Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
12. oldal 1955 junius Magyar Végvár rangú személyek, kik nincsenek hamis propaganda által félrevezetve s maguktól is elindították volna a segélyakciót, mert ismerik Magyarországot. Itt van pl. Bentley képviselő, Magyarország és ügyének lelkes, nagy barátja. A magyar Nemzet, mely az amerikai szabadságeszme glorifikálására Budapesten szobrot állított George Washingtonnak s melynek számos tagja ontotta vérét az amerikai szabadságért való küzdelemben,nem szorult arra, hogy a NB tagjai mutassák meg neki az utat, mely az amerikai nép szivéhez vezet és viszont. A Ami pedig aNB ‘külföldi diplomáciai képviselőit' illeti, azok közül pl. a belgiumi ‘képviselő’ amerikai pénzzel dúsan dotálva kifogásolja — mint nagy ember kis fia — az Egyesült Államok ellenkezését Vörös Kina UN-be való felvételével szemben, mig németországi reprezentánsa érdemdús munkára tekinthet vissza a repatriálás idejéből. Nem, — ez hiba. A NB igazán nem dicsekedhet általánosan külföldi képviselőinek múltjával, politikai beállitottságával vagy jelen tevékenységével. Helyi összeköttetéseik bizonyára vannak,, melyekről talán jobb nem beszélni s a 17 közül talán 5 tesz is valamit magyar szempontból a havi 300 dollárért. Ami a nyugati segitőkezek által nyújtott élelmiszer és egyéb támogatást illeti, - legalább németországi tapasztalatok szerint - csak híveik részesültek valóban támogatásban mind ott, mind az idejövetelben, mind itt a NB részéről. Ki nem hívük, az Vnáci, antidemokratikus, feudális’. Az Amerikai Kongresszus 83. ülés-szakának kiadványa, mely Magyarország történetét és a kommunisták általi leigázását terjedelmesen leirja, valóban hatalmas» értékes és kiváló forrásmü és történelmi okmány. Hihető, hogy a VB vállalta annak szétküldését, de annak szerkesztésében kevés befolyása lehetett. Tudtunkkal azt aKersten Bizottság és tagjai, Bentley képviselő és Kerekes Tibor, a Georgetown egyetem kiváló történelemtanára állították össze fáradtságot nem ismerő munkássággal és lelkiismeretességgel. Nem hihető, hogy az utóbbi - Dr. Kerekes Tibor - a NB tagjainak tevékenységét ebben igénybe vette volna. Ettől eltekintve, Magyarországnak a kommunisták kezébe való juttatásának hü leírása erkölcsileg halálos Ítélet lenne a VB számos tagjának. Tehát: ezek idegen tollak a NB diszruháján... A Free Europe Rádiárál is megemlékezik Kállay. Nem hin- , ném, hogy személyesen ott járt volna a Magyar Desk helyiségeiben s ha igen, ha látta ott azt a 2G0 ‘menekültet’, akik azt működében tartják s ha elolvassa bármely magyarnyelvű emigráciás lap hasábjain múltjuk és működésük leírását, csodálom, hogy mi birta arra, hogy ily dicséretet írjon róla. Ezeket az embereket otthon még jobban ismerik, mint mi itt, hisz csak 1945 után kezdtek ‘szerepelni’ s ha el is tekintünk attól, hogy az otthoniaknak nem kell magyarázni, hogy mi a kommunizmus,, nekik reményt és biztatást kell nyújtani, de nem diszkreditált személyek száján keresztül! S épp ez a körülmény, mely a rádiók célját és hivatását lélektani szempontból a legérzékenyebben veszélyezteti. Mert mégis egeszen mas» mint amikor pl.egy Kállay beszél a Nemzethez vagy Nagy Ferenc vagy Varga Béla. Alapos tisztogatás kellene itt épp úgy» mint a NB augiászistállójában! Nem a rádiók hasznosságát, szükségességét akarja bárki is kétségbevonni, támadni. De isméit: Ne prédikáljon itt vizet az, aki otthon vörös bort ivott, azt kínálta, azt dicsérte! Tudjuk, hogy a NB ős a rádiók személyzete annak idején az az akkori idők beállitottságáhi z illett. De azóta 8 évmullott el és a helyzet változott. A Nemzet és az emigrációja végül is most már megbízható, feddhetetlen antikommunista embereket szeretne az ügyei elintézében tevékenykedő szerv élén látni s nem - a legjobb esetben - korlátolt látókörűnek, rövidlátóknak, gyengéknek ismert egyéneket, kik a reájuk bizott hatalmat átengedték a kommunisták kezére es azután - ismét a legjobb esetben - odébbállottak. A Teremtő az emberi elmének korlátokat szabott, miközben háta mögött a Gonosz az emberi korlátolt tudás határait igyekezett lerombolni. Legyünk elnézők és hozzuk ezt fel mentségükre. De azt állítani, hogy ezek az emberek változtatták meg a magyarság iránti közhangulatot, az épp annyira túlzás, mintha valaki azt mondaná, hogy Nagy Ferenc jápáni kirándulásával megváltoztatta a japán külpolitikát. Az emigráció hazafias szervei, tagjai, sajtója, a Nemzet otthoni passziv-rezisztenciája nyitotta ki a világ szemét, hogy milyen hamis propaganda folyt Magyarország ellen, - de ehhez a NB-nak vajmi kevés köze volt!! Teljesen megzavart a beszámoló ama szakasza, mely szerint ‘...hogyan képzelhessük itten, ahol a munkás-szervezeteknek 2G millió tagjuk van, magyar szervet szocialista nélkül?' Mi ugyanis úgy tudtuk, hogy Amerika küzd mindenféle szocializmus ellen. Pláne olyan ellen, melyet a mi szocialistáink vezettek, kikről valóban lehet állitani, hogy csak ‘árnyalatok’ választják el a vöröstől. így alig hisszük, hogy Amerika ragaszkodott volna a szocialistáknak a NB-ba való bevételéhez, Ha nem igy van, és tévedtünk, - elnézést kérünk. Igaz, nehézlett volna a Kisgazdapárt tagjainak megmagyarázni, hogy ne legyenek a NB-ban, mikor a választásokon elsöprő győzelmet arattak a kommunistákkal szemben. De mindennemű magyarázatnál is egyszerűbb lett volna nekik bebizonyítani, hogy ezen elsöprő győzelem folytán a nemzet által kezükbe adott hatalmat - mondjuk - gyengeségükkel hogyan juttatták ők, a vezetők a kommunisták kezébe" Annyira nem ‘tájékozatlanok’,, hogy ne tudták volna, hogy Rákosi Mátyásnak a bábjai, hogy nevükkel fedezték a sok kegyetlenkedést és hogy parancs-szóra leromboltak mindent, ami a magyarságnak szent és becses volt! Persze baj, hogy az otthon küzdő magyarságnak képviselői nem lehetnek itt, — de azoknak első dolguk lenne ezeket az embereket kiűzni a magyar ügyek szentélyéből) Hogy mindezek dacára Kállay bevallása szerint közte és a VB tagjai között lényeges különbség nem merült fel, az ismét csak azt bizonyltja, hogy Kállay kijárta a politika magas iskoláját, mig ők annak közelébe sem jutottak el. Hogy a múltat is másképp látják, - az a sorok között olvasva azt jelenti,, hogy £ jövőt is másképpen látják, mint Kállay. Ez megnyugtató. Még megnyugtatóbb az a kitétel, hogy a jövőt ‘az adottságok fogják meghatározni’ és 'ha egyes konkrét kérdésekben mégis van nézeteltérés, az természetes /I/ és azért vagyok itt, hogy a magoméért harcoljak)’ Szávai: harc van — és mi ehhez kivánunk Kállaynak sikert! Mikor Kállay nyilatkozatában a Nemzeti B-t dicséri, önkénytelenül is az a magyar gazda jut eszünkbe, aki a vásáron csökönyös, havivak gebéjének kiváló tulajdonságait hangoztatja, miközben jól tudja, hogy szekerét kátyúban hagyta és jobb szemén vak s azért mindig balra húz. Aki csak azt tanulta meg, hogy egy házat hogyan kell lerombolni, az ösztönszerüen is húzódik minden építkezéstől. MEGREFORMÁLNI A BIZOTTMÁNYT? Kiszélesíteni a NBt? Egy bizonyos: a menekült magyarság leghübb és legkiválóbb reprezentánsai elveikhez való hűségük folytán inkább éhen pusztulnának, semhogy ezen áldatlan közösség tagjai legyenek mindaddig, mig a múltjuknál, szereplésüknél és egyéb tulajdonságaiknál fogva odanemvalák ki nem záratnak onnan. Őket tőlük áthidalhatatlan erkölcsi szakadék választja el. De ezt a szakadékot nem az emigráció szélesítette ki, hanem a NB és megbízottai. Állapítsa meg egy pártatlan bizottság itt és Németországban egyaránt, hányszor próbálkozott az emigráció a NB-nyal egy megtisztult légkör alapján megegyezésre jutni és kik voltak azok, akár Münchenben, kik valóban csalárd eszközökkel meghiúsították az emigrációs egységet! Viszont az, hogy valaki ‘törvényhozó’, épp oly kevéssé bizonyltja a hazafias antikommunista küzdelemre való rátermettséget, mint az, hogy reverendát vagy egyenruhát hordott magán! A VB viseli a felelősséget azért is, hogy ‘a NB plénumával és még jobban az emigráció nagy magyar világával való összeműködés hiánya áll fenn. Mi számtalanszor kimutattukko-operativ hajlamunkat, de a NB despota módjára ragaszkodott személyi összetételéhez, a hazafias elgondolásokkal ellenkező politiká-
