Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-10-16 / 19. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. október 16. 5 gániigy. De lehet-e magánügy, ha az istentelenségnek joga van támadni a hitet, vallási intézményeket és az államhatalomnak nincs módjában védelmet adni." EGY MAGYAR-ARGENTIN ESKÜVŐRE 1 Hosszú vékony íven, sok betoldással és áthúzással spanyolnyelvű szöveg. De magyarul kezdődik: „Krisztusban szeretett keresztény mátkapár!'' Nyilvánvalóan magyar-argentin esküvői beszéd, mert egy helyen ezt mondja: „Asi. las virtudes cristianas hacen desaparecer todas las distancias y diferencias individuales y raciales y las tradiciones gloriosas de nuestras patrias..." Hol mondhatta ezt? Kiknek az esküvőjén? Későbbi spanyolnyelvü beszédeire már nem készülhetett így előre, mert több spanyol szöveget nem találunk. A ránkmaradt jegy-etek is azt bizonyítják amit azok mondanak, akik Rómából ismerik, Luttor a vatikáni diplomata már Rómában is kiváló egyházi szónok volt, de igazi szónoki nagysága, gondolatgazdagsága, igehírdető lendülete itt az emigráció éveiben bontakozott ki. Évekig járt ki vasárnapi misemondásra Valentin Alsinára, a fővárosi régi magyarok egyik legerősebb kolóniájába. Ma bánhatjuk csak igazán, hogy nem lehettünk rendszeresen ezeken az igehírdetési alkalmakon. Hogy a magas eszményeknek, korszerű problémáknak micsoda tömegét áraszthata ott igazolja mindjárt az a két első feljegyzés, melyen feltüntette, hogy Valentin Alsinára készült: KÉT PROHÁSZKAI OKTATÁS VALENTIN ALSINÄN „V. Alsina, 1949. X. ló. A materialista rendszer egy túlbuzgó kiszolgálója nemrég javaslatot tett, hogy a hittant végleg el kell törölni, helyette öszszehasonlitó vallástörténetet kell \ tanítani. Ez arra törekszik, hogy, Jézust egy színvonalra állítsaj A Magyarok Ütja „Hagyott-e végrendeletet dr. Luttor Ferenc? című cikkében foglalkozott már azokkal a szerény értékű földi javakkal, melyeket az argentínai magyarság elhúnyt vezetője hátrahagyott. A könyvek, nyomtatványok, írások tömegéről is említést tett. A legértékesebb és mindnyájunknak a legkedvesebb ebben a tömegben az a néhány tucat feljegyzés, amit Luttor Ferenc nagyobb ünnepélyekre, istentiszteletekre, esküvőkre, gyűlésekre indulva készített. Negyedívekre, cédulákra, levélpapír-maradványokra, meghívók hátára írott húsz-harminc mondat legtöbbször. Van olyan is, amit egy rossz zsíros papírszalvéta mindkét oldalára firkált úgy hogy a betűk már az írás pillanatában átütöttek és szétfolyfaki Mégis egyetlen tőle maradt fotografía, egyetlen emléktárgya nem idézi fel bennünk annyira lelke nagyságát, szellemének szárnyalását, mint ezek a kusza, sokszor minden pont és vessző nélkül egymáshoz dobott mondatok. r ,,A pogányság, most már'' mondhatom, régi, vagy új, azt tartja, az alsóbbrendűnek szolgaság, a gyengének kiselejtezés, az idegennek gyűlölet, az ellenségnek könyörtelen lemészárlás! Nincs becsülete sem az egyéni szabadságnak se az emberi méltóságnak... A pogányság rabszol gává tesz, gyűlöl és gyilkol. A kereszténység a szeretet által mindent birtokol. Az igazi keresztény nem gyilkol, de meghal. Az első három század pápát közül kettő halt meg természetes halállal. A többi vértanú. Azt mondhatjuk: szentek leszármazottjai vagyunk!” Tizenkét sorban milyen tökéletes kép a bolsevizmus igazi lelki rugóiról s keresztény programmról napjainkra! Egy még 1948. január 4-éről származó feljegyzés: ,,A minap mondtam a valentinalsinai híveknek: a világ nagy szerencsétlensége a mulasztási bűnök! Ha Jézust vallja urának, gyógyítható az emberiség. D val most az! mondani, a vallás maf Mózessel, Buddhával, Konfucsevel, Mohameddel és a többi hiteles, vagy karnis vallásújítóval. Jézus Isten-ember... Jézus nem vallásianító, de megváltó. A francia forradalom után egy jóindulatú fanatikus új