Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
20. oldal Magyar Végvár 1955 június Az amerikai magyar napilap vajúdásának gondjai közepette érdemes és érdekes foglalkozni azzal az ujságtörténelmi eseménnyel, hogyan verekedte ki helyét a nap alatt a magyar keresztény sajtó. A fülledt, liberális éra kellős közepén, amikor az uj magyar népvándorlás utolsó hullámai indultak el a tengerentúlra, - 1900 után - hogy uj hazát keresvén kenyeret is találjanak — otthon ke gkezdődött a harc a keresztény magyar szellemi reneszánszért. A küzdelmet a nyolcvanas évek el ócsatározásai után Prohászka Ottokár folytatta a legteljesebb eréllyel és egyházi és világi kereszténységünk újjászületését hirdette meg. Rámutatott arra az irtózatos szellemi posványra és arra, hogyha ez i&y folytatódik, az ország keresztény, apostoli hire csak történelemkönyvi kuriózum lesz rövidesen. .Ebbe a nagy szellemi mérkőzésbe kapcsolódtak be Bangha Béla jezsuita páter vezetésével az egyházi és világi apostolok s elsíj leghatásosabb fegyverük a sajtó volt, amellyel az ujjáébresztés munkáját vé“o gezték. Most hasonló helyzetben egy szabad országban, de méginkább széttagolva, ezernyi közömbösség, elfáradás közepette hirdette meg egy keresztény napilap szükségességének gondolatát az a lelkes csoport, amelyik tudja, hogy a betű a leghatásosabb fegyver a küzdelemben a közös ellenség, a defetizmus, a reményvesztés és országárulás hiénái ellen és csak ez vihet gy őzelemre. Ezért kell feleleveníteni a régi dolgokat, régi küzdelmeket s azok eredményét, talán hasznát veszik azok, akik a lap születését legfontosabb feladatuknak tekintik. Az alább következő cikk részlet, amelynek írója Bangha Béla egyik legjobb ismerője s jelenleg a Vatikánban él. _________________________T.I. ...A Magyar Kultúra 1912 karácsonyán indult meg s a kommunizmus alatti kényszerszünetet leszámítva, azóta is fennáll, (ez 1941-re vonatkozik, azóta régen betiltották.). Nemzedékek nevelődtek rajta s befelé és kifelé egyaránt a legtisztább katolicizmust, az elvek bátor védelmét és képviseletét, a közélet éber szemmeltartását s a minden oldalról jövő destrukció elleni küzdemlet jelentette. Aligha volt még Magyarországon lap, amelyik annyit harcolt volna, mint a Magyar Kultúra, de egyúttal aligha volt a magyar katolicizmus kebelében folyóirat, amely annyi áldásos kezdeményezést indított volna el, mint a Magyar Kultúra. . Miben állott hát a lap hóditó ereje és varázsa, mely hamarosan olyan páratlan tekintélyt szerzett neki barát és ellenség előtt egyformán, hogy irányításait és állásfoglalásait átlag úgy fogták fel, mint a magyar katolicizmus döntését? Erre a feleletet az uj folyóirat beosztása, szelleme és olvasótáborának lelkisége adja meg. A lap beosztása kezdettől fogva egészen eredeti volt és uj csapásokon haladt. Az else lapokon két-három komoly, magvas tanulmányt hozott, amelyek minden tudományosságuk vagy szakszerűségük mellett is egyrészt időszerű kérdésekkel foglalkoztak, másrészt a magyar átlag intelligencia szellemi színvonalához és megértő képességéhez igazodtak. Elvont vagy halott,csak szakembereket érdeklő kérdéek nem szerepeltek a Magyar Kultúra hasábjain, de igenis feldolgozásra került minden, ami aktuális volt, mintegy a levegőben lógott, a közvélemény érdeklődésének homlokterében állott. A njegirási mód is ehhez igazodott. Nem száraz okfejtések, amelyek talán a tudományt gazdagítják, de a kívülállókat elrettentik, hanem a kérdések összekapcsolása az élettel és a keresztény világnézettel, úgy megírva, hogy az egyébként tudománytól húzódó emberben is az érdeklődést felkeltse. Éppen azért ezek a tanulmányok lehetőleg rövidek voltak, élénken és elevenen megírtak, világítótoronyként sugározták a a meggyőződést és