Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
11. oldal 195$ február Magyar Végvár ‘Ki mint neveli ifjúságát, úgy látja nemzete jövő jét’, mondotta egy neves volt jobboldali államférfi. Régi igazság ez; Petőfi ugyanezt a gondolatot örökíti meg ‘Lesz-e gyümölcs a fán’ c. költeményében. A magyar nemzet virága, jövője, a magyar ifjúság, ma halálos veszedelemben forog. Nemzetünk ifjúsága három csoportba osztható, de mind a három csoport jövője s léte — bár különböző formában és mértékben — veszélyeztetett. Az első csoportba tartoznak az otthon maradottak; nevelésük a kommunista rendszer kezében van és hiába ‘okosaink’ minden szemforgatása, hogy a ‘mi ifjúságunk nem olyan’, csak idő kérdése az egész, hogy mikor lesznek ezekből elvhü, fanatikus kommunisták. Aki ebben kételkednék, csak gondoljon a janicsárokra. A második csoportba tartoznak azok, kiknek sikerült szüleikkel vagy önállóan kivándorolni s valamelyik befog, gadó országban folytatják tanulmányaikat. Ez az ifjúság sem fizikailag, sem világnézetileg nem forog komoly veszedelemben, de annál inkább a nemzeti ügy szempontjából. A beolvadás lassú, de kérlelhetetlen folyamata alól a legnemzetibb érzületben nevelt ifjú sem vonhatja ki magát és a versenyfutás itt az Idővel történik. A harmadik a magyar menekült ifjak ama csoportja, mely ma európai iskolákban támogatás nélkül magára hagyatva létéért és tanulmányai folytatásáért küzködik. Ez a csoport testileg-lelkileg veszélyeztetett. Testileg, mert a szükséges létminimumot sem tudja magának megszerezni, lelkileg, mert mindenkitől elhagyatva fokozatosan kihal leikéből a még meglevő nemzeti érzés szikrzja is. Ez az a csoport, amelynek'sorsával foglalkozni kívánunk, mert itt a legnagyobb a szükség s megsegítésükre egyedül itt van lehetőségünk, mert az első csoport - a kommunista uralom alatt lévők sorsába semmi módon nem tudunk irár nyitólag belenyúlni, mig a második csoportnál tevékenységünk csak a beolvadási folyamat lassítására szorítkozik. A harmadik csoport sorsa, - hogy úgy mondjam - a kezünkben van. A felszabaduló Haza sorsára döntő fontosságú lesz, hogy élünk-e és hogyan élünk ezzel a lehetőséggel. A felszabaduló Haza vezető tisztségéinek betöltésére elsősorban ez a csoport jöhet tekintetbe; szaktudásuk, keresztény jobboldali magyar világnézetük a szebb jövő záloga. Felelősséget érző szakembereink közül sokan felismerték eme tények igazságát s történtek is bizonyos kezdeményezések. Egyik igen figyelemre méltó kezdeményezés a Párizsban élő Tuzson Tibor műegyetemi tanár mozgalma, ki az európai iskolákban tanuló magyar ifjak számára tanulmányi versenyeket rendezett. Tájékoztatójából, mely ‘Miért rendezzünk tanulmányi versenyeket?’ címmel jelent meg, idézzük a következőket: ‘Ha a hontalanság állapotát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy diákjaink még elfogadói voltak az otthoni szellemi világnak, de elszakadtak ettől a szellemi világtól. Tapasztalták, hogy itt az idegenben eltűnt a Azülói támogatás, közbenjárás. A tanulmány nem családi hagyományból kínálkozó adottság, hanem a törekvő egyén útja. Ez teszi érthetővé azt is, hogy diákjaink külföldön szaktanulmányaikban élen járnak. Van azonban egy dolog, amely semmi törekvéssel, egyéni igyekezettel nem pótolható s ez az otthon levegője, szelleme. Régen is tanultak magyar ifjak külföldön, de a helyzet más volt. Régen az idegenben élő ifjút megerősítette az a tudat, hogy tanulmányai befejezése után a hazájában van a helye, de nem úgy van ez a menekült ifjúságnál. Részére a hazatérés homá lyos lehetőség, bizonytalan gyerekkori álom. Hogyan építse tehát bele szellemi világának termékeit? Eddig a pontig sok gondolkodó honfitársunk eljut. Érzi, tudja és mondja, hogy nem lehet belenyugodni, a magyar ifjú nem válhat világpolgárrá, hazanélküli lénnyé. Tenni kellene valamit. Ezzel az elhatározással aztán nekiáll és beszél nekik a honfoglaló őseinkről, a Kárpátok övezte ígéret Földjéről, a magyar róna délibábjáról, de lassan átkanyarodik a politika kérdéseire s végül is a szegény menekült ifjú úgy látja, hogy egy csomó korteskéz nyulkál utána. Sokszor kijelentették, hogy elég volt az ilyen ‘fejtágító’ beszedekből. Ez a menekült ifjak véleménye. De hát mit kéne akkor tenni? Vissza kell térnünk arra a gondolatra, hogy ifjaink gyermekkorban szakadtak el a Hazától és nem nőttek együtt a hazai történésekkel. Hiába kapkodnak öregebb emigránsaink, hogy legalább gyermekeinknek jusson majd magyar élet. A gyermekeknek ez már nem kell, mert ők nem élték valósággá s ez az élet legfeljebb valami ábránd marad számukra. Meg kell tehát keresnünk az ő valóságukat és ebbe kell Leoltanunk magyarság tudatuk értelmét. Miképen tegyük ezt? Segítsük ifjaink számára hozzáférhetővé tenni a szaktanulmány folytatás útjait. Segítsük őket, hogy a most ‘in statu nascendi’ levő európaiság szellemvilágát építsék ki, lássanak ifjaink feladatot abban, hogy ezt a keresztény valláserkölcs világszemlélete szerint alapozzák, erősítsék, de NEMZETI színekkel diszitsék. Mutassák meg ennek az ‘európai’ ifjúnak azt,hogy az európainak is csak akkor van életlehetősége, ha nemzeti közösségben él és fejti ki hivatását. Az Egyesült Europa nem lehet egyforma szinü gyurma. A szint csak a nemzeti karakterek sokfélesége adhatja. Ezzel a tudattal és érzésekkel hazatérő európai világszemléletü ifjúság mindig megtalálja a kapcsolatot és a hazát testvérei kö- Ez a nemzeti célú keresztény erkölcsű europatudat nem engedi, hogy gyökértelen világpolgárokká váljanak, s a valóságban mindenütt idegenek maradjanak. Ez az oka hogy a tanulmányi verseny a maga különleges feltételeivel megszületett: 1./ Ráirányítja a figyelmet a szaktanulmányok fontosságára, segít, elismer, jutalmaz. 2./ Buzdít a nyugatiság és európaiság szellem és érzésvilágának, életterének kialakitására. 3./ Az európaiságon keresztül a magyar nemzeti lét értékeinek a felismerésére kivan vezetni. A verseny módot nyújt az ifjúságnak, hogy összejöjjenek, megfogják egymás kezét, érezzék egymást baráti kör, a nemzet tagjainak. Az egyetlen fontos, hogy egyek legyenek az európaiság megélésében és a magyar nemzetszolgálat küldetésének elfogadásában.’ így szól kivonatosan a szakember, tanár, a nevelő véleménye a menekült magyar ifjúság problémájáról. Érdekes volna hallani, mit szól ehhez a magyar ifjúság, mit szól-VESZELYBEN A MAGYAR fFJUSÁG 1
