Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-10-16 / 19. szám

4 Buenos /Aires, 1953. október 16. MAGYAROK ÚTJA Paul Claudel temeti a kubista festészetet A második világháború nagy kataklizmája nem temette maga alá, —7 mint vártuk — a nyugati művészetnek az olyan elfajúlásait, mint a kubista festészet. A hatszögekké, csilla­gokká, megőrült mértani idomokká vált természeti tárgyak még mindég ott díszelegnek a párizsi, sőt buenosairesi kiál­lítások falain. A rossz lázálomra emlékeztető halottsárga em­beri portré mellett ott néz rád a belőle keresztvonalakkal ki­operált szemgolyója. Nem olyan rég láttunk itt Argentínában is egy olyan bemutatót, ahol szobrok helyett drótok, csava­rok, szomorú fémhuzalok lengedeztek a talpazaton, mint “Me lankolia”, „Dinamika” „Tánc” stb. A francia irodalom ma elő legnagyobbja, Paul Claudel a Le Figaro Litteraireben cikket ír a kubista festőkről. A nagy íróhoz és akadémiai halratatlanhoz illeőn kesztyűs kézzel, költőien foglalkozik ezzel a művészeti eltévelyedéssel. De ez az írás tulajdonképpen a kubizmus temetése. Mondhatnak, írhatnak ezekután bármit Picasso mester hívei, Paul Clau­del a nagy orvostanár csendes nyugalmával adja meg a di­agnózist : a nagybeteg halálra van *ítélve, a nagybetegnek nem sok napja van már hátra. A 'tanulmány abból indul ki, hogy Paulhan, a neves fran­cia író „szent ”-nek minősíti a kubista törekvéseket. Először Rimbaud, a költő is azt írta egyszer: „Én szentnek tartom szellemem zavarát.” (Le desordre de mon esprit) .Claudel szerint, a kubisták olyanok, mint a képrombolók. ,A zelóták nem elégedtek meg azzal, hogy Jupiter istenszobrától a töm­jént meg'agadták, hanem a szobrot is darabokra tölték és az összetört darabokat ünnepélyesen kiállították”. Az alkotás eg3rkor élvezetet okozott a művésznek, — je­lenti ki Claudel. A kubistán látszik, hogy dühös, hogy szen­ved, hogy bosszút áll. Ha Picasso annyira ellensége az embe­ri alaknak, ha olyan eszközökkel gyalázza le, melyek csak egy megkínzott blaszfémiáira emlékeztetnek, az csak azért van, mert ő Isten képét látja benne. „És mi szentebb, mint a szentségtörés?” — kiált fel itt a nagy író. Ezután pompás visszapillantást vet a festőművészet fej­lődésére azoktól a korszakoktól kezdve, amikor még csak e­­gyetlen célt icmert: vallásos tárgyak, bibliai és vallástörté­neti tények megörökítését. Elmondja, hogy jutottak el a festők a XIX. században a nemzeti és polgári történelem té­máin és tárgyain, s az életképeken át a tiszta természet ál) lázolásához, hogyan született meg az impresszionizmus. „A kompozíciót követte a dekompozició. A formát meg­ette a légkör. Minden felolvad egy egyenletes káprázatban. Nincs többé sík és — és mint a gondolatnál a hátsó gondo­lat -hátsó-sík.. Minden zavarosan, egyszerre ront rá a re­tinádra, mint mikor valaki mindent egyszerre szeretne el­mondani. Turner (neves késői impresszionista) szétolvaszt. Az impresszionizmus e szélsőséges korszakában, darabokra bont. Nincs többé észrevétel, csak Szemlélés a fények reme­gésén át.... Kétség fészkel a művész szívébe és megremegte­ti a közét is. . . Próbáljuk meg! S megpróbál kivergődni két­ségeiből különböző technikákon át.” így jutott el Claudel szerint az impresszionizmus a ku­bista kísérletekhez. „Először jön a türelmetlenség és a láza­dás. A festő kicsit később mint a romantikus poéta, megha­ragszik tárgyára, azzal vádolja, nem mond semmit* de nem is tudja, mit mondjon. Most, tehát bosszút áll. S mint a gye­rek, ke nem tudja összerakni kirakó-játékja darabjait, dü­hösen összekeveri azokat. Vagy mint Picasso, ki Isten mű­vét káromolva azzal szórakozik, hogy összeteszi -egymás mel­lé, ami nem tartozik össze. Azt a kialakult állandóságot (so­­lidité), melyet a szeme már elutasított, méntannal próbálja helyettesíteni. Mindenféle (teóriákat, melyekét a gonosz ter­mészet kijátszott, erőszakkal rákényszerít.. A kúp, a piramis, a kocka. Ez az igazi! Ez foglalja el a helyét a távlatnak, a­­mely Isten tudja hova, milyen bizonytalanságba vezet. „Még egy lépés! A kompozíció már nem gátolja a kép e­­gyensúlyát. Le a rangsorral, misztikummal, árnyalatokkal, altudattal! Az jöjjön előre, ami mögötte vagy mellette volt eddig. Nem elég? Gyerünk a szemfényvesztéssel! A művész, hogy magát lecsillapítsa, a legigazibb realitáshoz fordul: ra­gasztott papír, egy darab szövetrongy, egy ujságdarab, ma­rék fűrészpor: Képtelen komponálni, a véletlenhez- fordul, azt hívogatja.” Claudel szerint, a legdivatosabb kubista, Braque, mint a fűszerüzletek és kávéházak cégtábla-festői, egyes mindég visszatérő tárgyakat, korsókat, mandolinokat, rituális jelké­pekké a vait. A gitár, a pipa, az újság a cserép, ezek a kubis­ta festők örökre kiszemelt szertartási tárgyai ? A fő, hogy kézzelfogható legyen. „Valamikor a festő hátrált, hogy ké-Ha már olyan szívesek volta­tok és felkértetek, mond fám el tdőnhmt emigrados meglátásaim hát elől jár'" ban leszögezem: ez az emigrado minimum nyolc - ki­lenc száz évig fog tartani. Aki kevesbbet mond, közönséges csir­kefogó, vagy széltoló naivista. j Utálom az olyan ábrándos pali­kat. akik például most ebben a berlini fölkelésben reményked­tek. Nem látják az egész trük­köt?! Olyan világos, hogy a Szovjet rendezte megint. Malen- I kov un-a már az egész békejá­­tékot Piccassóval meg a vadga­lambokkal, most így düti be Nyugatot. A saját proletárjait lá­zit ja jel maga ellen, lenyakaztat párezer embert és lisztó. A fő, hogy a szegény begyulladt neiv­­yorki társaság megnyugodjon egy ’dőre... A sok ostoba dipi azt látja, hogy Malenkov és Béri ja tulaidonképpen egy és ugyanaz \ u személy. Figyeljétek meg. — | m:nt a Nebántsvirágban Flori­­! dór meg Celesztin, hol az egyik i tün’k fel, hol a másik. Az egyik mindig börtönben lesz vagy ki­vé gzik. Ketten együtt sosem fog­nak ülni a hatalomban. És ez az egészben a trükk! Ügy egész pri­­"átim mondom nektek —- de ne áruljátok el senkinek, szerintem közülünk se megbízható senki, — az a szent meggyőződésem, az egészei még mindig Sztálin irányítja hátulról, aki szerintem egyáltalán nem halt meg. Az e­­gész tavaszi temetési komédiái az amerikaiak találták ki. Osto­ba csirkefogó, aki ezt nem látja. De tulajdonképpen ma nem ’s erről akarok beszélni. Az én első témám a magyar egység, elkülönülésben van az igazi ma­gyar egység! Viribus separatist Hiaba magyarázom az ostoba majmoknak, akjk folyton csak belépnek, meg. összejönnek, hogy az milyen elcsépelt dolog. Én például be nem tenném a lábam a Magyar Ház küszöbén. Nem voltam se kéklistás, se fehérlis­tás, rém béketűrő ember vagyok, de lel szeretném pofozni azokat, akik sok embert összehívnak és folyton arra kérik őket: egyesül­jünk! Kimondtuk néhány bará­tommal: Minket a honfitársak ezentúl nem látnak! Mi ezentúl ■:sak. teljes titokban dolgozunk a magyarságért! Egymás közt is spanyolul beszélünk! Ránk ne fogjár?., hogy magyar ügyekben buzgolkodunk, mint a többi hiú alakok. Ez az MHBK is tiszta röhej. Hogy akarnak úgy létrehozni magyar hadsereget, hogy sok ka­tona összejön? Már a múlt hó­ban kiléptem. Megmondtam, én nem leszek pali! Ha egyszer vé­letlenül mégis háború lenne, most már magam fogom kivá­logatni, kivel állok össze. Ne­kem ne. mondják, hogy főhad­nagy bajtárs, meg tábornok baj­társ. A baj az megvan, de ki hallott olyat, még társulni is baj ban. F.n már kidolgoztam a jö­vendő új magyar hadsereg telje­sen új szolgálati szabályzatit a­­tól-cetlig. Ha partizán kell oh leszek, de nem hagyok magam nak ezentúl semmibe beleszólni Az egészségesen megreformál Sóig Szabályzat alapelve: a be osztott nem engedelmeskedik t ¡el! ebbva! ójanak. Erről jut