Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
8. oldal Magyar Végvár 1955 január alig pár éve ez országba, magunkon tapasztalhatjuk, hogy még a legalacsonyabb keresetű munkásnak is alkalma nyílik számos, az életet kellemesebbé és könnyebbé tevő kényelmi berendezés megszerzésére. Ha kutatjuk e páratlan fejlődés okát, akkor igazat kell adnunk annak az amerikai üzletembernek, - mit különben az újságok is hangoztatnak - ki nekem azt mondotta, hogy az amerikai bízik önmagában, országának gazdasági életében s ezért mer eljpvendő keresete terhére beszerzéseket eszközölni és nem vár addig, mig a vételárat meg tudja takarítani. Az üzletembernek igaza van, de még ez nem minden, mert az előre vásárlás azonkívül, hogy a termelésre és a a vásárlók szorgalmára is hatással van, más pénzügyi előnyöket is rejt magában. Megrövidíti, meggyorsítja a pénz forgalmát, nem kell a nyereségnek, munkabérnek először inproduktivebb takaréktőkévé felgyülemleni s csak mikor a kellő mértéket elérte, újból a termelésbe visszafolyni, hanem a ‘takaréktőke-lépést’ kihagyva, azonnal visszatérhet az üzleti életbe, ahol újból mint munkabér és haszon jelentkezhet. A rászletüzlet rizikóval jár. Ne képzeljük, hogy az amerikai üzletember könnyelműbb vagy gavallérabb európai társánál. Az amerikai azért meri ezt a nagy ob veszéllyé 1 és adminisztrációval járó üzletágat bevezetni, mert busásabb hasznot húzhat bél öle és szigorú törvények védelmezik őt a könnyelmű vagy rosszakaratú adóssal szemben. Itt Amerikában a betéti kamatláb 2—3%, a bankhitel kamata 5—6% körül mozog, ezzel szemben a nagy áruházak ‘budget charge’-ja a ki nem fizetett vételár 10%-a szokott lenni, amely összeg, figyelembe véve, hogy a vételár átlagosan egy év alatt havi részletekben kifizetésre kerül, a csökkenő tényleges tartozás kb. 20—25%-os kamatozásnak felel meg. Ezt a magas kamathasznot azonban a rézletüzlettel járó nagy adminisztráció és rizikóbizto - tositás terheli, mégis olyan kecsegtető többletnyereség, mely a kereskedőre és gyárosra vonzóan hat. A magyar ‘gazdaságilag gyengébb’-eket, védő törvény nehogy a kis ember lelketlen üzéreknek essék áldozatul, nagyon megnehezítette a szerződéskötést és annak érvényesítését komplikált alakiságok megtartásától tette függővé és megnehezítette a behajtás módozatait, nem Ítélvén meg csak a törvényes kamatot, azt is a legtöbb esetben csak a per beadásának napjától. Ezzel szemben Amerikában az eladónak módjában áll gyorsított eljárással a nem fizető adóstól a hitelbe adott árut visszavenni, mely rendszerint teljes összegben fedezi a ki nem fizetett részleteket. A szabadkereskedelem sem mindig ideális megoldás, de hogy a szociális tendenüa a gazdasági téren hova vezet, hasonlatos ahhoz az eljáráshoz, amikor két fél hoszszabb lejáratú szerződést köt. Bármennyire előrelátók a felek, az élet hamarosan olyan helyzetet teremt, amely szükségessé teszi a módosításokat, pótlásokat.. A gazdaságilag gyengébbek védelme során is mindig újabb és ujabb problémák merülnek fel, mindig nagyobb és nagyobb szektorát az életnek kell korlátozás alá venni, kiterjesztsni a szabályzást, ha nem akarjuk, hogy az alapintenció nagyszemü hálóhoz legyen hasonló, melyen mindenki, aki akar, kibúvót tud találni. Ha pedig hibátlanná építjük ki rendszerünket, az előbb-utóbb a gazdasági életet zsákutcába vezeti és guzsbaköti, mely zsákutcában nem Isten képére teremtett, ezer és ezer fajtájú, tehetségű szabadakaratu lények élnek, hanem falanszter! emberszámok végzik szigorúan előirt, körülhatárolt munkájukat. A gazdasági élet nehezen tűr el korlátozó rendszabák lyokat. Vezetőik nem küzdelmet, önfeláldozást, hanem a hasznot keresik. Nincs ma már helyhez kötve sem, mint régen, mikor a nyersanyag-forrásoktól, piacoktól nem tudott messze eltávolodni. A technika vivmányai folytán mozgékonysága növekedett és igy könnyen ki tud térni, kivonulni olyan ágakból, területekről, hol munkáját megnehezítik, hasznát korlátozzák vagy veszélyeztetik. A szociális intézkedések bármi nemes inditóokból is fakadnak, már a demokrácia elvénél fogva is rendszerint kompromisszumon alapulnak, amelyre az akkori politikai hatalmi helyzet üti reá csalhatatlan bélyegét. Rendszerint ezek a fő befolyásoló tényezők a következő csoportokba foglalhatók össze: 1. / A gazdaságilag tehetősek diktatúrája és az ez elleni ellenszenv levezetésére szolgáló mcrzsahullatás. 2. / A gazdaságiiéig gyengébbek diktatúrája. 3. / Az uraimon levőket kiszolgáló, részrehajló végrehajt! közegek lelkiismeretienségét ellensúlyozó törekvés. 4. / Politikai pártoknak, akarnokoknck tisztességtelen versenye a hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében. A handicap módszerek a törvényelőtti bizonytalanságot teremtenek, mert kénytelenek az eljáró tisztviselők mérlegelésére bízni az egyes eseteket, mivel a kivételezett joga nem tételes törvényen, hanem ellenfelével szembeni vagyoni diszparitáson alapszik, az elért eredménnyel rendszerint nem lesz megelégedve, hanem bármily kedvező is legyen számára a döntés, az lesz az érzése, hogy őt több illette volna meg. Nyugalmat, megelégedést csak tiszta, világos igazság nyújthat. A magánéletben megköveteljük egymástól a tisztességet. A tízparancsolaton alapuló jogokat legtöbb országban birói utón lehet érvényesíteni, de politikai, nemzetgazdasági téren más a helyzet. Itt sokan megengedettnek hisznek minden eszközt a cél érdekében. Szerintem, az átfogó megoldás a szociális béke első és legfontosabb lépése az igazságnak, tisztességnek, egyéni felelősségnek bevezetése volna minden téren. Hogy röviden fejezzem ki magamat: visszatérés az Istenhez nemcsak a templom kapuján belül, de mindenütt az életben. Mindkét alap isteni törvény követése. Ne csak álszenteskedve mondjuk, hogy szeretjük az Istent, de vigyük be gyakorlatba is a felebaráti szeretetet. Ha a materiális kérdések elé helyezzük e két alapelvet, úgy bizonyos vagyok benne,hogy szociális intézkedésekre nem lesz nagy szükség. A tömegember sodródó természet. Ha a tisztesség lesz a divat, ő is követni fogja. A közvélemény, a szomszéd nyelve nem megvetendő fék. A divat mindig szűk körből indul és gyűrűzik tovább. Ne gondoljuk, hogy mi túl kis pontok vagyunk divatkezdésre, ne véljük, hogy erre csak a vezetők, a hivatásos politikusok alkalmasak. Gondoljunk csak arra, hogy irni-olvasni nemtudó tizenkét halászember indult neki a világot meghódítani nagyon is szokatlan eszmével. Hittek ők benne, életüket áldozták érte és ez többet ért, mint az egész világ hatalma, gazdagsága, tudása. Van egy magyar közmondás, hogy ebül szerzett vagyon ebül megyen el. Ha a gazdagok pénzét túlságosan lecsapoljuk, egyszer csak elfogy és a rájuk hárított teher a szegény emberek nyakába szakad. Hangzatos szólamok, mint: Tiéd az ország, magadnak építed, avagy: Azé a föld, aki megműveli, - gyanút kelt, mert könnyű másét osztogatni, amig tart, de - mi lesz azután? A hordószónokonak van
