Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-09-15 / 16-17. szám

6 Buenos Aires, 1953. szeptember 15. MAG ÁROK ÚTJA Guruló szovjet katonák... A humorista megmagyarázza: mért vesztett Hitler? (Giovanni Guaresehi bemutatása szinte fölösleges. A kiváló olasz humorista ma a világ legismertebbjei közé tar­tozik. Régóta szerkeszti a milánói Gandido-t,: de az első na­gyobb sikerét a „Diario Clandestino” cimü könyvével, ha­difogságának naplójegyzeteivel aratta. Erre duplázott rá a „Don Camillo” világsikere Az alábbiakban a Diario Clandestino-ból közlünk egy érdekes fejezetet. Guaresehi a háború utolsó szakaszában, Mussolini kiszabadítása után a németek fogságába került és ott, egy német városkában ismerkedett meg az oroszok­kal. Mint bevezetőjében hangsúlyozza, ő nein gyűlöli az o­­roszokat, de azt sem érti — üzeni az olasz kommunisták fe­lé — hogy miért ne volna szabad megírni egy külföldi ná­ció furcsaságait aminthogy senki sem botráhkozik meg a­­zon, ha valaki beszámol arról, hogy a kinaiak fecskefész­ket esznek. De bármennyire húzódozzék az olasz humorista a politikától, — amit csinál, az végeredményben antibol­­sevizmus, sőt annak igen hatásos formája. Amit az orosz katonákról ír, abban senki sem kételkedhet, mert azt az író szavahihető egyén tapasztalatai alapján irta le — „én magam láttam mindezt — mondja — és magamat szavain liető egyénnek tartom.”) | AZ ÚJSÁG-ÜZEM ÖRDÖGEI----------—~ Részletek Oláh György szabadegyetemi előadásából ---------­Oláh György, az ismert pub­licista néhány napig az argen­tin fővárosban tartózkodott. A Szabadegyetem vezetősége ez «1 ka lommal fölkért*» Píi'V előli-Az első magyar politikai újság így készült ; az 1832-36-os országgyűlés idején. A fiatal Kossuth Lajos, az első magyar politikai újság­író fel-alá sétált szállásán egy pozsonyi gyer­tyaöntő mester emeleti szobájában. A jurátusok székekre guggolva a térdükön s a földre hasal­va írták lúdtollal, amit Kossuth, a Diéta beszé­deiből készült jegyzetekből diktált. Modern nyelvre lefordítva, nemcsak az első parlamenti tudósitó volt akkor, de egyben ő volt a szedő - gép is, míg a diákok az első magyar politikai újság nyomdagépét helyettesítették. * * * nek tőled. Ma már egy autót se vezethetsz vizsga és előképesítés nélkül. És az újságírótól, aki a negyedik világhatalmat jelenti, aki száz­ezrek és milliók hangulatát, olykor sorsát irá­nyítja évtizedeken át, semmiféle képesítést nem kívántak, még csak erkölcsi cenzust se. Lbben önmagában benne volt az újságíró rend hanyatlása. * * * Négy ördög kísérti a modern újságcsinálást. Az üzleti nagytőke ördöge, a pártpolitikai szen­vedélyek ördöge, a gyorsaság ördöge. És az ör­dögök ördöge: az érdekesség. A int kis városunktól néhány' kilométerre, a bergeni kolosszá­­li( kaszárnyáiban helyezték ti a környék lágereiből kiszabadult sokezernyi olasz hadi foglyot. Ha a németek dinamilraké­­ták, páncél fans ztok .r csoda jegy­­terek gyártása helyett a kerék­páripar intenzivebb termelésére használták volna fel erejüket va­lószínű, hogy az egész háború másként végződik. Ha a németek ügyes jorlély­­lyal elhelyeztek volna néhány százezernyi kerékpárt az orosz előretörés mentén, minden bi­zonnyal megállították volna a szovjet offenzivát. Azok után, amit láttam, nem tudok elképzelni egy oroszt, hogy megpillantva egy kerék­párt, rá ne vesse magát azonnal, nagy mohósággal. Egy bicikli előtt az orosz teljesen megfeled­kezik mindenről és egyetlen cél­ja. hogy azt azonnal megnyer­­gelhesse. Rögtön elhajigál min­dent a keze ügyéből, nyeregbe pattan és pedálozni kezd. Két méternyi gurulás után ugyan már a porban heverf de sebaj, új ra felugrik, ismét nyeregben