eszembe apropó: mi kor az MIIBK-ból kiléptem e gesz diszkréten, utoljára össze hívtam a mi környékünkön né hány barátomat. Kifejtettem ne kik. bár nekünk dipiknek sen kibe se szabad bízni, létesítsüm valami kis külön baráti kört. O lyanjéle, mindenkitől teljeses független kis bandát, aminőt < 48-as Madarász alapított heted magával egy pesti kocsmában \86l-ben Ferenc József korona zása idején. A nevet is kigon doitam, illetve a jelmondatot ,,Ugocsa non coronat!” Gondol ' ram ez jó lesz, ennek történeim csengése van, a mellett én is u gocsai vagyok. Össze is állítoi luk a listákat... Tudjátok, meny­nyire nem akarok szerepelni, én csak az egyik bizottság elnöksé­gét igényeltem magamnak telje­sen demokratikusan. Akkor lá­tom, hogy az egyik palimadár, addig barátom, felhúzza orrát. Mit. te csirkefogó, éppen te hú­zod■ fel az orrodat miattam, e miatt a kis rongyos bizottsági el­nökség miatt? — gondoltam ma­gamban — ki vagyok én, hogy eddigi nagy honmentő munkám után az orrod mozgásával kifo­gásolni merjél? Hol vagyunk? Ez demokrácia? Ez közönséges náci fassizmus... Felálltam, kije­lentettem, köszönöm szépen, eb­ből nem kérek, én kilépek! Óriá­si konsternáció. Miért? Mi kifo­gásod van? Honnan akarsz k:­­lepni? Hiszen még meg se ala­kultunk. A lég itt fekszik az ív teljesen üresen, még senki nem lepett be... Egyesegyedül te! F- gyedül te vagy még az egyesület. Annyira felháborított ez a kér­leld, ez az egész ellenséges, bi­zalmatlan antidemokratikus ma- 9 at art ás, amit ebben a kéri A »r­­hen-könyöigésben is éreztem az én nemzetmentő munkám ellen, hogy méltósápomat teljesen mnn­­■i rí zve azzal jeleztem be: — Ak­­\ hnr bdéfiek önmagámból1 ■ U.T. Bocsánatot kérek ha stí­lusom nem egyezik, epészen Tte. I éthy sí sóit és Gyulai Pál által G- lek.tetett stilisztikai el-•ékkel, JCa­­z.inrvy óta nem volt Nva- nv»U>­­t/iítás, mint a mi lápárunkká” ahol annyi lranrstad‘i dik-vel voltunk együtt. pe egységét bírálhassa. Ma minden hátrálás hiába. A kép u­­gyanúgy megy utánad.” Claudel így vonja le a végső tanulságot : „A kubizmus, természetesen csak múló divat. De érdekes, mert általános mély zavarra mutat a plasztikai ábrázolás spekulánsainál.” Egy szép napon a festők maguk rájönnek, hogy hiába nőm értenek meg semmit, a dolgok őnélkülük is tovább haladnak. . Nem érdemes dühbe gurulni. Rá fognak jönni, hogy hinni kell, türelmesen várni, meggondolni a dol­gokat, hogy a feladott problémákhoz a végszót is k: kell ta­lálni. S főleg, hogyha valaminek a külső formája szétoldó­dott, az már nem létezik. Előkelőbben még nem temettek el művészeti iskolát, a­­melyre, érthetetlen módon—ez is korunk szellemi zűrzava­rához tartozik — még mindig esküsznek egyesek. MAGYAROM ÚTJA La Senda de In* Húngaros A száműzetésben élő. antiboi­­sevTstn magyarság politikai, társadalmi, irodalmi és művé­szeti lapja. Megjelenik havonta kétszer. Kiadja: Magyarok útja Kiadó­­vállalat. — Buenos Aires Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Reconquista 558. Buenos Aires Telefon: 32 - 3068 interno 9. A lap leAszi 1 az Artes Gráfica* Pannón a műhelyében. (Xyom dar-vezet ők: Kerrcsendi Kiss Márton és Vörö*vári István) Brazíliai kiadóhivatali vezető: Kirá y Géza, — Ca¡xa Postai 1923 SAO PAULO megbízott aink¡ Európa: Hungária. München 23 Postfach 200. — Németország Chile: Szt. István Ku tűre^yesület SANTIAGO DE CHILE Ausztrália: He’e- e L i t s, 333, a, Maron bt a Road, Maroub a SYDNFY. NSW Kanada: harcsát* Géza, 13 Oxford Str., WOODSTOCK. Venezuela: ILACO Caracas Apartado 2717, Elöfiz. 1 évre 34;- bolivár Kéziratot néni örzünk meg nem küldünk vissza! Klőfizelési ár: egész évre 80. , félévre 4ü.r argentin peso. .i > £9 O) o < (/> FRANQUEO PAGADO Concesión Nq 4182 TARIFA REDUCIDA Concesión Nq 4648

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom