Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4. szám
10. oldal Magyar Végvár 1955 április télén lábbal készül tiporni. Teszi ezen óvást, a kényszeritett önvédelem kétségbe vonhatlan kötelességének érzetében. Teszi azon köz népjog nevében, melly az álladalmak kölcsönös viszonyainak fölszentelt alapját képezi. Teszi azon szerződések, nyilatkozatok, és óvások nyomán, mellyek a nemzetek életét a bitorlás tulhatalmaskodásai ellen, minden más népek jogérzetének közös oltalma alá helyezik. Teszi a szabadság, az európai egyensúly s a civilisatio nevében. Teszi az emberiség, s azon ártatlan vér nevében, melly illy háborúban kiontva, bosszúért kiáltand fel az igazságos Istenhez. A magyar nemzet biztosan számit rá, hogy ezen óvására minden jogot tisztelő és szabadságot szerető nép, meleg rokonszenve felelend. De bár az egész világ által elhagyatnék is, határozott öntudattal jelenti ki, Isten és világ előtt, hogy a zsarnok erőszaknak meghajolni nem fog, hanem önvédelmének igazságos harcát utolsó csep vérig megvivandja. Isten, s a miveit világ legyen bíró közöttünk és zsarnok megtároadóink között. Kelt Debreczenben május 18. 1849. A magyar nemzet nevében. Kossuth Lajos, G. Batthyány Kázmér, kormányzó. külügyminister. A IE. Kormányrendelet Horváth Mihály, választott Csanádi püspök, akkori vallás és közoktatásügyi miniszter körrendeleté a haza minden felekezetheli lelkészéhez. Helyszűke miatt, sajnos, csak idézni lehet belőle: ‘Ti tehát lelkészek! kiknek ajkairól függ a nép szive, kiknek azon magasztos hivatás jutott, hogy a vallás, emberiség és igazság szent érdekeiért e földön az alkalmas szó hatalmas fegyvereivel kiküzdjétek; ti, kik az isteni gondviselés által hivatva vagytok a világ isteni megváltójának tanai, evangélioma által megállapított lelkiösméret és népszabadság előharcosai gyanánt állani hű népeitek élén - lelkészek! ébredjetek, buzduljatok fel! Nagyszerű és szent munka vár rátok, és szólít benneteket, megfeszitni értelmetek minden erejét, kebletek minden buzgalmát! A muszka készül betörni hazánk leigázására! Lelkészek! Nem ismeritek e a barbár és zsarnok hatalmát? Nem tudjátok e, hogy ahol ő magát megfészkeli, ott vége a lelkiösméret és vallás, vége a nép szabadságának? Nem tudjátok e, a hol fegyvere győz, ott a miveltség, tudomány, józan felvilágosodás, emberiség sirba száll, ott a butaság, vakbuzgó babonahit sötét borúja terjed el a rabszolgaság nyomán? Fel tehát hazánk, nemzetünk minden vallás felekezetheli lelkészei! 0, a ravasz zsarnok kettős harcot készül vívni ellenünk: harcot a nemzeti s polgári szabadság, harcot a vallás és lelkiösméret szabadsága ellen.* Ezek után 6 pontban rendeletéit közli a lelkesítő beszédek, körmenetek és könyörgések, az országos böjt megtartására, valamint a harangok meghúzására és felkelés esetén a lelkészek magatartására vonatkozólag,majd a rendeletaz alábbiakkal fejeződik be: ‘Egyébiránt a haza megvárja minden hü fiától, kik között a lelkészek már szent hivatásuk által is olly kitűnő helyet foglalnak el, hogy minden lehető alkalmat megragadva czélszeriien felhaszn2landnak a nép felvilágosítására s lelkesitésére, miszerint az, vallása, hazája, szabadsága, tűzhelye védelmében megtörhetlen, kitartó, minden áldozatra kész legyen; s a milliók egyesitett ereje^illenállhatatlan hatalommal verje meg, irtsa ki, és semmisitse meg a szabadság gyilkosok zsoldos seregeit, mellyeket semmi erkölcsi erő nem lelkesít, mellyek jőnek, mivel csordaként hajtatnak 2t hazánk határain. A IV. Kormányrendelet a belügyminiszter körrendeletét tartalmazza az északi törvényhatóságok kormánybiztosaihoz és első tisztviselőihez. Nyolc pontban intézkedik a polgári lakosság magatartását illetőleg. A 7.-ik pont igy szól: 7./ Önök a beütés vidékén, ha az megtörténik, minden hidakat elrombolnak, minden szorost eltorlaszolnak, minden kutat behánynak s általában véve ha szükség, mértföldekre terjedőleg lehetetlenné teszik, hogy a zsarnok ellenség marhát, fuvart, élelmet kapjon, az álladalom kárpótlást ígérvén azoknak, a kiknek ez által kár okoztatik, ha t.i. mindezt csak megsemmisítés által lehetne az ellenség elül elhárítani.’ Rendeletét e szavakkal fejezi be: *A veszély, melly fenyeget nagy. Az eszközöket önök találják fel és alkalmazzák, A cél, a feladat istenileg szép, egy népharczczal megmenteni a vallást, a hazát, a nemzetet, a szabadságot, talán Europa népeinek is szabadságát. Ezért megvárja, követeli a kormány a nemzet nevében, hogy mindenki becsületesen és egész erejéből teljesítse kötelességét!’ Eddig tart a múlt... - Szinte megdöbben az ember a történelmi események ilyen kisérteties hasonlóságán. Orosz invázió - Debreceni kormány akkor és 1944-ben! De milyen más világnézetet vallottak a nemzet érdekének védelmében az akkori honatyák és mennyire mást az utódok! A Debreceni Kormány annak idején sem nyugat, sem kelet felé nem hódolt meg, hanem a hősi ellenállás, a nemzeti becsület örök történelmi eposza maradt. És 95 év múlva? — Szörnyű még az összehasonlítás is...! A korcs utódok egyéni karrierjük megalapozása érdekében honmentő tevékenységükben csak a muszkavezetésíg, a vörös gondolat kiszolgálásáig, a gyalázatot hozó vörös hordák magasztalásáig, no meg a történelmi Magyarország sirbatéteíének előkészítéséig jutottak el. Tragikusan azonos idők, — nagy idők...de törpe, torz emberek! ^ /: Az idézett kormányrendeletek szó és betüszerinti eredeti szövege a ‘Közlöny’ egykori eredeti különlenyomatából származnak. Minden soruk a hazaszeretet magasztos himnuszának intő, Útmutató és lelkesítő ódái. :/ HARCOLJ FIAM! Fiam! csak úgy lesz nyugalma apádnak A hősi sirok szent röge alatt, Ha felkötötted örök hagyatékod, Méltó utódként fényes kardodat. Öltözködj fiam, vérted a hit legyen! Én máris megyek, kardodat hozom. Harcolj fiam, a hősök nyugalmáért! Amig te harcolsz, én imádkozom. Ha majd a tettek mezejére léptél, S katonasirra tévedne szemed, Lehet, hogy apád nyugalma felett jársz, Emeld fel fiam, büszkén a fejed! Rántsd ki kardodat, tartsd fel a magasba, Kiáltsd: apám, a kardodat hozom! Harcolj fiam az anyák nyugalmáért! Amig te harcolsz, én imádkozom. Az ágyudörgés ritmusát ha hallod, A rajta-rajta ősi szózatát, Gondolj apáink tündöklő nevére, Kik értünk vívtak sok véres csatát. Gondolj a haza örök oltárára, Hol — gyermekeim — a szivem áldozom. Harcolj fiam az oltár épségéért! Amig te harcolsz, én imádkozom.
