbbé Szent Istvánnal kezdődött, hanem az 1943 novemberében megtartott „demokratikus" választásokkal és a népbírósági törvénnyel. Ha mindezt csupán Rákosi Mátyás és a népnevelők gárdája mondaná, az egész akció nem is volna veszélyes, vagy legalább is nem volna ennyire veszedelmes. A végzet csak akkor válik teljessé és jóvátehetetlenné, mikor a hivatásos és tudományos múlt-gyilkosokhoz csatlakoznak bizonyos glacé-keztüs osztályidegenek, dilettáns kuruzslók, progressiv széplelkek, vagy politikai törtetők, akik az önigazolás őrületében valahol szabad földön a magyar nemzet és a magyar múlt nyakába zúdítják mindazt a szennyet, ami még maradt a hajdani kis-ántánt és későbbi bolseviki propaganda dézsájában. — Egyetlen, nagyobbrészt idegen pénzen élő, szűk intellektuális kör, amelynek szinte minden tagjára rá lehet mutatni szinte évek óta dühödten fáradozik azon, hogy a magyar múltat minden szépségével, nagyságával, hősiességével vagy elhallgassa, vagy annak tüntesse fel, aminek marxista vezérszónokuk a debreceni országgyűlésen megjelölte: — „ezer esztendős szemétdombnak". Vájjon eltűrnék-e a szabad Amerikában, hogy valami tudalmas félbolsi ifjonc kimutassa a Függetlenségi Nyilatkozat nemzeti klenodiumáról, miszerint az urak, papok hamisítványa és Washington Györgyről, hogy az végeredményben egy reakciós, feudális osztály-Széchenyi. elnyomó volt. Megengednék-e az angolok — akiknél legtöbb a nemes értelmezésű szabadság —- hogy a fényes dicsőségű brit múltból csak Stuart Mária történetét, vagy az ír parasztság sorsát, a búr háború koncentrációs lágereit lobogtassák szüntelen a nemzet szemébe s amellett elhallgassák, legyalázzák mindazt a hősiességet, nagyságot, dicsőséget amellyel ez a nép világbirodalmat épített az emberiség javára — óh nem ópium kereskedelemmel — hanem Shakespeare, Byron szellemével, vérrel és vassal, névtelen tengerészek, katonák hősi halálával és nemzedékek munkás életével. Nem tudjuk, hogy mivel jobb a sorsa — mundjuk — Marlborough herceg jobbágyainak, mint a Széchenyi Istvánok jobbágyainak, — nem keressük, hogy hol volt sűrűbb a szociális sötétség, a londoni slümökön, vagy a Mária Valéria telepen, nem kutatjuk, hogy ki volt humánusabb Nagy Napóleon, aki Jaffában lefejeztetett 8000 hadifoglyot, vagy a magyar honvéd aki Ukrajnában utolsó profuntját felezte el az éhes ukrán gyerekekkel. Mi csak azt látjuk, hogy az a magyar intellektuális csoport, amelynek a bolsevikiekkel kellene szellemileg hadat viselni, velük versengve gyilkolja a magyar múltat, s velük együtt a magyar lelket, szellemiséget. Ha szét nézünk magunk körül kétségbeeséssel kell látnunk, hogy a médt-gyilkosok, a selyem-kesztüs szellemi orv-tőrözők jóvoltából egy egyszer mégis csak elkövetkező békekonferencia előtt így áll majd az ezeréves magyarság. Ennek a népek első szent királya „megfeketedett jobbra” nem is a saját országépítő jobbkeze volt, mert az urak, papok hamisították. Mert ennek a népnek a vezető rétege nem egy magyar Commor.wealthet épített a középkori nagy birodalomban, hanem a nemzetiségi terror, beolvasztás, elnyomás politikáját csinálta évszázadokon át. Ennek a népnek istenfélő, katonás, bolsevista-ellenes fiai, a leventék valami hungarian Hitler-Jugend elöfutárjai voltak s a világhíres csendőrség csak azért volt, hogy szüntelen elnyomjon, vagy bárányszelíd kommunistákra sortüzeljen. Ennek a magyarságnak középosztálya műveletlen, úrhatnám gyökértelen cseh-morva jövevényekből állott, amely érzéketlenül ment el a Mária Valéria telep nyomora mellett. S ennek a magyarságnak legendás hősei a Hunyadyak, Bethlen Gáborok, Rákócziak, Görgey Arthurok tulajdonképpen ostoba, militarista politizáló katonák voltak s a budai doni hősök csak úgy tudtak harcolni, ha szövetségeseikkel együtt ártatlan gyermekek százait kergették maguk előtt a szelíd bolsevisták gépfegyvertüzébe. S ha majd akkor a magyarság, — talán egy új Apponyi Albert — azt fogja mondani egy új Clemenceaunak, hogy mindez gyalázatos és istentelen hazugság, akkor azt felelik nekünk: Már hogyan lenne az? Hiszen mindezt magyarok állították, magyarok írták a szabad földön megjelenő lapokban, — nem Rákosiék — hanem ők mondották ezt bizonyos szellemi hadviselési intézmények mikrofonjaiba — ők. írták meg tudalmas, nagyképő szemlékben ők kiáltották az arcotokba még a nemzeti ünnepeite(folyt. a köv. old.) I i i ! KOLLMANN JENŐ előkelő ékszerüzlete harminc esztendeje ¿11 a magyarok szolgálatában Ékszergyártás és átalakítás, drágakövek befoglalása az ügyfél előtt. DIAGONAL NORTE »2» T. E.: 85-0378 Világmárkák képviselője! Rolox Longinén i Universal i Movado i Glrard-Perrcgaux Vörös Vihar! Vörös Vörös VÖRÖS Vihar! Vihar! VIHAR! az emigráció nagy könyvsikere! ára csak 19 pesó! E U R 0 P A líkswr- és óraszakUalet V ANDO U és 1» K T IS lí Grl. JUAN D. PERON (ex Munro) Mokrány fiainbrériájában mindig friss árut kaphat! Oavalle 370 T. E. 31 — 2578