vallást akart alapítani ,,az Istent és embert szeretők" vallása címmel. Sehogy se ment. Elmegy Talley.r and hoz panaszkodni. Talley- J rand: Nem lehet csak úgy vak• tában vallást alapítani. Halj meg pénteken támadj fel vasárnap, meglátod, mekkora sikered lesz! Apolló templomára ez volt írva: Add istenség, hogy minden vágyam teljesüljön! Krisztus ezzel szemben a lemondást hirdeti, mégis elfogadta az emberiség...” „V. Alsina, 1949.XI.13. Most próbáljéik a gépembert megteremteni. Számol, énekel, amit a gépezet megbír. De fantáziája nincs. A lélekvárás az emberjség nagy problémája.” Ez a feljegyzés úgy fejeződik 1 be, mint egy modern prózai költemény. „Ennek a világnak kell a bölcsesség lelke, az erősség lelke, az értelem lelke, a tanács lelke, a tudomány lelke, a jámbor¡ság leike és az Istenfélelem lel[ke. Milyen jó hogy az egyházban él Isten lelke! És ez a lélek melyet ne mtudnak megölni, ha meg is ölik a testet. A Lélek pedig fujdogál, s nem tudod honnan jön, hová tart. Ne vessétek meg a lélek szavát!" AZ EGYHÁZ NEM CSAK DÍSZES KÖNTÖSÖK ÉS HIERARCHIA RAGYOGÁSA 1949. december 4-én Advent második vasárnapján azokkal vitatkozik, akik benne csak a díszt és méltóságot, a nagy egyházi rang hordozóját látják: ,.Az Egyház nemcsak dísz és ragyogás. Nemcsak a piros, bíbor és arany köntösök pompája, vagy a karácsony varázsa, a feltámadás vigasztaló szép gondofa‘a, hierarchia és ünnepi harangzúgás. Mindezek mögött következetes, . kemény áldozatos munka folyik, a lelkek megmentése ... Maradisággal vádolják? Azt mondják, hamarosan nem lesz kinek prédikálni? Krisztus is az! mondta, kemény küzdelem i ár az apostolokra. Itt nincs alkú! Most léitom milyen kőszikla az egyházunk, ha a nagy próbát kell megvívnia!...” „Ott ragyognak a kereszténység egén a Hadak Ütján a névtelen szentek is, a mi jó anyácskánk (hányszor említette beszédeiben megindultan kilencvenéves édesanyját!) a napi élet hősei, a mi kényszermunkára hurcolt türelmes harcosaink. Ne mondjátok, hogy mit használt az ő könnyük és vérük! Sanguis martit um semen eristianorum — most itt!" A Luttor-beszédek erejét, tartalmi gazdagságát, feszültségét ezekből a gyorírás-tempóban odavetett jegyzetekből tudjuk igazán megbecsülni. Két borítékban nyújtja át ne künk tanulmányozásra őket Kólái páter és mikor kirakjuk magunk elé időrendi sorrendet keresve, mindjárt elakadunk. Keltezés csak 1949 végéig van. A feladatok szaporodásával úgylátszik mind kurtábbá, rendszertelenebbé vált ez az előkészület... De akárhává nyúlunk, mintha ő maga szólna melegen zengő hangján, kedves dunántúli kiejtésével. Néha olyan félelmetesen tömör és gondolatgazdag cgy-egy ilyen cédula, hogy érdemes volna facsimilében kiadni. főrészén arról se találunk fel jegyzést, milyen alkalomra is mondta. Megpróbálunk itt idézni belőlük az olvasónak. Ha nem hallottra őkét, akkor is ráismer és áhítattal fog megtelni. TIZENKÉT SOR A BOLSEVIZMUS IGAZI LELKI RUGÓIRÓL Egy kis sárga cédulán például — nyolcadívet se tesz ki - a szeretetről elmélkedik. Dátum nincs, csak annyi: Jézus Szíve Vasárnapja. De már az első öt sorban micsoda gondolat- és idézethalmaz! ,.Civilizációnk abból a szerétéiből indul el, melyet Krisztus adott a világnak!... Szent Pál mondja: h a nincs szeretetem, semmi vagyok! Szent Teréz: az ördög az aki nem szeret. Ismét Sz. Pál: a pogányok érzelem nélkül valók! A pogányság szégyene, üressége ez!... Hiányzik belőle az érdek nélkül való szeretet. Egész gondja: kenyeret és cirkuszi! Az emberek számára igavonó barmok, vgay ágyútöltelék!.. .” ígyr tér át önkéntelen a bolsevizmusra: Turbékolás a villanyszékből írta: Veszprémy György Három világlap is közölte azokat a leve leket, melyeket az atomkémkedésért halálraítélt Rop-riberg-háznspár írt egymásnak kivégzésük előtt a Sing-Sing fegyházban. A kivégzés megtör-ént, az államrezonnak már eleget tettek, nz atombomba tervét már senkifin nem .szedi vissza az oroszoktól — gondol- ák a szerkesztő urak —• kinek árthatunk tohát ? Mit árthat már az a kis humanista kenet, amit a levelek eladói kivannak közlés ?setén ‘ölünk a kivégzettek védelmére? A Figaro, a Revue és a Sunday Express szerkesztői alapjában vevő nem tettek mást, mint a legtöbb vérbeli újságíró tenne ma Nyugaton. Rosenbergék kivégzése, kétévi hercehurca után, mégiscsak az év legizgalmasabb Szenzációja a berlini fölkelés mellott. Egész nemzetközi kórus tüntetett ártatlanságukért á Vartüggtlvön innen és túl, A Rosenbérg kegyelmi bizottság világhírű tudósokat hívott össze neW-yorki díszbankettjoirc, ahol egy teríték ára 25 dollár volt. Izgalmasabb dokumentumot alig adhatnak az olvasóik kezébe, mint két ilyen halálraítélt, utolsó, l.egőszintébb, legbizalmasabb vallomásai. Döntsön az ol vasó! És az olvasó, szegény amerikai és európa- i átlagolvasó most végleg zavarban van. Kapott 25 levelet, melyekben két szerelmes búcsúzkodik egymástól érzelmesen, s gyermekei jövője fele't aggódik. Perdöntő bizonyítékokat várt, egy világtörténelmi Justitzmord adatnit, helyette kap egy csomó turbékolást, itt-ott pár hangzatos vezércikk-szólammal keverve az igazság és az igazi emberi jogok eljövetelének hajnalhasadásáról. Pár jól zengő közhelyet, amelyek beillenének bármely Mac Oarthyt támadó baloldadi amerikai lap Head Line-jába. Hiába keresünk ebben a 25 levélben egyetlen adatot arról, miért ártatlan Gyula és E- tel az atomkémkedésben s miért olyan gonoszak, befolyásoltak, megvesztegetettek a bírák. A világ gonosz, az igazságot elnyomták, ezt az ítélotet egy terror szülte, — ezzel szemben áll a mi örök szerelmünk és bizodalmunk egymás iránt. Ennyi az egész, amit az atomtolvajlás szörnyű bűnéről a levelek elolvasó sa után megtudtunk... Meg igen, még any nyit, hogy ezen a vi'ágon eg'vtlen nagyszerű igazságos ember van az elítélteken és hozzátartozóikon kívül és ez Manny, a legönzetlenebb, legkitűnőbb Manny Igazi revén Bloch .Ernáiméi. fiatal brooklyni ügyvéd, az ő newyorki ügyvédjük, akit mindig csak így, becenevén emlegetnek a halál előtti órákban is. ¡ „Dear Manny” így. „Dear Manny” úgy. olvassuk mindunta’an. Es ezen a ponton kezd gyanús lenni a dolog. Itt kezd derengeni: 0- zeket a nemesen tartózkodó stílusban megfogalmazott. önérzetes sorokat talán mégsem egészen azért írták', hogy a két szerelmes elbúcsúzzék egymástól a villanvosszék előrt Ez a. stílus, ez a hajig, fö’eg ezek a vezércikk-szólamok tán ^gvéb célt szolgáltak. Isten látja lelkünket, sokkal több vért és r.zenvcdórt láttunk az összeomlás óta semhogy gúnyolódni tudnánk bárminő emberi szenvedély De ezekben a levelekben annyi kiszámított mérséklet ven, ebben a fogalmazásban olyan ügyesen szól az az önérzetesen szentimentális húr. mcV ogv ilyen borzasztó ügyben a bizonvítékok elfogvtán még agved’d tud hatni, hogy az embernek önkéntelenül folyton a Sing-Sing fegyház fogadószobájában, a sűrű rács előtt ülő Bloch Manó jut 0- széby a halálraítéltek helyett. Az okos. ügyes, erőszakosságában sémii yen határt nem ismerő fiatal védőügyvéd, akinek minden elképzelhető eszköz jó volt. hogv védencei iránt részvétet ébreszthessen Akinek irodája hírnevét az is növeli, ha védencei halála után az újságolvasó felsóhajt: — talán mégsem úgv volt! Talán mégis egy Dreyfuss-pörben hoztak ítéletet! És itt kell felvetni a kérdést: meddig terjedhet ma egy ilyen ügyben Nyugaton a védő szabadsága?... Valamikor, gyermekkoromban majd minden felvidéki városka járásbíróságán találkozni lehetett avval a hangos, könködő vidéki ügyvédtipussal, aki soha semmiféle ítéletbe bele nem nyugodott. Akik védencüket mindig a legszentebbnek, ügyeiket legigazságosabbnak hirdették. Emlékszem egy Böngészés Luttor Ferenc feljegyzései közt
