Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-03-27 / 6. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires. 1953. március 27. 3. oída». NYUGATI DICSFÉNY A CSEHEK FÖLÖTT Az egyik legsikerültebb Benes-Omentum - gyűjtemény adatainak tanulmány írója, Borsody Ist­ván írja a nagy cseh szemfény­vesztésről: ..Mindig a naciona­lista önzés, a nemzeti elfogultság volt Benes tetteinek rugója. Hasznot húzott mások hibái­ból, gyengeségeiből, butaságából, tévedéseiből, jóhiszeműségéből, szenvedéseiből, tragédiáiból.” Ha Benes utódait, mai cseh emigrán­sok ipropaganda-háborúját figye­lemmel kisérjük, nem nehéz fel­ismernünk e hagyományok foly­tatását. Az Emigrációs Sajtóarchivum tájékoztató szemléjének legutób­bi száma hosszan ismerteti a cseh emigráció nyugaton, főleg Amerikában kifejtett propagan­da-munkáját. A Kassai István szerkesztésében megjelenő doku­ismertetésével olyan területre vezetjük el olvasóinkat, ahol, megdöbbenés vár a legtöbb emig­ránsra: nem tudja hirtelen, hogy az elismerés, vagy a felháboro­dás érzéseivel kisérje a cseh pro­paganda sikereit. Egy szempont­ból föltétien hasznos e sikerek ismertetése: figyelmeztet köte­­leségeinkre és óv a reánk lesel­kedő veszélyektől. Nem mond­hatjuk azt. hogy tanuljunk a cseh propagandából, mert akkor a csalásra, ámításra, szemfény­vesztésre, gátlástalanságra, er­kölcstelenségre uszítanánk. Egyet azonban megtanulhatunk: ha olyan szorgalommal, kitartással, szívóssággal terjesztjük igazsá­gainkat, mint a csehek terjesztik hazugságaikat, akkor a mi sike­reink sem maradnak el. „Könnyebb fölemelkedni, mint föntmaradni” (Masnrvk) A propaganda nem magyar ,,műfaj”. Van valami megalázó abban, hogy a szerencsétlen kis­­nemzeteknek alázatosan házalni­­ok kell a nemzeti erények muta­tós kollekciójával. S van valami tragikusan elszomorító 1 abban, hogy ilyen elfogult, felkínálko­zó és irányzatos információk a­­lapján írnak majd új térképeket és történelmet. Csehszlovákia, e „műfaj” szülötte, természetesen rendelkezik e politikai tényke­dés minden fontos kellékével. Benes propaganda - fegyvereiről csak a port kellett lefújni s be­állítani azokat a harminc évvel ezelőtti állásokba, amely futóár­kait és telefonhuzalait alig tíz évvel ezelőtt építette át. másod­szor Benes. Hogy a csehek pro­pagandája veszélyes, nem tagad­hatjuk. Veszélyes ránk. veszé­lyes a szlovákokra, de első sor­ban veszélyes az új Közép-Euró­­pára. Hogy ezt a propagandát nem a történelmi örökkévalóság­nak nyugodt és biztos tudata i­­rányítja, azt leginkább Masarvk bölcs mondása árulta el: ,.Köny­­nyebb fölemelkedni, mint fenn­maradni!” Csehszlo^ákin és a ..többiek” Az Emigráns Sajtóarchivum Gloria Bohemica-nak nevezi azt a folyamatot, amely ma a cseh­szlovák propagandát jelenti. Nyu­gatról nézve ezernyi kis pont fél­reérthetetlenül egy ország fölött látszik ragyogni, minteev hősök­nek' és mártíroknak kijáró dics­fényt sugározva egy nemzet: a „csehszlovák” „nemzet” fölé. mely a Nyugat szemében ma már a kommunizmus elleni harc baj­nokaként és legtöbb sebből vér­ző hőseként tündököl. Nem volna helyes az antibol­­sevista harc általános megindu­lásakor kipellengérezni a legbát­rabbat, a legtöbbet szenvedő már­tírt. A dicsfény azonban Nyugat előtt eltitkolt aspirációk érdeké­ben ragyog. E mesterségesen megteremtett dicsfény vakít és eeyben árnyékot vet. Vakítja a szabad világ tiszrán­­látását