Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-03-27 / 6. szám

2. oldal. Buenos Aires, 1953. március 27. MAGYAROK ÚTJA (folytatás a* első oldalról.) ■* „Ez a tervezet nemcsak a to- j tális diktatúra rendszerét vezeti ; be — ezúttal önként — a magyar közéletbe, de túltesz mindazon, I amit Hitler és Sztálin valaha el­követett: a hitlerista pártvezeté­séit a Kroll Operában, a szovjet Politbüro a moszkvai legfelsőbb Szovjetben történő döntéseit leg­alább formailag megszavaztatta a törvényhozással és nem ment olyan messze a népakarat semmi- ! bevételével, mint. ez a tervezet teszi.” „Megbotránkozással kell visz­­.vznutasítaniink ezt a kísérletet, végleges bizalmatlanságunkat fe­jezve ki mindazokkal szemben kik azt megszavazzák.” Javasolja, hogy a Nemzeti Bi- \ zottmány plénuma szavazzon bi­zalmatlanságot a Végrehajtó Bi­zottságnak, ha a paraszt-marxis­ta indítványt megszavazza és szó­lítsa fel a Végrehajtó Bizottsá­got az azonnali lemondásra. A Magyar Nemzeti Bizottmány j plénumának nemzeti irányú, pár- j tok fölé emelkedő politikája sző- ■ ges ellentétben áll aVégrehajtó Bizottság jelenlegi többségét ki­tevő paraszt-marxista vonallal. Ez a diktatúráktól eltanult tak­tika éveken át megakadályozta számos, a Nemzeti Bizottmány-i tagságra joggal igényt tartó volt magyar törvényhozó felvételét. Az. időközben kétizben megtar­tott szavazás során mégis kisebb­ségben maradt. Ez a körülmény szülte azt a kétségbeesett kísér­letet, melyet most megtettek — állapítja meg Eckhard Tibor. Az állandó nemzetgyalázást és rágalmazást nem szabad tovább fedeznünk. A magyar nemzet megrágalmazása a Nemzeti Bi­zottmány plénuma által leszava­zott iparaszt-marxista kisebbség köréből indul ki. Számos egyéb támadás is történt az utóbbi idő­ben nemzetünk jó híre és becsű-, lete ellen. Ezek az akciók alkal­­kalmasak arra, hogy Magyaror­szág becsületét külföldön végleg lejárassák. Súlyos belső rothadá­si folyamatra vall ez a jelenség, melyet meg kell állítanunk. Az amerikai közvélemény o­­lyan kongresszust. és szenátust választott, mely a kommunista métely terjesztését semmi körül­­(nények közt se fogja tűrni. Ezért, ha a meggyőzés eddig használt módszerei nem bizo­nyulnának elegendőnek arra, hogy a magyar emigráció politi­kai életében helyreállítsuk a tisztességes rendet, ezt a kér­dést az amerikai közvélemény megítélése alá kell bocsáta­nunk és a tűrhetetlen visszás­ságokra, fel kell azoknak az a­­merikai tényezőknek a figyel­mét hívnunk, kik a marxista mételyt ki akarják és ki fog­ják takarítani a szabad világ életéből. Kötelezettséget válla­lok arra, hogy ezt a harcot vé­­gigviszeni — szögezi le Eck­hardt Tibor. Az emigráció scha nem állhat Egyetlen magyar család könyvtára­­dóI sem hiányozhat VVa s s Albert gyönyörű regénye, a Tizenhárom a-mafa. 350 oldal, rendkivü' szép va­­sronkötésben. Ara: 28.— peso. I ¡MAGYAROK ÚTJA La Senda de los Húngaros A száműzetésben élő, antibol se vista magyarság politikai, társadalmi, irodalmi és művé­szeti lapja. Megjelenik havonta kétszer. Kiadja: Magyarok útja Kiadó­vállalat. Buenos Aires. Szerkesztőség <-3 Kiadóhivatal: Reconquista ő.*58, Buenos Aires Telefon: 32-3068 interno 9. A lap készül az Artes Gráficas Pannónia műhelyében. (Nyom­da-vezetők: Kerecsendi Kiss Márton és Vörösvári István; I Brazíliai kiadóhivataii vezető: Király Géza, — Caixa Postai 1928. SAO PAULO M EG BÍZOTTÁ IN K : Európa: Hungária, München 23 Postfach 200. — Németország Chile: Szt. István Ku túr egyesület SANTIAGO DE CHILE Ausztrália: Helene L i t s. 333. a. Maroubra Road, Maroubra. SYDNEY, NSW Kanada: Harcsár Géza, 13 Oxford Str., WOODSTOCK. Venezuela: ILACO Caracas Apartado 2717, Elöfiz. 