Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
7.oldal Magyai' Végvár 1955 január G0NDmATAI módszereit. Ebből vizsgázott és vizsgázik most. Igen üdvös lenne, ha a Nyugat hallgatósága ugyancsak készülne nehéz jövőre, melyben csak Isten tudja, hogy milyen vizsgákat kell letennie. Sajnos, hogy azok a tanárok, akik otthon tanítottak és tanítanak s tapasztalatból ismerik az anyagot, külföldön nem taníthatnak... CSÉM S. CSAK RÖVIDEN... A Magyar Nemzeti Bizottmány Értesitő-je - 1954 nov. 1, II. évf. 11. szám Írja a 32. oldalon: ‘Nagy Ferenc Ázsiába megy. Nagy Ferenc, a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságának tagja november 1.-én Indiába utazik, ahol tö'-b hónapos előadókörúton foeia ismertetni a bolsevista rendszer módszereit, szörnyűségeit.’ A mi megjegyzésünk: Ismertesse sokáig, akár Ítéletnapjáig, mi nem küldünk utána kö- etet és nem hivjuk vissza. Rontsa ott a levegőt. Messziről jött ember sokat mondhat - elv alapján ott talán el is hisznek neki egyet-mást. Itt úgyis hiába beszél. Ismerjük... Esetleg találkozik ott olyan magyarokkal, akik az ő ázsiai ismeretei és azoknak gyakorlatba átvitele révén jutottak a messze Ázsiába, amint szétszórattak a világ négy sarkába. Ha velük találkozik, nekik ne magyarázzon, hanem szedje talpait oly gyorsasággal, ahogy csak kitelik tőle saját jól felfogott érdekében. Ilyenkor ne ‘adjon elő.’ Nem hisszük, hogy elmondaná az Operahában tartott szovjet - imádó beszédét, pedig abból ugyancsak sokat tanulhatnának az indiaiak. Egyébként minden részvétünk az indiaiakéi EGY LEVÉL... Ezt a levelet 1954 november 30-ról keltezték Ausztriában a a magyar határ közeléből: ...nem tudom, hogy olvasnak-e ilyet az ottani magyar újságokban. Pér héttel ezelőtt volt Budapesten egy futball mérkőzés Ausztria és Magyarország között. Erre mehettek innen is nézők. Aki tehette, elment, sokat visszautasítottak, mert túlsók jelentkezett. Úgy kétezren elmentek. Persze csupán olyan ment el, kinek volt valakije ott. Jó vastagon felöltöztek, hogy valamit ott hagyhassanak. A mérkőzést a magyarok nyerték meg. Mikor megérkeztek, sok ezren várták az autóbuszokat és kinek jött valakije, azok mind sírtak, hogy hét év után viszontláthatták egymást. Szabadon járhattak a városban, sőt a hozzátartozóknál aludhattak. Olyan rosszul állnak ruhákkal, hogy úgy jöttek viszsza azok, akik elmentek, hogy azt vették magukra, amit a rokonok viseltek. Akkor éppen nem volt hideg, úgy hogy mindent ott hagytak, amit csak lehetett. Azóta mindenki küld, amit csak tud, mi is... most megpróbálunk egypár meleg dolgot küldeni, mert hisz a fü'éssel is rosszul állanak... Mit hall...ről? Tud-e neki valamit küldeni? Éppen olvastam, hogy előfordul, hogy ha valaki csomagot kap, megkérdezik tőle, hogy nem adja-e nálánál szegényebbnek? Persze nem mer ellenkezni... Egy magyarországi levélből: ...-égre kaptam egy méter akácbotfát 300 forintért és egy üveg pálinkáért.... Szerk. megjegyzése: Három üveg pálinka ára hét dollár, otthoni értéke kb. 250 forint. Túlsók a főnök, kevés az indián..., mondja az amerikai. Megérett az aratás, kevés a munkás...mond ja az írás. A magyar sajtó terén mi vagy: főnök, indián vagy munkás? Egy újság a minap szóvátette, Hpgy miért nem foglalkozom inkább szociális kérdésekkel a földbirtokpolitika helyett. Sokáig haboztam, hogy erre a kihívásra feleljek-e, mert tudatában vagyok csekély voltomnak és sem a jelenben, sem a jövőben nincsenek politikai ambícióim. Mert azonban veszedelmesnek tartom a délibáb kergetést, azonkivül mint kétkezi munkás, az érdekelt félhez tartozom, úgy határoztam, hogy nem hallgatom el véleményemet, az u.n. szociális intézkedésekről még akkor sem, ha az merőben elütő a mai divatos irányzattól. A ma szociális problémái két főcsoportba oszthatók. Az elsőbe az özvegyek, árvák, betegek, elaggottak sao gyermekek támogatása, istápolása tartozik. A másikba sorozható az a probléma-csoport, melyet a magyar hivatalos nyelvugy fejezett ki találóan: a gazdaságilag gyen - gébbek védelme. Szerintem az első csoportról való gondoskodás az állam elsőrangú kötelessége. A másodiknál azonban más a helyzet. Védelmet, kivételt, előnyt csak mások kárára lehet biztosítani, ami annyit jelent, hogy kétféle mértékkel kell mérni. Mivel az állam, az államvezetés nem tulajdonosa, csak sáfára a nemzet vagyonának, hogy ezt megtehesse, sorozatos rendkívüli intézkedésekre van szüksége. Minden józanul gondolkodó ember előtt világos, hogy az utolsó század nagy vívmányai nem tudták az emberisébet boldogabbá tenni, sőt kiéleződött ezen idő alatt a társadalmi ellentét. A feudalizmus helyébe egy nálánál még sokkal rosszabb, személytelen, egyénileg nehezen felelősségre vonható tőke vagy ennek antipolusa, a szakszervezetek oligarchizmusa lépett. Mindnyájan tudjuk, hogy a gyökeres megoldásra itt az utolsó óra, ha nem akarjuk, hogy a sok szépet, nemest, jót produkált kultúránk véglegesen elsülyedjen. A foltozás ideje lejárt. Eszmével szemben csak eszménnyel tudjuk a harcot felvenni. Nem elégséges a materiális jólét biztosítása, mégis mivel a korgó gyomor rossz tanácsadó s az anyagi előnyök a legszembeszökőbbek, tegyük az először vizsgálat tárgyává , hogy a gazdaságilag gyengébbek védelme milyen mértékben tudta ezt a tömegek számára biztosítani, mennyire tudta az anyagi javak helytelen elosztását korrigálni. Más országokkal való összehasonlításnál is a két háború közti Magyarország élen járt az u.n. szociális intézkedések terén, mégis e kor kritizálói a magyar népnek az anyagi javakban, termelőeszközökben való hátramaradottságát a szociális intézkedések elégtelen voltával magyarázzák. Sokunknak alkalma van a technikailag legfejlettebb A- merikának gigászi eredményeit közelről csodálhatni. Dacára annak, hogy mint nincstelen menekültek érkeztünk
