Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
2. oldal .agyar Magyar Végvár 1955 február MINDSZENTY JÓZSEF Nincs jogunk megítélni egyetlen embert sem. Az Ítélet jogát az Isten fenntartotta önmagénak. Mi legfeljebb kerte kelni próbáljuk az emberi életet a cselekedetek alapján. A történelem mond iteletet az emberi érték fölött és nekünk a történelem iteletet el kell fogadnunk. Az idő rendszerint tisztázza a fogalmakat, lebontja az egyénről akar a sajátmaga által rearakott dicskoszorut, akár a szolgalelkek által ráaggatott díszes, de oda nem valésallango - kát. A történelem szemét nem lehet bekötni. Most mégis kivefelt teszünk, mert hisszük, hogy annak a személye, akiről ma beszélünk, máris bevonult nemcsak a magyar, de a világtörténelem nagyjai közé. Tehát a mi kiértékelésünk, a mi Ítéletünk nem lehet messze az igazságtél. Az emberek hamar felednek, csak úgy, mint ahogyan hirtelen emlékeznek. Hamar emelnek föl valakit a ‘halhatatlansag’ magaslatára hogy ugyanoly hirtelenséggel ejtsék a feledes nirvánájába. A történelem lassú a felmagasztalásra, de ugyanolyan makacs annak ott tartására is. Per evvel, két évtizeddel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy a szigorú • massal is, önmagával szemben is -, aszkéta zalaegerszegi ppátp lébános a magyar vértanuság magaslatáig szökken fel rövid idő alatt. Nem máról holnapra lett o vértanú, hanem kezdettől fogva magában hordta a magyar vertanusag minden szükséges tartozékát. Amikor aztán kellett, o készen volt. Tudta, hogy hol áll, tudta, hogy mit kell tennie és ö nem habozott. Amig mások viaskodtak önmagukkal, amig helyezkedtek, hogy elkerüljék a rettenetes következmenyeket, amely egy nemzedék bűneinek volt elkerülhetetlen büntetése, addig o készen várta azokat. A nép megértette ot, de a felelés magyar politikusok katasztrofálisan fe'lrertették, amint félreértették az egész helyzetet. Mindszenty tudta es hirdette akkor azt, amiért ma akkori felelős politikusaink elmennek Japánba, Indiába elmondani, holott egy évtizeddel ezelőtt a magyar próféta es vértanú szemükbe mondta mindazt! Nem mondom, ha a felelős embereink meg is értettek volna, mögő'tte sorakoztak volna fel, újra mondom, nem mernem állítani, hogy az eredmeny más lett volna. Azonban nemcsak az eredmény a fontos - akar jo, akar rossz az eredmeny - hanem igen fontos, hogy HOGYAN jutottunk el az eredményig. Meri nem is az egyén a fontos, hanem az eszme és éppen ezért az egyénnek nincs joga az eszmét feláldozni! A mi embereink pedig az eszmet adtak-vették, alkudoztak, árat szabtak! Mindszenty nagysaga abban rejlik, hogy o nem alkudozott. Tudta, hogy alku pedig nem lehet! Tudta, hogy o elveszett, de a nagy égésből az ESZMET kimentette, ha kellett a szabadság, ha kellett az élete árán. Mindszenty a beborult magyar égen a ragyogó csillag, amelyre ma a bolygo magyar remehyseggel föltekinthet, akarmelyik világrészre is vetette a magyar sors. Mindenét elveszíthette, de Mindszenty megőrizte számára a szent magyar akarásbani hitet. Mint óriás emelkedett ki a sok törpe, sürgotforgó szellemi senkik között, akik fölényesen intettek le a 'remlatot', de akik ma ennek a nagy magyarnak vértanúi koronájából is reszt kérnék.. Mi nem ^sajátítjuk ki Mindszentyt, mert o minden magyaré, csak háborgó leiekkel és émelygő gyomorral nézzük azt a tülekedést, amely szemelye körül forog azok részéről, akik valamikor felrerugtak a magyar vértanút, mert útjukban állott, ma előrángatják, mert ez a hasznos nekik! SEBRIDUS G. A Mythologia szerint Chronos az emberiség által elindított történelmi folyamatok számára engrdélyzett időszakokat egy homokórával méri. Ha egy folyamat ideje betelt , azt homokórájának lejárta jelzi. Akkor ő megfordítja a homokórát - és egy másik, ellenkező folyamat teszi kezdetét. Később ezt úgy fejezték ki, hogy az óra ingájának minden balra való lendülését a természet, a fizika törvényei alapján egy ugyanolyan jobbra való lendülés követi. Vagyis minden akciónak megvan a maga reakciója. így tudta azt az emberiség gondolkodó része az idők kezdetétől fogva, - ebben hitt és remélt s ezt az egyszerű nép ezzel közmondással fejezte ki: ‘Borúra derű!' 1954 november 6~7-én múlt harminchét esztendeje annak, hogy az orosz forradalom lefolyt. Nemcsak hogy ma is számos újság a világon téves hireket közöl annak lefolyásáról, melyből a Nyugat levonhatná tanulságait, de tény az, hogy akkor még az ofosz nép és az orosz lapok szerkesztői sem sejtették és értették, hogy mi is történt. A világ nem érzékelte, hogy akkor, egy sötét, hideg orosz éjszakán Chronos megfordította a lejárt homokórát... Az orosz bolsevikiek akkor csak elenyészően kicsi létszámmal, 25,000 emberrel biró szektát képviseltek mind Oroszországban, mind azon kívül. Fővezérei akkor nem is voltak az országban, hisz Lenint és 20—30 radikális ‘szocialista’ forradalmár társát csak későbben szállították haza a németek Svájcból, hogy az 1917 március 12—én, a cári uralom megdöntésével hatalomra került Kerensky-féle mérsékeltebb szocialista kormányt gyöngítsék és annak a háborúból való visszahúzódását elősegítsék. Trotsky Leó akkor szintén távol volt hazájától. New Yorkban -töltött két hónapot, mint egy kis forradalmár lap szerkesztője, Philadelphiában é$ más városokban tartott beszédeket. A Kerenszky forradalom után ő is visszatért Oroszországba és Lenin jobbkeze lett. Akkor, 1917 májusában már súlyos volt a Kerenszky kormány helyzete, mely kellő erély hijján lassan a Munkások és Katonák Tanácsának a hatalmába került. Ez a tanács volt az első ‘Soviet’, mely különféle szocialista csoportokból állt, melyek között a legradikálisabb abolseviki csoport volt. A ‘demokratizált' hadseregben a legénység ellenőrizte tisztjeit, a fegyelem megszűnt s ez a hadsereg összeoml lásához, a háború végéhez vezetett. Otthon a bolsevisták a föld birtokbavételére uszították a parasztokat, a vörös gárda támogatásával ez év júliusában a petrográdi helyőrség fellázadt. November 6-ról 7-re virradó éjjelen Trotsky még mindig aránylag csekélyszámu fegyveres vörös gárdistáival elfoglalta Szent Pétervár kulcspontjait, a távbeszélő központokat, a vasutat, stb. És mire másnap a főváros lakosai álmaikból felébredtek, az ország harc és vérontás nélkül a kommunisták kezébe esett! A Nyugat békeszerető népei erre természetesen azt fogják mondani, hogy ‘...ez csak Orodzországban volt lehetséges. Ilyen nálunk nem történhet, ahol mindenki sza-A HOMOKÓRA LEJÄR...