1 évre 34.- bolivár Kéziratot nem orzünk meg és nem küldünk vissza! Előfizetési ár: egész évre 80.-, félévre 4 0.- argentin peso. Tito mellé Peyer Károly nemrég, egy bal­oldali lap hasábjain felhívási in­tézet a Végrehajtó Bizottsághoz, hogy vegye fel a kapcsolatokat a nemrég Újvidéken megalakult ti­­toista magyar ellenkormánnyal. Egészen nyilvánvaló, hogy a Végrehajtó Bizottságnak és egy véleményező szervvé degradált Nemzeti Bizottmánynak titoista vizekre történő evezésében a nem­zeti alapon álló volt törvényho­zók nem vehetnek részt. Semmi­esetre sem járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a külföld által egye- ; dűl elismert magyar emigráns szervezet Tito-kommunista kép­viseletté változzon át. Ha tehát a többség megsza­vazná a paraszt-marxista javas­latot. akkor az úgynevezett jobb­oldalnak ki kell lépnie. Ha azonban a többség elvetné ¡ a javaslatot, akkor az Eckhardt féle javaslat értelmében azoknak ¡ kell levonnia a konzekvenciát, a­­kik a baloldali javaslat mellett ; szavaznak. Válaszúton áll tehát a Magyar ; Nemzeti Bizottmány. ■ Launceston, 105;;. március hó. Amilyen nehéz képzeletem szá­­; mára, hogy átrepüljem ezt az ir- i diai Óceán szigetvilágától a La ; datlan távolságot innen, az In- Plataig, ugyanolyan nehéz a kért beszámolót megírnom Tassy-ról. | ! (Ez a „Tassy” a mi gyönyörűi I országunk, Tasmania beceneve), j i Az itt töltött kilenc hónap után ! i már úgy teli vagyok ennek a szi- 1 i getnek minden színével, nyugal- i inával, szépségével, hogy már el- I mosódtak szemem előtt a meg­­! írnivaló kuriozitások. De miképp ■ írhattam volna kilenc hónappal i ezelőtt amikor ideérkezve átvet- i tem ezt a kis üzletet, mely iire- i sen állt akkor, majd félévre be i volt zárva s meg kellett markol- 1 ni a munkát, hogy most, kilenc i hónap után, __ amikor úgy ér­j zem, újra megszülettem — eldi­­j csekedhessek ,500 font. értékű á­­! rukészlettel, rádióval, ventillá- i torral, szeletelőgéppel és azzal a I tűrhető forgalommal, amit bará- I taim, első sorban honfitársaim J nagyszerű támogatásával immár I lebonyolítok. Tasmaniát nem lehet a konti­nenshez hasonlítani. Itt van bő­ségesen erdő, víz, levegő, nincs i hőség, nincs nyomasztó pára, nin- j csenek kopár dombok, kiaszott j puszták, mint Ausztráliában. Aki közülünk idevetődött, úgy érzi ; itt magát, mintha Somogyország­­ban élne, vagy a Bakonyban. De nem is ment még senki vissza i innen a kontinensre akit egyszer ! itt letett a hajó. Igaz, ebben az is közrejátszik, hogy Ausztráliá­ban, főleg Sydney-ben - és Mel- , i bourn-ben nincs elég munka. Itt. j nincs hiány munkában, s aki egy j kicsit vári tud, rendszerint a sa- ¡ ját szakmájában is elhelyezked- . hét. Hogy miért nem jönnek ¡ mégsem többen a kontinensen i küzdő többezres telepeinkről, an- ; nak rendszeriin a pénztelenség j az oka. Nincs útiköltség, senki j nem mert nekivágni egy kis tar- j tal ék nélkül, állást biztosítani j pedig előre nem lehet. Egy kis • szervezettség majd segít, ezen is. i Tasmania akkora, mint Csőn- j ka-Magyarország. 