fényt tele gyakorlati utasítással és eligazítással. A tanulmányok után néhány lapot mindig a szépirodalomnak szentelt a Magyar Kultúra és ezeken megszólaltatta az irodalom legjobbjait, utat tört az újonnan érkezett fiatal katolikus tehetségeknek. Az itt használt mérték elég szigorú volt s nemcsak a tehetséget, hanem a világnézeti beállítottságot is számba vette, témát, megírási módot egyformán lemérve, úgyhogy katolikus szépiróink számára a Magyar Kultúra hasábjain való szereplés mindig a legmagasabb márkázást jelentette. Ezután jött az a különös, újszerű rovat, mely a Magyar Kultúra legnagyobb jellegzetessége volt s amelyet találóan maga a Páter ‘Pajzs és Kard’-nak nevezett el. Ebben a rovatban találtak helyet azok a hosszabb vagy rövidebb cikkek, amelyek a legfontosabb világnézeti kérdésekben eligazítást adtak, a katolikus világnézetet ért támadásokra megfeleltek vagy esetleg az ellentétes világnézeteket maguk cáfolták és támadták. Harcos rovat volt ez tehát, ahol átlag valóban csak a ‘pajzsnak’ és a ‘kard’nak juthatott hely. Polémia volt ez, mely állandóan készenlétben állván védelemre és támadásra egyformán berendezkedett. Mai hasonlattal élve talán olyan volt, mint a légvédelem, amely éjszakánként gyorsanforgó reflektorfényekkel kalandozza be az eget, hogy az ellenség közeledését idejében felismerje s azután a következő pillanatban a légvédelmi tüzérséget működésbe hozza. Ilyen reflektor volt a Magyar Kultúra ‘Pajzs és Kard’ rovata, amely szinte szédületes forgási sebességgel világította át a magyar szellemi, lelki, politikai, irodalmi, művészeti életet, leplezte le bennük a támadó szándékot s nemcsak hatálytalanította azonnal, hanem ellentámadásba ment át. Attól az időtől kezdve, hogy a Magyar Kultúra megszületett, senki sem támadhatta többé büntetlenül a magyar katolicizmust vagy egyáltalán a keresztény világnézet szellemi és erkölcsi értékeit. Akár a parlamentben hangzott el, mégha miniszteri ajkakról is a támadás, akár az egyetemi katedrán vagy tudományos fórumokon, akár az irodalom vagy művészet nevében és örve alatt, a sajtóról nem is beszélve, a Magyar Kultúra a porondra ugrott és a legfélelmetesebb bajvívóként tartotta fel pajzsát vagy vagy forgatta a kardját. Még ma is élvezet, szinte idegizgalommal határos élvezet átolvasni a Magyar Kultúra régi évfolyamainak e rovatait. Mennyi tudás, mennyi szellem, a polémiának micsodaélesre fent kitűnő fegyverei, a szellemi és erkölcsi fölénynek vagy akár a szarkazmusig menő gúnynak micsoda bámulatos színei vilióznak még ma is ezeken a hasábokon. Mindaz, ami nem érdemelt meg egy komoly tanulmányt vagy cikket, de amit fülön kellett fogni, a nyilvánosság elé hurcolni, leleplezni vagy megbüntetni, hogy büntetlenül senki se merje többé a katolicizmust bántani, mind itt talált helyet. A bravúros támadás vagy védekezés néha csak néhány mondat volt, mely azonban szúrt és döfött, mint a tőr; máskor meg hosszabb polémia, terjedelmes cikk, mely nemcsak a támadást verte vissza, hanem annak egész hátterét leleplezte és megvilágította. Óriási jelentősége és hordereje abban volt, hogy egyrészt megtanulta mindenki ebben az országban, hogy nem lehet keztyütf dobni a keresztény világnézetnek és a katolicizmusnak anélkül, hogy a legfélelmetesebb párbajozó partner azonnal ne jelentkezzék, másrészt pedig abban, hogy a hivők tábora talált végre egy állandó fegyverraktárt, ar mellyel felvértezhette magát. . Ennek a polémiának legnagyobb mestere, irányitója és szellemi vezére természetesen Bangha Béla volt. 0 forgatta legtöbbet a kardot és ő tanította meg különben zseniális munkatársait is a kardforgatás legkitűnőbb és leghatásosabb fogásaira. SohaTörök István: RÉGI GONDOLATOK UJ TERVEK ELÉ Bangha Béla első lapalapitása.
