Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
1955 junius Magyar Végvár 7..oldal rős Prímásból egy testileg-lelkileg összetart ember-roncs került a vádlottak padjára. Az inkvizíció mélységét túlszárnyalva, a modern kínzások minden formáját végigjátszották rajta. A lelki és testi meggyötrések, a test égetése, a gumicella, a jeges zuhany, az aktedon kezelés stb., mind-mind égig kiáltó fájdalomtömeg, mely akaratnélküli élőhalott bábbá tette a meggyötörteket. Ilyen előkészítés után 1949 február 3-ra tűzték ki a főtárgyalást. A Prímás egyszerű papi ruhában, kingyötrelmet visszatükröző arccal jelent meg perbefogott társaival együtt abban a teremben, amelyben annak idején Rákosi Roth Mátyást életfogytaniglani elzárásra Ítélték. Ez a tény is ragyogóan szemléltette, hogy az egész mesterséges komédia tulajdonképpen nem más, mint a bosszú kéjes kielégülése, jelezve, hogy a Bíboros sorsa meg van pecsételve. Akkor egy nemzetgyilkosság, most pedig egy nemzet életének mentése volt a vád és borzalom, a büntetés mindkettőért ugyanaz, - csak a szellem változott. A tárgyalás lefolyása a gépiesen működő" akaratérzettől megfosztott agyakba beitatott önvádak elmondása volt. Az öt napon át tartott komédia végén az élőhalottakból kikinzott ‘beismerésekre’ való utalással kimondták a végítéletet: Elve eltemetés...! .„Bezárult a börtön ajtaja, hogy végkép eltakarja milliók reményét, a nép vigasztalóját, a nemzet tetemrehivó szavát. Most már akadály nélkül végezhetik irtóhadjáratukat a pásztor nélkül maradt nyáj ellen. Hat éve csikordult a kulcs, amely az igazságot zárta vasrácsok mögé, ott a bünfüggönyön túl! De hitünk meggyőzően hirdeti, hogy e vasak nem lesznek a rozsda martalékai, mert a kihulló könnyek és vércsatornák mindaddig olajozzák, amig a lakója a Duna völgyében, a magasan fénylő esztergomi székesegyház kupolája alatt a nemzet hálaadó százezrei előtt el nem mondja a szívből fakadó Te Deum-ot, melynek elmondására nem a gépfegyverek gyilkos hideg vasa és arcú ütések fájdalma fogja kényszeríteni, hanem krisztushitünk győzelmes mámora. Ezért imádkozzunk a szenvedő magyar nép mártirbiborosának 63-ik születésnapján - március 29 - kérve a Mindenhatót, enyhítse szenvedéseit, hogy megérhesse a magyarság újjászületésének napját és megáldhassa az újra magasan lengő szabadság zászlaját, amelyet - minden erőlködés ellenére is - nem a bizottmányi kezekben fog majd lengetni a szabad magyar szellő. Passaic, 1955 márc-MAGYAR LEÁNY SIKERE A MONTREÁLI SZELLEMI TORNÁN Montreál 25 középiskolájának tanulmányi és helyes francia kiejtési versenye most fejeződött be. A versenyt a College Marié de France iskola nyerte, amelynek négyes csapata 24 győzelmet aratott, tehát a többi résztvevő college ellen veretlenül nyerte meg a szellemi bajnokságot. A döntőt a rádió is közvetítette s a kanadai újságok részletes, fényképmellékletekkel díszített tudósításokban számoltak be a Plateau Hallban ezer néző előtt lefolyt verseny fináléjáról. A nagyszabású tanulmányverseny a magyar emigrációnak is dicsőséget hozott, amennyiben a győztes csapat tagja Baráth Magdal7 éves kolozsvári magyar leány, aki Baráth Tibor dr. egyetemi professzornak, a Nyugati Magyarság főszerkesztőjének a leánya. Baráth Magdát szép ezüst serleggel, 80 dollár készpénzzel és teljes tandíjmentességgel jutalmazták meg. Az értékes és kimagasló sikerhez őszintén gratulálunk! MIT MONDANAK RÓLUNK MÁSOK? * THE EXILED EUROPE REVIEW’ Az’Exiled Europe Reviov’ április száma bőven foglalkozik a magyar emigrációval és annak kérdéseivel. Meg kell állapítanunk, hogy ritkán olvashatunk a magyar kérdésekkel kapcsolatban ennyire tájékozott és tárgyilagos ismertetést, hogy az ember szinte önkéntelenül is arra gondol, hogy vagy magyarok csinálják vagy magyar kérdésekkel foglalkozó magyar munkatársuk van. Megállapítja, hogy a magyar emigráció számra nézve második legnagyobb, számát 150,000-re becsüli. Viszont a leginkább megosztott az összes emigrációk között. Nagyon érdekes a megállapítása: ‘Highest intellectual potential lamed by excessive individualism and lack of compitent leadership.’ Értelmileg a legmagasabb fokon áll, azonban a túlságos egyéniség és megfelelő vezetés hiányában megbénult valami - mondja. Kettős irányban oszlott meg: az elszakított területek révén és pártpolitikai szempontból is Ugyan nem mondja, de egéz biztosan a Nemzeti Bizottmányra gondol, mikor a következőket Írja: ‘The Magyars also have other ‘exclusive’ features. They are the only group in which remnants of a feudalistic caste system are clearly visible. ‘Old Hungary - exported in a capsule' is perhaps the most fitting characterization for the self-proclaimed leaders of Hungarian exiles centered in New York. Here they have suer ceeded in preserving an image which has completely disappeared from Hungary herself - forever. In fact, they are hardly remembered at home and definitely refused by the overwhelming majority of the Hungarian masses in exile. The Hungarians proved themselves sofar very poor teamworkers, which is a great handicap them in matters of propaganda.’ Nagyjában kb. igaza van, bár részletekben vitatkozhatunk. Azom ban az első megállapítása, hogy a magyar emigráció szétesett, az bizonyos. Mi már régen aggódvafigyeltük ezt a szétesési folyamatot, - bár igen kevesek hittek nekünk, sőt ellenséges szándékkal gyanúsítottak. Most mások, kívülállók állapítják meg ugyanazt. Ennek a szétesének természetes következménye az tanácstalanság, tétovázás, amely 10 éves emigráció után is anynyira szembeszökő. Az összedolgozás teljes hiánya. Vájjon a magyarok hisznek az idegen prófétáknak, amit saját testvéreiknek nem akartak elhinni, sőt még ma is külön utakon járnak. Az Úristen kegyelme - ismerik el mások - megadta nekik a tehetséget az észt és a magyarok nem tudják használni! Ez bizony igaz! Aiegeszesebb emigráció, de nem a legokosabb! Ugyanakkor rámutatnak arra, aminek természetes következménye az emigráció szétesése: az emigráció vezetői * self-proclaimed - — önnönmaguk által kijelölt vezetők -, akiket a magyar emigráció 'túlnyomó többsége' - overwhelming - megvet. Ezt ma már nemcsak a magyarok tudják, de az idegenek is. A- zonban a fagyok, vargák, Kállayak, Fábiánok nem akarjak észrevenni. Ok még mindig el vannak telve saját nagyságuktól úgy annyira, hogy kézzel-lábbal magyarázzák, hogy nélkülük pedig magyar feltámadás nem lehet. Úgy látszik felébredtek arra, hogy a magyarságtól teljesen sikerült magukat elszigetelni s talán ezért van a sürgős utazgatás japánba, Pakisztánba, Csak egy helyre nem mentekel eddig, pedig a magyarság azért igen hálás lett volna és talán sok mindent meg is bocsátott .volna nekik. Ez a hely: Kukutyin. Mit csinálhatnának ott: Akár zabot hegyezhetnének, esetleg jeget is aszalhatnának. Többet érne, mint amit most csinálnak. Megállapítja az Exiled Europe, hogy bár közösen nem sokat érnek, de egyedenként sikeres munkát végeznek, különösen a Duna Federácio elgondolásában. Segit - minden szétesés ellenére* az otthoniak nyakas ellenállása’ mely a világ figyelmét máris felkeltette, amely - akárcsak Mindszenty kardinális hősi kiállása - nagyon is alkalmas, hogy a világ szimpátiáját Magyar-ország felé forditsa. Jól esik a sok befeketités után becsülettel megirt véleményt olvasni - mások szájából. Saját vezetőink(?) csak piszkoltak bennünk eddig.
