Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
18. oldal Magyar Végvár 1955 január beszélnek erről? Miért a kettős mérték? Telekiabálták a világot, beszennyezték Magyarországot az otthoni zsidótörvények miatt, de nem szólnak egy árva szót arról, hogy mi történt Izraelben? Ha Izrael állam úgy argumentál, hogy Izrael ősi jogon a zsidóké és ezen az alapon tett* ki a más nemtiségeket, tehát igazságtalanság nem történt, akkor mi hiba volna, ha pl. Magyarország is ezen a jogon okolta volna meg a törv< vényeket? Miért szabad egyiknek és miért nem szabad ugyanaz a másiknak? Mi az, ami a különbséget teszi? Talán csak nem az antiszemitizmus? Jó uraim, mi nem vagynnk antiszemiták, hanem az önök által agyonprédikált demokrácia nevében egyforma elbánást követelünk, mert nem vagyunk hajlandók kétféle mértékkel mérni még akkor sem, ha ennek következménye a hírhedt Anti-Defamation League fekete foltja is lesz. Végül az itteni, amerikai magyar hangoskodó, prüszkölő antiszemitát kiabáló zsidókhoz volna egy szavam. Az, aki farkast kiabál, megtalálja azt. Amig mi ezt a kérdést a teljes tárgyilagosság és a keresztényi szeretet parancsolatának a szemmeltart tasával a legnagyobb jóindulattal tárgyaljuk^ de a válasz állandóan ojabb dühös vádaskodás, rágalmazás és piszkolódás, ne várják, hogy a helyzet egyetlen jottányit is javul. Sőt esztelen és teljesen józan észen kívül álló vádaskodásaikkal elérik, hogy még azokat is maguk ellen fordítják, akik eddig csak szemlélői és nem harcosai a vitának. Nem tanultak a múltból...? Az alábbi nyilatkozatot kaptak és közöjük. A nyilatkozat tartalmáért a beküldő felelős. Szerk. VIHAR EGY KANÁL VÍZBEN A ‘Nyugati Magyarság’ legutóbbi ‘Szemtől szembe Eckhardt Tiborral’ cimen 14 oldalas interjúm jelent meg, amely érthető élénk feltűnést keltett a világszerte szétszórt emigrációs magyarság körében. Kizárólag az a cél vezetett, hogy a legnagyobb politikai múltra visszatekintő és kétségtelenül a legszélesebb látókörű politikusunkat tárgyilagos keretek között megszólaltassam a jelenlegi külpolitikai helyzetről és a várható fejleményekről, másrészt több tisztázatlan, vagy ködbeborult emigrációs kérőében véleményét megismerjem. Nemcsak a különböző világnézeti frakciók, de a hasonló színárnyalatú alakulatok, egyesülések mind-mind megtalálhatták az interjúban a nekik ‘jó’ vagy kedvezőtlen vélemény-nyilvánításokat. A baj ott volt, hogy csak egy-egy mondatot ragadtak ki belőle és igy saját maguk idézték elő a vihart egy kanál vízben...De most nem ezekre, hanem a személyemet ért sajtótámadásokra óhajtok reflektálni. A Népszava 3 Szabadság valótlanságoktól hemzsegő támadásában olyan durva hangot ütött meg, amelyre hasonló hangban válaszolni úri neveltségem és jóizlésem tiltja. De nézzük csak mi fáj a Népszavának? 1./ Mendes France francia miniszterelnök szovjetbarát politikájának a bírálata. Eckhardt azt mondja Franciaország ‘öngyilkos’ politikájáról: halál ellen nincs orvosság.. Igen! Mendes Francét csak dicsérni szabad a Népszava szerint. Ha kritizáljuk, az antiszemitizmus! 2./ ‘A szovjetügynök magyarok’ alcímet viselő rész. Ebben Eckhardt elmondja, hogy 1919 óta az egyszerű, becsületes dolgozó magyaron kívül egy olyan intellektuel réteg is került ki ‘merikába, mely már az első kommün alkalmával is súlyosan kompromittálta magát. Itt persze nem vallják be a kommunista mivoltukat, hanem mint demokraták és liberálisok szerepelnek és minden személyes bajukért a régi Magyarországot okolják. Ez a kicsiny, de hangos réteg 25 éven át becsmérelte hazánkat sajtóban és élőszóval. A második világháború előtt és alatt ez a réteg kiegészült hasonló gyászmagyarokkaí, akik megalakították newyorki ‘köpködőt’ és ezer évre visszamenőleg min -dent bepiszkoltak, bemázoltak, ami magyar...Ezek a Szovjet kezére játszottak, sokszor tekintélyes ügynöki díjazás ellenében és mindékor a benesi propagandával karöltve, mely a Szovjet részére teljesített szolgálatot. Benes meghalt, de a piszlicsár diktátorok visszamaradtak s ezeknek Magyarországról származó fullajtárjai még mindig fertőzik a levegőt. Ezeknek a magyarsághoz csupán annyi közük van, hogy megtanultak magyarok, de a lelkűk idegen. Vájjon a Szabadság és Népszava miért érzik találva magukat? 3. / A ‘micisapkás kupecekről’ szóló rész, amelyben Eckhardt leleplezi a Tildy-Nagy Ferenc-Dinnyés kisgazdapárti elnöki triumvirátust, amely titokban felajánlotta földalatti szervező és kémkedő szolgálatait Hitlernek, aki úgy látszik nem volt hajlandó luxus-autót ajándékozni nekik s ekkor pártoltak át Sztálinhoz, ahol terített asztal várta őket. Ezt a politikai prostuticiót 1942- ben Bajcsy-Zsílinszky Endre közölte levélben az akkor már a US-ban tartózkodó Eckhardttal s bejelentette kilépését a Kisgazdapártból. Hát ez bizony kellemetlen Nagy Ferencékre. 4. / Megkérdeztem Eckhardttól, hogy miért nem állt a magyar nemzeti emigráció élére s miért engedte át ő, a ‘politikai professzor’ a MN Bizottmányban a kezdeményezés jogát olyanoknak, akiknek tudása a politikai kisdedóvó színvonaláig sem ér fel. Eckhardt erre azt válaszolta, hogy a sajtó őt nácinak, fasisztának, reakciósnak bélyegezte s az ő vezetőszereplését az akkori kormány nem fogadta el. így kerültek a kollaboránsok a volánhoz. A Népszava és a Szabadság cikkírója névtelenül a MNB köpenyébe burkolózva kocavivó módjára vagdalja a levegőt s a dh»solytkeltő bárgyuságok egész halmazát gorombitja össze. Azt állítja: a. ) ‘FajgyáLázási’ riportokat Írtam otthon. Válaszom: Több mint két évtizedes újságírói munkásságom folyamán többszáz cikket írtam, de u.n. ‘fajgyalázási’ riportot egyet sem. Amikor a Sajtókamara megalakult - 1938 -, éppen az én indítványomra rendelte el azoknak az időszaki zuglapoknak a megrendszabSyozását, amelyek intim családi vonatkozású témákat és hálószobatitkok mocskos szellőztetését kultiválták. Szigorú tilalom, cenzúra és a morális ízlés parancsai teljesen kizárták, hogy nagy napilapok, - amelyeknek belső munkatársa voltam - ilyenirányú közleményeknek helyt adtak volna. b. ) ‘A zsidó pénzarisztokrácia’ tagjait pellengéreztem ki. Válaszom:CAorín, if'eiss Manféd, Goldberger, Fellner sib. pénzarisztokraták’ neveit húsz esztendős újságírói működésem alatt le sem írtam, mert ellenük bűnügyi eljárás nem volt folyamatban. c. ) A cikk azonosít Endre László titkárával s azt állítja, hogy a volt belügyi államtitkárral együtt jártam a nagyváradi, kassai és újpesti ghettókat és gyalázó ‘dicshimnuszokat’ írtam a ghettók lakóiról. Válaszom: Sohasem voltam Endre László titkára és egyetlen esetben sem jártam vele együtt a nevezett ghettákban. . d. ) a tóvá bbi állításokra vonatkozó válaszom: Az én cikkeim leövetkeztében egyetlen személyt sem tartóztattak le és senkit nem szálitoltak ki Magyarországról. Mint az Uj Magyarság és az Esti Újság rendőri és törvényszéki szerkesztője mindig hivatalos eljárások tárgyi bizonyítékainak felhasználásával irtom meg cikkeimet s azok megírásánál nem a vallási vagy faji hovar tartozás volt az irányadó hanem kizárólag a bűncselekmény elkövetésének a ténye. A Népszava és a Szabadság szerint úgy látszik csak keresztény bűnözőkről lett volna szabad írnom. Minthogy a zsidó bűnözőkről is beszámoltam, ezért vagyok antiszemita. A valutasibolásokról, az árdrágítókról, az arany s ékszerkészleteknek az országból való kicsempészéséről irt cikkek: ‘fajgyaiázások.’ Ejnye, ejnye, kis naivok... Ha a Népszaváék fellengzős állításainak csupán egy százaléka is igaz lenne, akkor nem vett volna tagjai sorába egyhangúlag a Párisban székelő Szabad Magyar Ujsaágirók Egyesü-