1901 óta car- j tozik az Ausztrál Államszövet­ségbe. Dunántúl - nagyságnyi é­­szaknyugati részét még alig ta­posta emberi láb. Csak az északi és keleti peremsáv lakott szór­ványosan. összes lakossága 350 ezer ember, ebből 90 ezer lakik Hobartban és 50 ezer Launces­­tonban. Eddig körülbelül 300 magyar él a szigeten, 180 lakik a két városban, a többiek pedig szanaszét, — főleg egyedül álló fiatalemberek — a sziget külön­böző tájain épülő erőmüveknél, s néhányan bányákban és far mokon. Anyagilag majdnem mindenki jól bírja magát, mert a vállala­tok jól fizetnek és a „bush”-ban nincs hol és nincs mire elverje a pénzt a nekikeseredett emig­ráns. Szinte mindenkinek van itt már autója, telke, spórolt pénze, csak pár ügyefogyott ál] ma is csórén. Magyar élet egyáltalán nincsen. Az ünnepekre, hétvégre be- berándulnak a kintlévők az ismerősökhöz, ez a társadalmi é­­let. Sydneyből szokott minden szent időben kirándulni ide, a ,,Margit-sziget”-re a kedves For­ró atya. Végigjárta az összes ma­gyar helyeket, a két említett vá­roson kivül Bronte Park-ot, Vic­­toriát és Queenstown, félévig új­ra nem látjuk. Csekély számunk miatt csak szórványosan járnak ide a lapok, folyóiratok, bár itt is akad sok irodalompártoló, igaz magyar. A hozzám érkező lapo­kat én is kirakom a boltban, — mely egyben cukrászda is. — de néhány potya-olvasón kivül kevés vevő akad, akinek kell a magyar betű, az maga is előfizet. Országunk közepén 1.500 mé­ter magas hegység húzódik. A begyek közt a jégkor glecserei által kivájt mélyedésekben festői tavak ragyognak. Van e tavak közt a Balatontól tengerszem­nagyságig mindenféle méretű. E tavak természetes lefolyását használják fel erőmüvek létesí­tésére. Most is vagy féltucat, gi­gantikus építkezés folyik. Német, francia és amerikai cégek a vál­lalkozók, a munkát pedig jórészt bevándoroltak végzik. Van köz­tük a libanonitól a kinaiig, a finntől az olaszig mindenféle, nem is szólva a tarka DP-társa­­dalmak szórványairól. A többszáz méter hosszú, 40-60 méter ma­gas gátakon kivül épülnek itt 15 20 kilóméteres alagútak is, a hegyek alatt. Ezek a földalatti folyosók folyókat kötnek össze s az alagútak belsejében is van két-három szintlépcső s minde­gyiknél egy-egy erőmű-központ bent a hegy gyomrában. Egy-egy ilyen építkezés, mint Bronte Park, vagy Butlers George több­ezres táborvárosok, ahol az e­­gyedülállók kisebb, egy-két sze-FRANQUEO PAGADO Concesión No 4182 TARIFA REDUCIDA Concesión No 4548 <0 , > O O 1 5 O o í (0 3 3J < 1 f m ° : l ° ! ! Csonka Mt a Sztálin - dogmáról A Örökké pesszimista, mindig siránkozó barátom most vidáman lép be a kávéházba, kezét dörzsölve ül le az ! asztalhoz és mielőtt még érdeklődnék derűs lelkiállapota I iránt, kijelenti bizakodva; „Malenkov a mi emberünk!"... í Lehet, hogy fanyarkedvű barátomnak ezúttal igaza van. Ma­lenkov átadta a titkárságot, kibújik a pártmunkából, ez va­lóban azt jelentheti, hogy egyelőre tartózkodni akar a poli­­, fikától. Ha optimista barátom még azt az értesülést is meg­erősítené, hogy a Sztálin-fióka hadászati könyvekbe bújik éjszakánként, akkor az ABC-levélnek e kicsiny és ingatag katedráján mi is kijelenthetnénk, hogy Malenkov tényleg a mi barátunk. De ha nincs is bizonyítékunk arra, hogy Ma­lenkov haditudományokba temetkezik, egy másik jel való­színűvé teszi még ezt a föltevést is. Mint tudjuk. Sztálin két léteit hagyott örökül, két komnruniítóa dogmát, amelynek első felét rögtön, még Sztálin életében kihirdették az egész i világon a vörös hangszórók: „A nyugati államok összevesz­nek”. S a kihirdetéstől számított néhány héten belül való- j ban elindultak a nyugati államok közti válság hírei, a NATO körül keletkezett, áthidalhatatlannak látszó ellentétek, a I német-francia és a súlyos angol-amerikai viszály. Alighogy ezek a hírek megszelídültek, a vasfüggöny mögött elhang- 1 zott a Sztálin-tétel második fele is, óvatosan persze. Varga j Jenő, majd Rákosi szájából, de ma már ezt fújja az egész I bolsi apparátus. Igen, a nyugati államok összevesznek. — ' ismétlik Sztálin végrendeletét, — de ez még nem jelenti azt, hogy a háború elkerülhető volna. Rákosi mondta ki legvilá­gosabban: „Előbb (a nyugati összeveszés előtt) háború jön a Szovjet ellen, amit meg kell nyernünk!” Igen, ez nagyon I szépen hangzik, nem is szünetelnek a katonai készülődések i a vasfüggöny mögött s a római NATO-inegegyezésre és Tito angliai út jára ki is vágták az oroszok a tromfot: a keleti né­meteken keresztül katonai szerződést kötöttek a csehekkel. Őszintén kívánjuk Malenkovnak, sose harcoljanak vele job* j ban futó katonák, mint a cseh ármádia, amelynek hűségét ! most épp Karlsbadban pecsételték meg. mélyes fabódékban, a házaspá­rok, családok pedig kényelmes faházakban laknak, többhelyt e­­lektromos berendezésekkel, köz­ponti fűtéssel. Az épületet hosz­­szúlejáratú törlesztésre a válla­latoktól kapják a munkások, mint leendő állandó alkalmazot­tak. Miért ez a nagyméretű ener­gia-berendezkedés? A felelet egy­szerű. Tasmaniában és a környe­ző szigeteken a mesés nyersanyag I kiaknázása következik. Réz, hor- I gany, ezüst, wolfram és bauxit i ran itt, hihetetlen bőséggel. Má- i ris épülnek az óriási gyárak, I hogy ezeket az értékes anyago­kat feldolgozzák. Ehhez kell a villamosenergia. Az angol ipar háború esetére igyekszik védett helyre húzódni... (A perzsa o­­lajválság után például azonnal elkezdtek egy gigászi méretű o­­lájfinomítót építeni, hasonlót az Abadan-i müvekhez, Perth mel­lett.) A jövő nagy gazdasági lehető­ségeit még nem tükrözi az idilli­kus tasmaniai táj. Néhány beton­út kivételével, mondhatjuk, bal­káni a közlekedés, földútakon, ösvényeken. A keskenyvágányú vasút nem örvend népszerűség­­ne. Egy 300 kilométeres szaka­szon ötször át kell szállni külön­böző társaságok vonalaira s per­sze így sokba kerül az utazás, in­kább autóbuszon járnak az em­berek, vagy repülővel, az sem drágább a vasútnál. Tehát igazi jó „vidéki” életet élünk, de ez nem hátrányos az emberek tulajdonságaira. Min­denki mindenkit ismer, minden­ki mindenkinek köszön, az ide­genekhez is jobbak, barátságo­sabbak, mint a kontinensen. A nagyobb „kolóniáknak” már van egy kis közösségi életük. A len­gyelek kápolnát építettek, van papjuk, énekkaruk. Nekünk is lehetne, csak egy talpraesett és elszánt vezető egyéniség kellene, aki összefogna bennünket, ezt az egész, igen szorgalmas és jóra va­ló magyar társaságot, amely e­­gyébként minden szakmát és hi­vatást képvisel és nem hoz szé­gyent a magyar névre. Rozsos Miklós VISSZATÉR A MAGYAR színjátszótársasAc-A Magyar Színjátszó Társaság befejezte brazíliai vendégjátékát és hazaindult, hogy megkezdje az argentínai évadot. Az új sze­zon programmját már össze is állították s művészeink a sáopau­­lói sikerek után újult erővel kez­dik meg munkájukat. Az argen­tínai magyarság szeretettel kö­szönti hazatérésük alkalmával a magyar szó apostolait! J OYER1A FABRICA DE ALHAJAS Eugenio Kollmann NUESTRA CASA SE ESPECIALIZA EN ENGARCE OE PIEDRAS FINAS A IA VISTA DEL SEttOR CLIENTE Representante de * Rolex • Longings • Universal * Movado-DIAGONAL NORTE 92$ T. E. 36-037S Levé! a tasmániai magyarok életéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom