Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)
1951-05-15 / 9. szám
8. oldal Buenos Aires, 1951 május 15. MAGYAKOR ÚTJA Böszörményi Endre: VÖRÖS VIHAR A hegyi vadász divíziót felváltották. S ezek a fiuk, akik most itt ülnek köröttünk az aknaszlatinai kocsmában, egyenesen a pokolból jöttek vissza. —Mert az eleven polcol az, szerkesztő ur! — magyarázza egy tarpai kuruc közlegény. — Tét ü, kosz, - vérbajos nők, rongyokba burkolt férfiak, szemecski, vagyis hát tökmag, amit az oroszok rágnak. A fene kér abból a munkásparadicsomból. —Száz esztendővel visszamaradt népség! — állapítja meg egy tizedes, aki civilben bányász volna valahol Borsodban. — Én nem szégyellem, amig ki nem mentem a frontra, szociáldemokrata voltam. Nyolc éve pontosan beragasztottam minden bélyeget a tagsági könyvembe. De nekem ezután beszélhetnek az elvtársak Marxról, szabadságról, az orosz munkás-jólétről. S igy bontakozik ki szemünk előtt annak a világnak a képe, amelyet nem ismert Nyugat, amelybe mint valami meseországban hittek a szalonbolsevísták és a Nagy Illúzió megszállót jai, a magukra hagyott proletárok. Az entellektüelek a maguk vágyálmait, a proletárok a földi paradicsom illúzióját látták. De a magyar paraszt, a, magyar munkás a maga szemével nézett. Ezeket az egyszerű, természetes embereket nem lehet becsapni. Az ő látásukat nem lehet megtéveszteni. A fiatal zászlós, aki civilben tanító, a cyrill betűs iskoláskönyvet mutatja, amit valahol Dnyeptropetrovszk környékén zsákmányolt az egyik iskolában. Durva, foszladozó, hamarsárguló rotációs papíron mindenféle ábrák. Rikító vörös tankok, géppisztolyok, ágyuk, menetelő tatársapkás katonák. —Ezt a könyvet — mondja — tanitótársaimnak hoztam — Nézzék meg mire tanították a szovjetfiatalságot. Aztán magyarázni kezdi, hogy a szovjet-gyerek körülbelül igy tanulta az ABC-ét. Á ~ ágyú, B = Bomba, C = C.ván, T. = Tank. Csak az Alfa és Omega: — Sztálin! Ahol jobb meghalni, mint élni Mert ott a Kárpátok mögött egy csodálatos, kiismerhetetlen világ van. Emitt iparosított Ázsia, amott kolchoz-paradicsom, egyik helyen modern és félelmetes hadiüzemek, de a szomszédságukban földbeásott munkáslakások, piszok, szenny, szemét, szolgaság. Áttekinthetetlen világ ez. Bezárt templomok és remegő emberek, akik sirva csólják össze a szabaditó honvédeket és éjszaka rájuk tüzelnek a zsupfedeles házak tetői alól. —Egy fiatal orvoskisasszonynak udvaroltam odakint — mondja a karpaszományos őrvezető. — Mikor megmutattam neki a budapesti képeket, nem akarta hinni, hogy van Lánchíd, Vár és hogy Budapesten is jár a földalatti. Metro csak Moszkvában van! — erősítette. — Mikor megmutattam neki a húgom és az édesanyám fényképét, akkor meg éppenséggel azt hitte, hogy be akarom csapni. —Ti bizonyosan grófok vagytok! Vagy burzsujok! — mondta és hiába magyaráztam neki, hogy az édesapám középiskolai tanár. — Ilyen ruhája csak a burzsujoknak van. Meg az amerikai milliomosoknak. —A legérdekesebb a Pjotr esete volt, — mondja a másik közvitéz. — Az autószerelő műhelybe osztottuk be ezt a ruszkit. Valami hadiüzemben dolgozott előbb. Valamicskét értett a motorhoz. Első nap. mikor vége lett a munkának, nem akart haza menni. Lefeküdt a szétszedett motor-alkatrészek közé. Felesége utána hozta a vacsorát. Másodnap, harmadnap sem akart hazamenni, pedig volt valami lakása. Végre megkérdeztük tőle, hogy miért akar1 mindenáron a szerelő-műhelyben aludni. —Orosz munkás mindig az üzemben aludni — magyarázta kézzel lábbal. — Ruszki proletárnak nincs órája. Ha Ruszki proletár öt percet késik a munkából, ruszki komisszár nyomban főbelőni. Szibériába küldeni. így derült ki, hogy nagyon sok orosz munkás bent alszik az üzembe, ahol a munkaidő 12—14 óra Nemcsak háborúban. Ennyi volt békében is. A borsodi bányász-tizedes valami igen-igen cifrát mond a szocializmusról. Süssék meg! A tetüjükkel, meg a szemecskivel együtt. Egy hajdúsági honvéd — aki Isten tudja milyen katonai bölcsesség folytán került a hegyivadászokhoz — az egyik vinyica-kÖrnyéki kolchozról beszél. —A kolchoz-paraszt együtt lakik a kolehoz-kecskével. A lakásokban még ágy sincs. A kemencén alszik az egész család. Néha 10—12-en egy sorban. Az egész kolchozon egyetlen kő épület van. Abban lakik a komisszár, intéző, vagy mi a rossz istennyila. Csak azt tudom, hogy a parasztnak le kellett térdelni előtte, ha vizitált. Persze a komisszár nem volt orosz. Abból a fajtából került ki, amely most ott áll az orosz századok mögött és gépfegyverrel, kancsukával hajtja őket a halálba. A fényképeik ott vannak a német illusztrált lapokban. Mindegyik egy-egy Samuelli. Mindegyik egy-egy riasztó Korvin-Klein típus. —Miért harcolnak akkor olyan hősiesen? — kérdezi kissé sunyin egyik baloldali lap munkatársa. —Azért uram, — mondja rá H. A., terbesfehérpataki magyar honvéd, — mert ott' jobb meghalni mint élni. Az életnek nincs értelme. A baloldali kolléga hallgat. Ezt aligha lehet feltálalni a pesti drukkereknek, akik szorongva olvassák, hogy a koponyákkal való utkövezés lehetőségét egyre keletebbre és keletebbre tolja a félelmetes német hadigépezet. A fiatal százados, aki barátja, pajtása az embereknek, felteszi helyettünk a körkérdést: —Na fiúk, két liter bort kap tőlem, aki a legtalálóbb választ adja arról, hogy milyen az orosz rendszer. A tűzben járt katonák közül mindenki mond valamit, Kultúra nincs A munkások földalatti odúkban és nyomortelepeken laknak a nagy gyárak körül. A templomban szeszgyár van, vagy gabonaszer gondoskodik róla, hogy senki se érjen rá semfogalmuk sincs róla, hogy van másik világ is. Végül egy közhonvéd szólal meg. —Oroszországban nem tudnak mosolyogni az emberek! —Te nyerted a két litert! — mondja a százados. Tank és Azur-express Mert ez a lényeg. Az orosz ember arcán meghalt a mosoly. Nem a háború miatt. Sokkal régebben. A bolsevizmus ölte meg. Az állati munka. A rendraktár. Nincs Isten. A fiatalok elkanászosodtak és mire. Főként ne tudjon gondolkodni. —Oroszországban meghalt a lélek! —Tudod, — magyarázza most már a százados — ez a honvéd találta el jobban, amit én sem tudtam kimondani eddig. Meghalt a mosoly. Ezek az emberek gépek. Egy kicsit állatok. Munka-barmok. Ha egyszer ezek betörnek Európába, akkor vége mindennek. Ez nem ember többé. Tömeg. Gondolat nélkül, hit nélkül, életkedv nélkül, mosoly nélkül. S ez elleen nincs védekezés. Téríteni nem lehet, mert a papot nem értik. Felvilágosítani mégkevésbbé, mert azt hiszik hazudunk nekik. Harc! Ez az egyetlen menkvés. Harc a pusztulásig. Harc teljes erővel. Ezt Írjátok meg. Mikor beérkezünk a keleti pályaudvarra, valaki mutatja, épp bent áll az Azur-express. —Hát ez mi megint? —A magyar kormány Franciaországtól drága pénzért megvette az Azur-expresst, amely Páris és a Riviéra között közlekedett. Csupa termes kocsik. A nyaralók ezzel utaznak majd Tusnádra. Kövér, kolozsvári, nagyváradi csontkeretesek terpeszkednek a bíbor-bársony üléseken. Vastag szivarok füstölnek. A Waggon Lite hófehér ruhás pincérei Mecsekit és Kecskeméti barackot szolgálnak fel az árva üldözötteknek. Az üléseken Népszava, Magyar Nemzet. Gúnyos mosolyok. Ezt a háborút a németek úgyis elvesztik. A tüzből jött katona utána néz az induló pompás kocsisornak. Vájjon nem jobb lett volna ötven tankot venni ennek az árából? A piros sapkás segédtiszt szalutál a vonatnak, amely — mint Írni szokták — méltóságteljesen kigördül az üveg csarnokból. —Azur expdess! Kint a fronton pedig halál és halál. Oroszország ahol meghalt a mosoly. I tt I Azur-express! Hova utazol rajta, álmok, gondtalan- I ság duhaj hazája. Hova mégy árva Magyarország? (Viene de ia rag. 7) pe de las yermas soledades”. Y un caballa aparece ante él: el caballo milagroso del cuento magiar. El príncipe monta sobre él, y una vez que tiene su caballo, fácilmente encuentra la salida del terrible páramo. Llega la tarde y a la luz del crepúsculo, ya el caballero solitario ve el fin de la puszta; una floresta, grandes montes y un gran río surgen en lontananza. Y —para que la analogía sea completa— aparecen seis ciervos en el margen del gran río. Vörösmarty no pudo conocer los resultados del viaje de Reguly: su poema se había publicado veinte años antes de la partida del etnógrafo para Asia; él encontró, pues, la epifanía del Dios-Niño en su propia fantasía. Pero, ¿no les parece a ustedes muy conocida esta figura, armada, a caballo, este príncipe de las soledades yermas? ¿No será él la misma figura simbólica, que vimos en la introducción de esta lección? ¿No será una síntesis de la visión optimista de Beöthy acerca del caballero oriental y del fantasma trágico, que surgió de los sueños desesperados de Andrés Ady? La narración de Vörösmarty es, sí, la epifanía mitológica de un dios, pero, al mismo tiempo, también es el símbolo del afortunado y glorioso cambio en el rumbo del caballero errante. ¿No ocurrió siempre así? Nuestros enemigos ya comenzaban a cantar sus canciones victoriosas al lado de nuestra tumba abierta y en este momento, el caballero se alzó. Encontró milagrosamente y contra toda esperanza razonable a su sable, su caballo, y su camino, que le condujo al fin de desierto, en donde le esperaban los seis ciervos, el río y la selva. Más de una vez, el caóallero se vió sentado sobre las ruinas de su Regnum Marianum, burlándose amargamente del destino de su antemural y preparándose entre extrañas ceremonias a morir. Pero llegó siempre un momento, en que, en vez de perecer, se levantó y produjo milagros. Después de la desvastación mongólica, él fundó la primera potencia en Europa Oriental; durante las terribles luchas contra el Turco, floreció su Renacimiento y después de la victoria ruso-austríaca pasó a ser independiente y de igual condición de la gran potencia habsburgo-austríaca. He aquí el otro lado de su “virtus”, el lado vital de ella: aparece en las mitologías en forma de epifanías y allí no necesita explicación; la historia se encargará de aclarar este fenómeno, la noble porfía, la inquebrantable tenacidad del caballero, y no en el último lugar su fantasía demasiado grande para dejarle desaparecer simplemente y sin grandes hechos. Y este rasgo es hondamente oriental: es la historia, que se repite constantemente, del Dzsingisz kán, quien [ —como es conocido— para no morir I de hambre en el Desierto de Gobi, se revela y funda el mayor imperio del mundo. V Estamos viviendo en una época de transición. La antigua unidad, el equilibrio aparentemente bien establecido de la Europa de antes se ha derrumbado. El europeo moderno llegó a aprender el valor de las culturas, el poderío de las aglomeraciones, que están fuera de ella, para las cuales no tenía, en los tiempos orgullosos de su antigua unidad, sino un gesto despectivo . . . Hoy día, la Europa toda es una inmensa Polonia, cruelmente repartida entre potencias extrañas; todo nuestro padre-continente es una inmensa Hungría, caballero errante del poeta Ady, que busca desesperadamente la patria en su propio país. Pero, en cada momento, está abierta la posibilidad de la epifanía: de la aparición del nuevo dios, es decir: la metamorfosis del caballero errante en el victorioso príncipe de las yermas soledades. La historia, por suerte, tiene su ritmo propio. A edades brillantes siguen otras de mayor desolación, y las catástrofes son punto de origen para nuevos alzamientos. Nosotros, antiguos pueblos luchadores y malaventurados de la zpna oriental, ya hemos visto bastante. Fuimos “muralla” —muralla casi destruida— contra cumanos, mongoles, tártaros y turcos. Pero vivimos. Fuimos sumergidos ya tres veces por las olas de unos colectivismos, que no nos dejaron desarrollar nuestro carácter individual y cultural. Pero las tempestades pasan un día y la flor brota de nuevo. Y nosotros, pueblos de la zona del Este, castigados tanto por la historia, y ricos en el fecundo destino, también hemos de sobrevivir, hemos de esperar, hasta que llegue el siguiente compás, el de los valores individuales, el nuevo compás en la gran melodía del destino universal. Cuando haya llegado, será nuestro gran momento; el momento histórico del “puente”. Hegyeshalomban és Sopronban megtiltották az osztrák és a magyar személyzet “magánérintkezését” Sopronból jelent ik: A hegyeshalmi és a soproni határállomáson megtiltották a vasúti és a vámkirendeltségi személyzetnek, hogy a magyar területen szolgálatot teljesítő osztrák vasutasokkal és pénzügyőrökkel a szorosan vett hivatalos ügyeken kivül bármilyen formában érintkezzenek. Szigorúan tilos a rendelkezés szerint szót váltani és kezet fogni az osztákokkal. A kézfogási tilalmat azzal indokolják, hogy Ausztriában járványos betegségek vannak s egészségügyi szempontból szükséges az intézkedés. Hasonló veszély áll fenn beszélgetés közben, a leheleten keresztül is fertőzhetnek az osztrákok, ezért a szolgálati papírokat némán, a szükséges szóbeli közléseket 3 méter távolságból kell megtenni. Az osztrák vasutasok és pénzügyőrök — ugyancsak egészségvédelmi okból — nem hagyhatják el az állomás területét, hivatalos teendőiket a “legrövidebb úton” tartoznak megtenni, egyébként pedig csupán az állomás épület részükre kijelölt helyiségében tartózkodhatnak. A rendelkezés március 1-én lépett érvénybe. Az előfizetési ár: félévre m^n 30.negyed évre m#n 15.Épít, Tataroz, Átalakít! August József építőmester Debenedetti 2420, OLIVOS
