Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
13. oldal 1955 június Magyar Végvár jóhoz és antidemokratikus módon önkényuralmat honosított meg /lásd az 1954-es washingtoni márc. 15 és a clevelandi aug. 20-i ünnepségeket/, mint Németországban s csak kollaboránsságuk volt kollaboránsait engedi érvényesülni — kizárólagosan! Ha meglepte Kállayt a VB ‘egyes tagjainak kitűnő külpolitikai munkája és elhelyezkedése az amerikai hivatalos és politikai körökben' - talán még jobban meg fogja lepni, ha megtudja, hogy ezek nem mind a barátai. Nagyon is rossz szolgálatot tesznek a magyar ügynek, mikor a Nyugat figyelmét állandóan a nácizmus patkánylyukjára terelik, miközben háta mögött ók engedik be a rózsaszínű és vörös patkányokat a Nyugat házába! /Gondoljanak a németországi Liptay Wagner esetre./ George Washingtontól kezdve több kiváló amerikai államférfi is leszögezte már, hogy csak az lehet Amerikának hü polgára, aki szülőhazájának is hü polgára volt. Ebben a tekintetben tessék egy Gallup féle közvéleménykutatás alapján az emigráció véleményét kikérni és ki fog tűnni, hogy a VB tagjai közül ki üti meg a mértéket/ Ezerszámra állíthatunk az emigráció rendelkezésére oly képzett, nagymüveltségü antikommunista beállítottságú feddhetetlen emigránsokat, kik az Egyesült Államok érdekeit legalább is annyira védik, mint az antikommunista világküzdelem fellegvárát, mint azok, akik e tekintetben otthon a Nemzet fóruma előtt csúfosan megbuktak! Hosszú, keserves évek szomorú tapasztalatai alapján a hazafias emigrációnak bőséges alkalma volt megtanulni azt, hogy a NB és VB-nak, valamint külföldi képviselőinek jelmondata: 'Aki nincs velünk, az ellenünk van és aki ellenünk van, azt el kell nyomni!’ (Otthon az oroszoktól tanulták ezt.) Kezdetben képviselőik a hazafias emigrációval való együttműködést azzal hiúsították meg, hogy az ‘antikommunista’ kitételt - mint ‘politikát’, elvetették. Mert ők ‘nem politizálnak’, csak a menekültek‘jóléti ügyeivel'foglalkoznak. Idővel valóban sikerült nekik, ‘mint a magyarság képviselőinek’ az illetékes helyeken összeköttetéseket és befolyást szerezni és igy ezeket a hazafias emigráció tagjaitól áttörhetetlen fallal elválasztani, Mind itt, mind a nyugati országokban nem sok olyan állás van, melyet egy menekült, ha még nem állampolgára az országnak, elfoglalhat. Mihelyt ilyenre pályázik, az illető hely közegei terszetszerüen a ‘magyarság egyedüli hivatalos képviselőihez mészetszerüen a 'magyarság egyedüli hivatalos képviselőihez' fordulnak referenciákért. Ugyanez történik akkor, ha a menekült ki akar vándorolni. Ugyanaz a helyzet, ha kiérkezik ide, mert a FE, illetvr a NB-nak VB-a rendelkezik az állások fölött, melyekben az átlagon felüli képzettségű, tapasztalt és tanult, nyelvtudá immigráns valóban hasznos munkát végezhetne mind uj hazája, mind a magyar ügy számára. De minden ut a NB-on keresztül vezet s ha nincs vele, mondjon le minden reményről! Helyette a NB kollaboránsai foglalnak el minden helyet és az igazi hazafi és antikommunista nem talál állást. Vájjon ez is az ország s az ügy érdekét szolgálja? A SVÁJCI ARANYAK... ‘Last but not least’-ként Kállay rátér az általa létesített ‘alap'-ra, mely köztudomásúlag kb. 6 millió svájci franc értékű arany összegben lett általa 19Mfebruárjában a nemzeti emigrá-ci* ó hazafias céljaira alapítva és Svájcban deponálva, ha nem említjük a semleges országok m. kir.követségein akkor e célra deponált összegeket. Én sem kívánok e tárgyra részletesen kitérői, mert teljesen egyetértek Kállayval, hogy erre a helyzet nem alkalmas és neki valóban nincsen kinek számotadni minderről. Ilyen forum csak a felszabadult Magyarország felelős kormánya lehet. A cél nemes volt és az elhatározás bölcseségében senki nem kételkedhetik! Kállay nagyon id jól tudja, hogy ki adott át ezen összegből egy fél millió svájci frank értékű aranyat Nagy Ferencnek, melyet az az alap rendelkezésével merő ellentétben a magyarországi babkormánynak, jobban mondva Rákosinak és kommunistáinak elküldött. Talán ennek ellenében engedték ki fiát a Sztálintól ajándékba kapott autóval. Kállay ezt éppen olyan jól tudja, mint azt is, hogy hova lett a fennmaradt összeg. A természet törvényei szerint elképzelhetetlen, hogy az öreg oroszlán hiénák között osztozzék testvérei tetemének koncánüTehát ne mérgezze meg az emigráció a saját amugyis izzó légkörét mindenféle légből kapott sajtócikkek szenzációjával és tartsa magát távol mindennemű, a magyar mentalitással össze nem egyeztethető megvetendő gyanúsításoktól oly személyiség tekintetében első sorban, kinek múltjában kivetni, elitélni valót még ellenségei sem találtak. Kállayt annak idején a magyar Nemzet bizalma állította egyik legmagasabb közjogi helyre és ő - ellentétben sok - sok mással és VB-i társaival, nem rettent vissza attól, hogy felelőssége tudatában és családi tradíciói kötelező erejénél fogva vértanusággal is szembenézzen! Azóta sincs tudomásunk oly cselekedetéről, mely azt mutatná, hogy hűtlen lett volna a magyar ügyhöz! Igen, ő beállt a NB Végrehajtó Bizottságába. Viszont kijelentette, hogy őt 'esküje köti'! Köti tehát esküje a tekintetben is, hogy bár a VB-on, a NB-on belül, de hajthatatlanul küzdjön a szent magyar ügy minden árulója, felforgató törekvése ellen. Esküje kötelezi, hogy az illetékes fórumokat felvilágositsa a helyesről és helytelenről, amidőn a magyar ügyről van szó. Az ügyünket pedig személyek intézik és ha azok múltja, jelleme őket méltatlanná teszi arra, hogy ily nekünk szent ügyhöz hozzányúljanak, elmozdításukért a végletekig küzdeni köteles! Nem hinném, hogy ildomos lenne részemről Kállayt esküje által reá háramló kötelességei tekintetében kioktatni. Ha mindezeket leirom, azt azért teszem, hogy az antikommunista hazafias emigráció tagjainak figyelmét arra a szükségességre felhívjam, hogy előlegezzék bizalmukat annak az egy embernek a NB- ban, kiben eddig a Nemzet még nem csalatkozott. Ez a mai helyzet. Szükségesnek véltem, hogy a Kállay féle beszámolót úgy elemezzem, ahogy azt egy őt ismerő magyar honfitársa a sorok között is olvasva megértette! Viszont szükségesnek látta oly magyarázatokat is hozzáfűzni, melyeket ő - mint politikus - kitűzött célja érdekében maga nem adhatott volna. Soraimat megcáfolhatja, de azok gondolatai szerteszállanak! Úgy vélem, hogy ezzel szolgálatot tettem az igaz magyar ügynek. Hiszem, hogy kifejezést adtam a hazafias magyar emigráció komoly és higgadt tagjai véleményének is és csak arra kérem a Magyarok Istenét, hogy megérzéseim, melyeknek itt kifejezést adtam, valók legyenek és valóra váljanak a szent Hazánk és ügyének érdekében. 1955 április 24. A szerkesztő megjegyzése: Amióta Kállay Miklós nyilvánosságra hozta a ‘levél magyar ügyben* c. nyilatkozatát, szerte az emigrációban tárgyalják azt a hatást, amelyet a ‘levél’ kiváltott. Megállapíthatjuk, hogy a magyar hazafias emigráció kevés kivétellel elitéli azt. Mi, amikor Kállay Amerikába jött, keztyüs kézzel kezeltük az ő ügyét. Jónéhányan már akkor tiltakoztak ez ellen, viszont mi alkalmat akartunk adni ésarraaz álláspontra helyezkedtünk, várjunk... Talán...Csalódtunk. Szerintünk Kállay nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem támadtuk elejétől kezdve, bár ezt ő nem akarja elismerni. Pl. a clevelandi Az Újság május 5-i számában megjelent interjúban arra a kérdésre, hogy tudja-e, hogy ‘több ujamerikás magyar támadja', a következőket mondotta: ‘Engem azok az ujamerikások támadnak, akik bűnösek. Az első nagy bünük, hogy segédkeztek Hitlernek a magyar zsidók kiirtásában, a másik bünük még ennél a szörnyű bűnnél is borzasztóbb: tönkretették hazánkat.’ Az a Kállay mondta ezt, aki 1943-ban kijelentette: ‘Az asszimilálhatatlan zsidóság kitelepítése ma is általános európai s egy-. úttal magyar probléma is.’ (Magyar célok, 1943.) (folytatás a 16. oldalon)