s árnyékot vet, homály­ba borítva a többi rabország­­ban izzó ellenállás sok-sok mil­liónyi apró parazsát. A csehszlovák antibolsevista propaganda késve indult és olyan tehertételek nyomták, hogy az első időkben nem is vettük ko­molyan. S ma már sikerült elfe­­ledtetniök a világgal, hogy: t.) Csehszlovákia az egyetlen ország, ahol nincs orosz meg­szállás, tehát szorosan vett vas­függöny sem. 2.) Hogy Cseh­szlovákia 1940-ben, szaluul vá­lasztásokon több mint 50 %­­ban marxista pártokra, 88 %­­ban a kommunista pártra sza­vazott. 8.) Hogy Oroszország titán a kommunista i«árt lét­száma Csehszlovákiában a leg­magasabb. Szerencsére a csehszlovák pro­paganda „túllő” a célon s beava­tottaknak nem nehéz fölismerni, hogy a nagy szláv testvér ellen forduló csehek az elkövetkezen­dő új helyzetben is meg akarják tartani nyugati jóváhagyással a­­zokat az előnyöket, amelyeket keleti jóváhagyás mellett — ez nem feltevés! — ugyanúgy meg­tartani akartak. A kelet-nyugati nagy kártyaparti megindulása­­kora szemfüles cseh kibic termé­szetesen Amerika mögé telepszik, mint ahogy Moszkva mögé tele­pedett, amikor az látszott a nyer­tes félnek. A csehek elérték, hogy a vi­lágsajtóban általános szokássá vált, ez a kifejezés: Csehszlová­kia és a többi vasfüggöny mö­götti állam”. Ez a megjelölés éppúgy megtalálható a hírügy­nökségek jelentéseiben, mint az antibolsevista amerikai szóno­kok beszédeiben. Az amerikai milliós NEWS­WEEK Periscop cimü rovatában úgyszólván havonta jelenik meg egy-egy csehszlovákiai beszámo­ló, melyekben ilyen kifejezések szerepelnek: „A vörösök elleni ellenállás, mely mindezideig pasz­­szív volt. egyre aktívabb formá­kat kezd ölteni Osehszlovákiá­­ban. A guerilla csapatok számát 10ő.000-re becsülik.” A fegyve­res ellenállás híre sokszor fel­bukkan e lapban. Az 1952. ápri­lis 4-i számban például ezt ol­vastuk: “Egy cseh ellenálló kü­lönítmény harcolt ..Szabadság Légió” név alatt a Kárpátokban. Jelentések szerint a Légió jelen­tős számú vörös katonaságot tart lekötve.” ílgen, a hírek szerint a Kárpátokban harcolnak parti­zánok. Fehér Légió név alatt. Tagjai szlovákok és nem csehek.) Még érdekesebb a Newsweek-nek ez a hire: „A cseh hadsereg rö­videsen orosz parancsnokot kap. Ismételt tisztogatások ellenére ugyanis Moszkva nem volt képes akár csak egyetlen csehet is ta­lálni. akiben megbízhat.” Az igazsáe viszont az. hoev Moszk­va mindig és mindenütt talál egy-két megbízhatót... Még a csehek közt is. KeUeinetlen cseh vallomások A Christian Science Monitor igy ir a cseh ellenállásról: „Már hosszú ideje érkeznek hirek ar­ról. hogy az oroszok különösen Csehszlovákiában ütköznek ha­talmas nehézségekbe, uralmuk megszilárdítása kapcsán.” A New York Herald Tribune, republikánus napilap multévi augusztus 1-i vezércikkében igy írt: ..Egvre inkább halmozódik a bizonyíték arról, hogy Cseh­szlovákia. amely egykor a nyu­gati életforma megtestesítője s egyben kapocs volt Kelet és Nyu­• gat között, kétségbeesett ellen­állást tanúsít a sztálinizmussal szemben, ahogy csak tőle kite­­! ük.. Az idézeteket folytathatnék ol­dalakon át, hiszen ezek a hírek állandóan, szünet nélkül olvas­hatók az amerikai lapokban, kü­lönböző. közelebbről meg nem I határozott ellenállási akciókról. Az azonban föltűnő, hogy példá- I ul ugyanakkor a Magyarországon tényleg megtörténő szabotázsok, j gyártüzek és robbanások nem kapnak nyilvánosságot. Kétség­telen, hogy a jelenség okát ön­­imagunkban is kell keresnünk. Föltéten mulasztás terheli hír­szerveinket. A vasfüggöny mö­götti ellenállás szimbólumáról. Mindszenty bíborosról a válasz­tás kortes-harcait kivéve évek óta alig történik említés. Elfo­­gatásának jubieumán az ameri­kai sajtó nem emlékezett meg róla. ugyanakkor Jan Masaryk­­ről vezércikkek jelentek meg, a N. T. egyik levelezője javasolta, hogy nevezzenek el amerikai vá­rost a nagy demokrata mártírról. Truman elnöksége alatt évente legalább háromszor megemléke­zett az ifjú Masarykról. Detvey kormányzó New York állam Massaryk-napjának deklarálta az évforduló napját. A lapok a leg­nagyobb demokratának, Amerika leghübb barátjának nevezték a fiatal Massarykot. Arra senki sem emlékszik, amikor az Ameri­­kabarát cseh külügyminiszter 1948. március 5-én kijelentette: „Egységben kell lennünk a Szovjetunióval. A mi helyünk az ő oldalán van. Hálásaknak kell lennünk, ha Oroszország megengedi nekünk, hogy vele lehessünk.” A lapok vasfüggöny mögötti híranyagában csak elvétve talál­hatók olyan hirek, amelyek nem csupán a cseh ellenállást dicsé­rik. De a beállítás ezekben a hí­rekben sem szerencsés. Minket újabban a buleárok me'lé rak­nak. Drew Middleton például igy emlékezett meg rólunk, a N. Y. Times december 21-i jelenté­sében: ..Jóllehet különösen Cseh­szlovákiában a politikai megbíz­hatóság kérdésesséee hátráltat­ta a haladást, most az a véle­­ménv. hogy az oroszok megelé­gedettek a magyar és bolgár had­sereg harcikészségévpl.” A News & World Reports ki is mondia nyíltan, hogy „Magyarország en­gedelmesebb". Február 2 5-ike. ha így hala­dunk — nem sokára félhivatalos amerikai gyásznap lesz. A prá­gai „vértelen forradalom” nap­ján. — amint a lapok nagy rész­letességgel leírják. Benes háza elé vonult a diákság, hogy ,.e­­gyüttesen védjék hazájukat a ¡ kommunizmustól.” (Kár, hogy a szavazó urnák előtt nem buz­­! gólkodtak ez irányban a cseh ! demokraták.! Erre az esemény­­! re gyászünnepségek keretében I emlékezik ma az amerikai egye­temek diáksága, fekete karsza­laggal és gyászlobogőval. A Dai­ly News képén látni lehetett Prof- Hans Kohn történészt (számos j DPA tankönyv szerzőjét!! amint : gvász-szalagot oszt a diákoknak. Szegény gyászoló amerikai di­ákok peissze nem tudják, 1io°t a tüntetésnek nem volt halá­los áldozata, a mártírokat csu­pán Benes ifjú követői utólag teremtették meg. mindössze pár sebesülés történt a rend­őrökkel való összetűzés során. Ml természetesen nem ápolhat­juk hagyományainkat ilyen for­mában. de hogy több gondot kel­lene fordítanunk külföld tájékoz­tatására, napról-napra jobban érezzük. A legnagyobb amerikai napilapok egyike, a Cleveland­­ban megjelenő „Plain Dealer” némrég hosszabb cikkben foglal­kozott a középeurópai államok alkotmányaival. megállapítván e közben, hogy Magyarország al­kotmánya 20 (húsz) éves. U- gyanakkor Csehszlovákia múlt­ja a dicső meszeségbe nyúlik. Dana Adams Schmidt, a N. Y. Times volt prágai, jelenleg tel­­avivi tudósítója „Anatomy of Sa­télite” című könyvében középko­ri történelmi eseményekről be­szélve is használja a „Csehszlo­vákia” fogalmat. E könyvben ol­vasható egyébként, hogy „a cseh­szlovákok az első nyugati nép, amely áldozatul esett a kommu­nizmusnak”. Egy másik mondat ezt mondja az amerikaiaknak: ,.a csehszlovákok végeredmény­ben egy hozzánk, (amerikaiak­hoz) nagyon hasonló nép”. Hol vagyunk már attól, amit Benes tanított a Szovjetunió dicső elő­nyomulásának napjaiban! S ki emlékszik a ma már antibolse­vista cseh vezetők akkori kije­lentéseire, például Hódza Fedor 1945. november 14-i nemzetgyű­lési beszédére: ..A Szovjetunió a szövetsége­sünk és barátunk és mi az ő szövetségesei és barátai va­gyunk. Barátságunk és szövet­ségünk nem ideológiai kötelé­keken nyugszik. Sokkal több annál. Politikai és földrajzi realitásokból, szíveink mélyé­ből és a szláv egység élő eszméjéből táplálkozik." Tucatostól idézhetnénk ilyen for­ró szláv vallomásokat, amelyek — ne felejtsük — nem valami kegyetlen inegozálló hatalom kényszerítése folytán születtek. Erről azonban ma mélyen hall­gatnak a csehek. Nem jó üzlet ma szlávnak lenni! Elösz-’kos mártír-ku’túsz A NÉVTETELEN ÉKRŐL J^EM a „torontói mozgalom" politikai értékéről beszé­lünk most. Nem is tudjuk, hogy a Horthy Miklós kor­mányzó mellé felsorakozott ka­nadai magyarok kétségtelen impozáns akciójának van-e egyáltalán valaminö külpoli­tikai alátámasztása. Az alá­írások ragadták meg figyel­münket. Kik ezek? Most lát­juk először a nevüket. Csupa ismeretlen ember. S ha utána érdeklődünk, megtudjuk, hogy az egyik állásnélküli diplo­más, majd szellemi szükség­­munkás volt a Horthy-érában. havi nyolcvanért. A másik ha­vat lapátolt a „Helyet az if júságnak!" idején, aztán ő is ÁDOB-os kenyéren tengődött. A harmadik. . . __ folytathat­nánk tovább... de álljunk meg! Hol vannak azok, akik rangot, befolyást, méltóságot, érvényesülést vagyont és ki­tüntetéseket szereztek abban a korban? Hol marad a lojali­tás, a bátorság, a kiállás, a hála, a hűség? Hol vannak, akiket elsősorban elvárhatna a száműzött Nagyúr? Már az ellenzék is figyel Estoril fe­lé csak az egykori ajtónállők húzzák be a nyakukat. Úgy látszik, a karakter szilárdabb bázist teremt, mint a kegy. Ennyit megtanulhatunk a jö­vőre vonatkozóan a torontói névtelenektől. (i) Fel vetődik a kérdés, hogy tud­nak a csehek ilyen sikeresen dolgozni, száznyolcvanfokos for­dulatok kockázatával, történelmi hamisítások alapján állva s a kö­zelmúltban szlovákok, magyarok, németek ellen elkövetett olyan embertelenségek terhével, ami­lyenre példát még a Balkánon sem találhatunk, csak Tito parti­zánjai közelítették meg kegyet­lenségben a cseh népet. A fele­let eg.vzserü. A csehek nem nyom­tatnak idegen nyelvű lapokat a világ meggyőzésére. (Cseh nyel­vű lap is kevés van.) Az ilyen propagandanyomtatvány mindig gyanús a nyugati ember előtt. Azt azonban könnyen elhiszi, amit a saját lapjában olvas. A csehek tehát — Benes példáját folytat­va — megnyerték a világsajtót. Több nagy redakcióbán elhelyez­tek cseheket. Ahol ez nem sike­rült, ott barátokat szereztek. A világnyelveken saját hírügynök­ségük látja el a nyugati sajtót ér­dekes cseh anyaggal. E hatalina­­világhálózat anyagi fedezetének kisebb részét a csehek adják ösz­­sze -hazafias kötelességből, na­gyobb részét volt csehországi kapitalisták, gyárosok, kereske­dők, sokszor nem is cseh üzlet­emberek bocsátják a cseh emig­ráció rendelkezésére, abban a tudatban, hogy ezek az összegek búsásan megtérülnek majd a csehszlovákiai vállalkozásaikból. Ez a magyarázata, hogy a vi­lágsajtóban lépten-nyomon talál- i kozunk rokonszenves beállítású I csehszlovák hírekkel, a csehszlo­­( folyt a köv. oldalon ) u

Next

/
Oldalképek
Tartalom