Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
Magyar Végvár 19. oldal az emigráció felháborodása elől már nem tudtak kitérni, E levélre köztudomásúlag egy semmitmondó választ kaptak. 2. / Ezt a válasz-levelet elolvasták. 3. / Varga Béla imádságot mondott a Capitolban. Ami ezen felül van, az ‘hivatalos titok.’ Idézünk: ‘Viszont nem kétséges és a dolgok természetéből folyik, hogy a VB tevékenységének legjelentősebb része bizalmas természetű és nem hozható nyilvánosságra.' Nincs terület, nincs polgárság, nincs szuverénitás, de hivatalos titok az igen. Az van csőstül! Minden amit nem tettek, de meg kellett volna tenniük, hivatalos titkot képez. Mindent, amit tettek, de nem kellett volna tenniük, — úgyszintén. Talán az atombomba kutatás terén értek el komoly eredményeket? Azt titkolják? Nyilván erről lehet szó, mert az egyéb eredmények közzététele erős fegyver lenne a felszabadulást áhítozó magyar tömegek oldalán. Bizalmat, hitet ébresztene. Kállay Peyerékről, Pfeifferékről sem felejtkezik meg. Idézünk: ‘Ez magyarázza összetételét. Egy adott helyzetben alakult és merevedett meg. /mármint a MNB és VB./ De hogyan képzelhessük itten, ahol a munkásszervezeteknek 20 millió tagjuk van, - magyar szervezetet, - szocialista nélkül ?’ Sajnos nem tagadható le, hogy Kállay ezt a zagyvaságot leírta. Az amerikai munkásszervezetek nem ideológiai, hanem csak érdek-képviseleti tömörülések. Közösségi érdek hozta őket létre, ezért szociálisak. De nem az a vörös, politikai szocializmus, mely sarló és kalapáccsal, óriási méretű plakátokkal bújik ki a kanálisokból. Kállay Miklós nagyon messzire megy, mikor a Bizottmány védelmében a marxista világrothasztást a nemzeti alapon álló amerikai munkásszervezetekkel hasonlitja össze. Ezen az alapon Kun Béla és Rákosi is szalonképessé tehető. 0 k is a szocializmusról hantáltak és hantáinak. Amerika éppen azon marxista elemek ellen küzd, melyeket Kállay Miklós a bolsevizmus elleni élet-halál harcra érdemesít'.. Idézünk: ‘Végül megemlítem a müncheni FE Rádiót. Sokan támadják, lehet, hogy lehetne jobb is. Ez elsősorban azon múlik, hogy milyen erőket tud a magyar menekült írók, szakemberek gárdája rendelkezésre bocsájtani.’ Eire a cinikus és magyart megvető kijelentésre egyetlen röpke kérésünk lenne: Hozzák nyilvánosságra a FE rádiónál működő 200 ‘magyar’ nevét! A külföldön élő kiváló publicistáink, íróink, művészeink, szakembereink közül hányán vannak ott foglalkoztatva?! Hányán vannak azok, akik az ‘Au de finom az emberhús...’ emlőiből szivták a ‘honmentő’ szakképzettséget?! Kállay Miklós elkészíti a mérleget is: ‘Bizony szörnyű volt az a hamisítás s rágalmazás, mely ügyünket lehetetlenné akarta tenni. Hogy ma nem igy van, azt mégis csak azok segítették elő, akik itt vannak.' Nyilván ezzel a Népszava-Szabadság ‘Menekült Magyarországára vagy a bizottmányi félhivatalosra, Az Emberre céloz. Vagy talán az itteni nyilvános könyvtárak magyar és vallásgyalázó stokkjára. Esetleg az angolnyelvü újságok, rádió, televizió sorozatos magyar vonatkozású hamisítására, rágalmára. A Bizottmány nemhogy lefékezte volna a magyarellenes propagandát, hanem a Pfeifferek, Nagy Ferencek, Deákok, Gombosok közvetítésével a becsmérlés, rágalmazás hangadója. Két elegáns sasszélépéssel Kállay Miklós eléri az ‘Alap’ problémáját is. Idézünk: ‘Az általam létesített ‘alap’ kérdése is fel-fel ujul. ...a felelősséget ma is vállalom és viselem. Azért élek, hogy elérkezzék a pillanat, amikor lesz szabad Magyarország, lesz népakarat és alkotmányos szervek előtt számot adhassak mindenről. De addig kinek és minő közérdekből? Ki vonhat felelősségre, ki itélkezhetik és ki menthet föl?’ 1955 junius ________________________ ‘Ahogy most vagyunk egy ilyen kérdés bedobása, ezer részleteiben váló feltárása, akármilyen rendben is van, újabb viszályt vethetne az emigrációba, alkalmat adna személyi hajszára.' Volt miniszterelnökünk tehát az emigrációt úgy minősiti, mint Nagy Ferenc, Pfeiffer és Deák. ‘Ki vonhat felelőssége, - ki itélkezhetik és ki menthet fel?’ Az emigráció a maga súlyos tömegeivel tehát erkölcsi alap nélküli? Az emigrációs közvéleményt nem illeti meg az Ítélkezés joga? A ‘demokratikus’ abszolutizmus uj teóriája ez, —a nagysörényü császárok népmegvetése. A közéleti szereplőknek nemcsak a bíróság előtt, de a nép ö> előtt is számot kell adniuk. Az emigráció százezres tömegétől pedig a nép jogait megtagadni ‘enyhe’ túlzás. Különösen túlzás, ha a megtagadást a népi és szabad Amerika földjéről irányítják. Az ‘alappal’ kapcsolatban a ‘hivatalos titok’ ismét nyelvét öltögeti felénk. Az ‘Alap’ felhasználásával kapcsolatban semmiféle visszaélés nem történt. Ezért van szükség a titoktartásra! Inkább legyen a magyar meggyőződve a pénz felelőtlen felhasználásáról, mint a tiszta és becsületes igazságról . Mert a becsületes igazság nyilvánossága viszályt vet az emigrációba, -rombol. /Esetleg nyomorba is dönt./ ‘Mondj igazat, — becsületes igazságot — és beverik fejed...’ sémára. Idézünk: ‘Abban az ádáz harcban, melyet idekint magyar folyVI tat a magyar ellen, nem is igyekeztünk még megállapítani - egyetlenegy ily elfogulatlan Írást még nem olvastam, - hogy hogyan is gondolkoznak az otthoniak? Talán az első kísérlet volt erre karácsonyi rádióüzenetem haza.’ ÉN és egyedül Én ÉN, a lét királya, ÉN, a világ szeme, ÉN, az ÉN csodája... ÉN, az ÉN-ek ÉN-je. Ami pedig a magyarok közötti ‘ádáz harcot’ illeti, egyben bizonyosan megegyeznek: a Bizottmány elleni ellenszenvben! Ez az ellenszenv nem önálló érzés, hanem a bolsevizmus iránti megvetés, szenvedj Hazánkon való segitési vágy egyik mellékhajtása, Az egymással ‘ádáz harcot’ folytató emigrációs csoportok kicsinyes marakodása felett biztatóan ragyog az ideológiai és nemzeti azonosság Kétségtelen, hogy Kállay Miklós levelében jóindulatú hangot is megüt. A jóindulat először a Bizottmánnyal kapcsolatban ütközik ki és csak másodsorban a Bizottmánnyal szemben álló magyarsággal kapcsolatban. Miután e kettő inkompatibilis, a felénk lövelt együttérzést nem tekinthetjük másnak, mint kortesfogásnak. Kortesfogásnak a kétkulacsos, Kállay-kettós, hintapolitikás alapon. Kállay újabb levelek irogatását helyezte kilátásba. Nagy érdeklődéssel várjuk e leveleket. Közben egy régi sládudolgatunk mélabusan magunk elé: ‘Sose jön egy jobb..., sohse jön egy szebb..,’ LESZERELÉS...? ÚJABB PORHINTÉS...? Az újabb négyhatalmi találkozó elé aggodalommal néz az amerik i kai közvélemény. Yalta emléke még nagyon is friss. A találkozó a ‘lefegyverzés’ nevében történik. Amig a három nagyhatalom - Amerika, Anglia és Franciaország - Ígéretet tenne a leszerelés ügyében addig, bár a Szovjet is hasonló ígéretet tenne, azt nem érintené' különösen, mert a ‘rabnemzetek'-re az ily megegyezés nem állna. Hasobló az eset Németország kiürítésével kapcsolatban. Amerika kimenne, a Szovjet a szomszédos országokban maradna. Újabb Yalta fenyeget?