te­rem és megismétli a zuhanást. De soha el nem bátortalanod ik. Újra és újra a nyeregben látjuk és újra az orrával gyalulja az anyaföldet. Közben történhetnek kivéte­les horderejű dolgok a világon, például bémyalégrobbanás, ellen­séges ellentámadás, részleges, vagy teljes napfogyatkozás, vul­kánkitörés, földrengés, hógöige­­teg. A mi derék muzsikunkat semmi el nem téríti föltett szán­dékától. Es amíg nem sikerül el­sajátítania az egyensúlyozás tit­kát, nem létezik számára a kör­nyező világ. Ezután következik a második .fázis, amit már a siker élvezeté­nek nevezhetünk. Semmi sem képes megzavarni hősünk diadal­menetét, amíg gépének első ke­reke nem kerül szorosabb kap­csolatba egy fával, vagy lámpa­oszloppal, esetleg egy autó hű­tőjével, vagy egy harckocsi her­nyótalpával. A mi jó emberünk lába acélból van és semmiféle akadály, földút, szántás vissza nem riasztja... mindenütt jó az út, amig szilárd talajt érez a ke­reke alatt. S ha egyszer mégis eltűnik váratlanul egy szakadék­ban, az ember csodálkozik, hogy nem látja kúszni, felkerekezve a túlsó meredeken, biztosan és ha­talmasan, mint egy tank. Mivel az oroszok burzsuly­­kényelemhez szoktak hozzá, az sem fontos számukra, hogy a megszerzett, (meghódított) ke­rékpáron vannak-e gommiabron­­csok. Csak az a lényeges raj’a, ami fémből van, Tehát ha van rajta nyereg, az jó. De ha nincs, az se baj, megteszi egy marék­nyi rongyköteg, vagy alkalmas deszkadarab, megdrótozva egy cukors párgával... Mindent összegezve, az egyetlen, amit az oroszok Né­metországban minden bizonnyal felfedezlek, az a kerékpár. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy kis városunkba érke­ző Oroszok elsősorban bicikli-ke­reső szándékkal jelentek meg. Gondosan átkutattak minden la­kást, padlást, pincét. Megelé­gedtek persze egyes alkatrészek­kel is, mint például egy hasz­nált kormány, eldobott pedál, csengő, vagy fék. Az ilyen al­katrészekből néha fantasztikus kerékpárok születtek. Tulajdon­képpen nem is igen gurultak ezek a jármüvek, — vagy kerék, vagy lánc hiányában, vagy mert a villa hiányzott, vagy egyéb al­kotó elem, — de mint az élet minden terén, a kerékpározás­ban is a legfontosabb kellék a jóakarat. Es az orosz, ha nem is volt egyebe egy rozsdás pedál­nál, azonnal egy komplett kerék­pártulajdonos ábrázatát öltötte magára és ha csupán az utca túl­só felére kellett is ál gyalogolnia, gondosan felgyűrte a jobb nad­rágszárát, nehogy a jövendő ke­rékpár-lánc bekapja, vagy be­piszkítsa a nemes ruhadarabot. Azok, akik nem így viselkedtek és nem gyűrték fel nadrágszáru­kat, azok egész biztos lánc véd is kerékpár, vagy egy segédmoto­ros tulajdonosának képzelték ma­gukat. (Ford.: Pintér Endre) Wesselényi Miklós ugyanezekben az időkj ben az erdélyi Diétán egy kolozsvári mágnás­palota padlásán rendezte be a nyomdáját. A palota lakói sem tudtak róla. A nagyhatalmú és nagyvagyonú báró éjszakánként maga told­­gatta a nyomógép kőhengerét. A sajtó abban az időben a legelőkelőbb szellemek foglalkozá­sa, a legmagasabb eszmék szent dobogója volt. * * I Mikor Kossuth Pesti Hírlapja a legnagyobb sikert érte el, ötezer példányban fogyott és na­pokig nyomtatták. A negyvenyolcas márciusi ifjúságnak órákat kellett várni az esőben, hogy a Länderer nyomdának egész személyzete a Ti­zenkét Pontot, nem egészen száz szót kiszedje és kinyomtassa. A New York Times hatvan­négy lepedő nagyságú oldalát két millió pél­dányban két óra alatt nyomják ki. Ebben a há­rom adatban benne van a sajtó legnagyobb forradalma, amit úgy hívnak: rotációs, vagy körforgógép. * # * A rotációs forradalmával három alapvető változás állott be a sajtó életében. 1. Az újság, mely addig csak néhány ezer ember számára készült, elitcikk volt, — tömegcikké lett. 2. Az újságíró addig az események mögött kullogott, most előtte rohan. 3. Az újságcsinálás ipari nagyvállalkozás lett, gyárvállalat, gépesítéssel. * * * Az első nagy magyar újságírók: Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Dessewffy Aurél, Széchenyi István, Kemény Zsigmond, sőt élete utolsó másfél évtizedét kivéve — Jókai Mór is, — nem ismerték az újság példányonkénti eladását, utcai, vagy trafikokban való árusítá­sát. Addig csak előfizetőknek készült az újság. Az első magyar lap, amit trafikban meg lehe­tett venni, Verhovay Gyulának a tiszaeszlári pör idején megjelent Szózata volt. * * * A modern világvárosi sajtó teljesen a tö­meglélektan törvényei szerint hat. Naponta többszöri megjelenésével az elfoglalt világvá­rosi ember helyett gondolkozik. A villamoson, vonaton, bérkaszárnyában óránként beleszól az életedbe, mindent előre kommentál, milliókat egyszerre irányít. Nincs kibúvás. Annyi ese­ményt ad elő zsonglőr módon a rohanó életből, hogy át sem tekintheted. # # * Ha orvos, vagy ügyvéd akarsz lenni, akár­milyen kis kört szolgálsz ki, sokéves munká­val, számtalan vizsgával szerzett diplomát kér­* * * Függetleníteni a sajtót! — korunk divatos jelszava. Szerintem nem a függetlenség ténye a fontos, hanem az, hogy a töke mit szolgál. Például ma az igazi amerikai nagytőke lapja, a Life a legbecsületesebben képviseli a bolse­­vizmus elleni harcot. Igaz, mögötte a For­­dok és Rockefellerek tisztességes Amerikája áll. A nyugati civilizáció összeomlását az a sajtó készítette elő, amelynek egyetlen istene az üz­let volt. * * * A sajtóreklám elsősorban a mükritikát tette tönkre. A modern mükritikának nincs Hitele. Ha Beethoven ma koncertet adna valahol, a szerkesztő először azt nézné meg, befizette-e a pausálét a hangversenyvállalat, amely a kon­certet rendezte. Tiziánnál és Velasqueznél is azt néznék meg először, milyen galériában ál­lított ki. Dante Divina Comediája egy komoly kiadóvállalat nélkül ma meg se születhetne. # # * Azt mondja egy francia közmondás: Az újságírás a világ legjobb pályája, pláne, ha idejekorán abbahagyja az ember. —- Ebben a francia szellemeskedésben komoly intelem rej­tőzik: a gyorsasági verseny előbb-utóbb elseké­­lyesedésre vezet. A rotációs körforgása a leg­fényesebben induló írói karriereket nyeli el. # * # Valamikor az évenként megszülető négy­­fejű borjú, a kemencéből kifolyó vér, a kígyót szülő asszony, a Vezúv kitörése, vagy egy üs­tökös egész évre kielégítette az újságolvasót. Az én gyerekkoromban minden télen megettek a farkasok egy öreg honvédet, csak a csizmája maradt meg. Azóta nagyon megromlott a világ idegrendszere, egy kis gyilkosság már nem is elégíti ki a közönséget. Rafinált férgek, kom­plikált izgalmak kellenek. így az ördögök ör­dögén, az érdekességen át szivárog be a sajtó­ba a legtöbb aljas emberi indulat. így vált a század sajtója az emberi rosszindulat, kéj, az aljasság ébresztgetőjévé. # * * Lehet valami a legszentebb s legmagasabb­­rendü dolog, ha nem érdekes, nem kerülhet be a lapba. Viszont a leghitványabb, legaljasabb erkölcstelenségek is ott ólálkodnak az újság ha­sábjai körül, ha érdekesek. # * * A nagy emberek szerelmi magánéletének kiteregetése legalább úgy résztvett a mi nyugati ( Folytatás a köv. oldalon ) > Az érdekes kultur-politikai fejtegetésből, a másfél óráig tartó, lebilincselően érdekes o­­löadásból a következő, kiraga­dott 'gondolatokat közöljük: dás megtartására. A sajtó fe-' lelőssége címmel tartott előa­dás bevezetőjében megemléke­zett Oláh György Luttor Fe­renc szellemi hagyatékáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom