Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

17. oldal Magyar Végvár szervezetet nem tudnak, adni. Hitet, bizalmat, szellemi és erkölcsi értékeket nem képesek sugározni s ehelyett a sértődöttséget, a féltékenységet, az irigységet, a gyűlöl­ködést fröcskölik egymásra nyíltan és burkoltan, szóban és írásban. Az alacsonyrendü és törpe szellemek a köz - élet oly elriasztó és mérges lehelletü lápvirágait termel­ték ki a hosszúra nyúlt emigráció évei alatt, hogy a ma­gyarság józan és komoly tízezres tömegei már nemcsak unottan, hanem valóságos csömörrel szemlélik ezt az al­pári nivó^® sülyesztett marakodást. Emigrációs közéletünk immár egy évtizedes folytatóla­gos csalódás után az alábbi képet mutatja: egyik oldalon állnak a nagyszámú, de önmagukban szükkörü, hatású és jelentőségű s mindjobban elgyérülő taglétszámú, öncélú és vezetésre áhítozó klikkek, a tehetségtelen, gondolat­szegény s örökösen csak reprezentáló és önmagukat kel­letővezéreikkel, egymás ellen hadakozva és minden ellen küzdve, ami rajtuk kívül áll s ami egyetemes, átfogó jel­legű megoldásra törekszik. A másik oldalon áll az emig­ráció sok tízezres néma és elzárkózó tömege, amely ellen­szenvesen, idegenkedő érzülettel, józan érzékkel és foj­tott felháborodással szemléli ezt a nevében űzött felelőt­len ‘honmentő’ zsivajt. Ebből a káoszból mi csak egyeteln egészséges és és száz-százalékos megoldású kiutat látunk. A nemzeti száműzetés egységének megteremtését itt helyben, a USA­­• ban, a jelenlegi összes szervezetek - természetesen csak az ujamerikásokét értjük alatta és egyesületek bevo­násával, azok együttműködésével és részvételével, vala­mint az emigrációs közösségünk rendelkezésére álló erő­tényezőinek totális igénybevételével, azaz a papság, a katonaság, a polgári szellemi - és szakemberek, a sajtó nemkülönben a szétszórt és várakozó tömegek egyidejű egybefogó sóval. Ebben a munkában a nemzeti száműzetés a papságtól azt várja, hogy mint otthon, idekint is önfeláldozó fajsze­retettel, kiművelt tudással, szociális tapasztalattal Ss a krisztusi világnézetben elmélyült élet rendületlenségével valóságos részesei és gyakorlati előrelenditói legyenek a kibontakozásnak. A katonák példaadó irányitói és vezetői a szervező munkának és gondos szakelőkészitői az elkövetkezendő és elkövetkezhető felszabadító harcban való részvétel különböző lehetőségeinek. A polgári szellemi- és szakemberek az emigráció tör­ténelmi feladatainak kitervez ói, kimunkálói és végrehajtói valamint a szétszórt száműzetés értékállományának meg­őrzői. A sajtó emelkedett felfogású és mindenekfelett a kö­zösség céljait szolgáló szellemi harcosa és fáklyahordo­zója a külföldre szorult hontalan összmagyarság életérde­keinek. A száműzetés sokezres tömege pedig önfegyelemmel és áldozatos készséggel apró, egyéni és anyagi áldozata­ival járuljon hozzá a vezetők szellemi munkájának alátá­masztásához s öntudatos együttérzéssel és cselekvő jó­váhagyással kisérje és szentesítse azok munkáját. Ennek a józan, átfogó és egyetemes magyar célokat szolgáló programúinak a szellemi előkészítését mi elindí­tottuk s ennek támogatására kérjük a hontalan magyarság szétszórt, széles rétegeit. Kisérjék figyelemmel munkán­kat s érdeklődésükkel, hozzászólásukkal és jóváhagyásuk­kal járuljanak hozzá az egységtörekvések kikristályoso - dósához és megvalósulásához. Amit megteremtünk, azt ön­magunk és az utánunk következők javára fog szolgálni. 1955 jan.'.i.k A KETTŐS MÉRTEK Az antiszemitizmus furcsaságai ialami különleges e'rtelmet vett fel ez a a szó a legutóbbi egy-két évtizedben. Tud­juk, hogy mindig voltak antiszemiták, de rendesen elvakult gyűlölőket értettek eme elnevezés alatt, akik gyűlölték a zsidót, mert zsidó. Voltak e­­legen, akik ugyan nem gyűlölték, inkább védekeztek ellenük és befolyásukat igyekeztek csökkenteni. Azonban az utóbbi időben mindenki antiszemita lett, aki csak halványan is utal valakire, aki zsidó és esetleg merészeli megemlíteni, hogy az illetőnek a nevéhez valami fűződik, nem egészen tisztességes dolog. Rög­tön kirukkolnak az Ítélettel az ilyen emberrel szemben: antisze­mita! Pl. aki Himlerrel kapcsolatban elmondott egy-két dolgot, a­­ki a néhai ‘jó’ Göndörről megemlékezett... A zsidó név hirtelen szent és sérthetetlen lett, csak a leghizelgőbb hangon szabad róluk megemlékezni. Ugyanakkor mindent elhallgatnak, ami esetleg árnyat vethet­ne rájuk. Nekünk nem szándékunk a zsidók hibáit, botlásait tű­hegyre tűzni és azokat véres kardként körű lhord ózni, viszont ar­ra sem vagyunk hajlandók, hogy meakulpázva emlegessük őket. Mi tudtában vagyunk annak, hogy ők is emberek, tehát nem hi­bátlanok és ezért nem ismerjük el őket olyanoknak, akik minden kritika fölött állanak. Sőt állítjuk, hogy az ő szuper vagy hyper­­érzékenységük egyenes és legfőbb forrása az antiszemitizmus­nak. Az ember elcsodálkozik azokon a vehemens támadásokon, amely zsidó részről éri azokat, akik csak kritikát mondottak. Nem mondunk titkot, amikor azt állítjuk, hogy a propaganda minden eszköze bőséges mértékben áll rendelkezésükre és azt használják is - igen sokszor helytelenül. A Magyar Végvár dec-i számában Marschalko levelét hoz — tűk le, amely levélben Lehman szenátornak elmondja azt, amit 195 magyar zsidó mondott el a zsidó Mikes Imrének a magyaror­szági állapotokról. Ebben a levélben egyetlen lealázó avagy iz­gató szó nem volt a zsidók ellen. Sőt mi több, az egész magyar­­országi zsidóság féltése is, hogy majd annak idején az ártat — nők fognak szenvedni a bűnösökkel. Miért bűn erre felhívni nem­csak a magyarság, hanem magyar zsidóság figyelmét is? Viszont ezt, a 195 magyar zsidó vallomádát teljesen elhall­gatták és akik ezt elmondják, azok antiszemiták? Miijén mér­­mértékkel mérnek ezek az emberek? Nem gondolják, hogy ez az egész világot érdekelné, hogy mi megy a vasfüggöny mögött? A zsidók elpanaszolták az ő üldöz­tetéseiket, mindenkinek tudomására hozták, hát akkor, amikor az ő hitsorsosaik csinálják ugyanazt, miért hallgatnak? Nem vol­na sokkal helyesebb, ha erről is beszélnének és ezeket nyilvá­nosan kiközösítenék maguk közül ahelyett, hogy hallgatásukkal betakarják őket? Nem volna úgy helyesebb, hasznosabb az ott­honi zsidóság,a tisztes elemek - számára is? Miért csak azt szabad tudni a világnak, hogy egyes helyeken, országokban a zsidókat kikergették, de nem szabad azt tudni, hogy pl. Izrael államban a zsidók ugyanezt tették? Miért? Miért nem szabad ezt elmondani és aki elmondja a tények alapján, az antiszemita? Miért a kettős mérték? Henry R. Labouisse, aki a UN Relief and Works Agency for Palestine Refugees direktora, beszéli, hogy 1953-ban találko­zott egy Buick autókereskedővel, akit Jeruzsálemből egyik ráá— ról a másikra egyszerűen kitettek, mindenét ott kellett hagynia és ma egy kunyhóban - shanty - húzódik meg többször éhesen, mint nem. ‘Képzelje csak el - mondotta - egy Közel Kelet állam lakosságának a keresztmetszetét, — városiak, falusiak, kereske­dők, tisztviselők, szellemi emberek és földművesek; velük e­­gyütt vagy 100,000 beduin, féligvad népek együttélnek a Kö^el Keleti tenger homokbuckái között. Egyharmad része ezeknek,kö­zel 300,000eember, 58 táborban él, legtöbbje ott, ahol kivette­tett 1948-ban; mások közösen élnek házakban, rendszerint egy vagy két szobában a befogadó országok lakosságánál, esetleg barlangokban, sátrakban, putrikban. S képzelje, hogy majd fele ezeknek 15 éven aluli fiuk vagy lányok.’ A menekültek - használjuk az ismeretes CP elnevezést - szá­ma eléri a 900,000-t és ezeket a zsidók kergették ki! Miért nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom