Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6. szám

1955 junius Magyar Végvár 7..oldal rős Prímásból egy testileg-lelkileg összetart ember-roncs került a vádlottak padjára. Az inkvizíció mélységét túl­szárnyalva, a modern kínzások minden formáját végigját­­szották rajta. A lelki és testi meggyötrések, a test égeté­se, a gumicella, a jeges zuhany, az aktedon kezelés stb., mind-mind égig kiáltó fájdalomtömeg, mely akaratnélküli élőhalott bábbá tette a meggyötörteket. Ilyen előkészítés után 1949 február 3-ra tűzték ki a fő­tárgyalást. A Prímás egyszerű papi ruhában, kingyötrelmet visszatükröző arccal jelent meg perbefogott társaival e­­gyütt abban a teremben, amelyben annak idején Rákosi Roth Mátyást életfogytaniglani elzárásra Ítélték. Ez a tény is ragyogóan szemléltette, hogy az egész mestersé­ges komédia tulajdonképpen nem más, mint a bosszú kéjes kielégülése, jelezve, hogy a Bíboros sorsa meg van pe­csételve. Akkor egy nemzetgyilkosság, most pedig egy nemzet életének mentése volt a vád és borzalom, a bünte­tés mindkettőért ugyanaz, - csak a szellem változott. A tárgyalás lefolyása a gépiesen működő" akaratérzet­től megfosztott agyakba beitatott önvádak elmondása volt. Az öt napon át tartott komédia végén az élőhalottakból ki­­kinzott ‘beismerésekre’ való utalással kimondták a végí­téletet: Elve eltemetés...! .„Bezárult a börtön ajtaja, hogy végkép eltakarja mil­liók reményét, a nép vigasztalóját, a nemzet tetemrehivó szavát. Most már akadály nélkül végezhetik irtóhadjáratu­kat a pásztor nélkül maradt nyáj ellen. Hat éve csikordult a kulcs, amely az igazságot zárta vasrácsok mögé, ott a bünfüggönyön túl! De hitünk meg­győzően hirdeti, hogy e vasak nem lesznek a rozsda mar­talékai, mert a kihulló könnyek és vércsatornák mindaddig olajozzák, amig a lakója a Duna völgyében, a magasan fénylő esztergomi székesegyház kupolája alatt a nemzet hálaadó százezrei előtt el nem mondja a szívből fakadó Te Deum-ot, melynek elmondására nem a gépfegyverek gyilkos hideg vasa és arcú ütések fájdalma fogja kénysze­ríteni, hanem krisztushitünk győzelmes mámora. Ezért imádkozzunk a szenvedő magyar nép mártirbibo­­rosának 63-ik születésnapján - március 29 - kérve a Min­denhatót, enyhítse szenvedéseit, hogy megérhesse a ma­gyarság újjászületésének napját és megáldhassa az újra magasan lengő szabadság zászlaját, amelyet - minden e­­rőlködés ellenére is - nem a bizottmányi kezekben fog majd lengetni a szabad magyar szellő. Passaic, 1955 márc-MAGYAR LEÁNY SIKERE A MONTREÁLI SZELLEMI TORNÁN Montreál 25 középiskolájának tanulmányi és helyes francia kiejtési versenye most fejeződött be. A versenyt a College Ma­rié de France iskola nyerte, amelynek négyes csapata 24 győ­zelmet aratott, tehát a többi résztvevő college ellen veretlenül nyerte meg a szellemi bajnokságot. A döntőt a rádió is közve­títette s a kanadai újságok részletes, fényképmellékletekkel dí­szített tudósításokban számoltak be a Plateau Hallban ezer né­ző előtt lefolyt verseny fináléjáról. A nagyszabású tanulmány­­verseny a magyar emigrációnak is dicsőséget hozott, amennyi­ben a győztes csapat tagja Baráth Magdal7 éves kolozsvári magyar leány, aki Baráth Tibor dr. egyetemi professzornak, a Nyugati Magyarság főszerkesztőjének a leánya. Baráth Magdát szép ezüst serleggel, 80 dollár készpénzzel és teljes tandíjmen­tességgel jutalmazták meg. Az értékes és kimagasló sikerhez őszintén gratulálunk! MIT MONDANAK RÓLUNK MÁSOK? * THE EXILED EUROPE REVIEW’ Az’Exiled Europe Reviov’ április szá­ma bőven foglalkozik a magyar emigrá­cióval és annak kérdéseivel. Meg kell állapítanunk, hogy ritkán olvashatunk a magyar kérdésekkel kapcsolatban ennyire tájékozott és tárgyilagos is­mertetést, hogy az ember szinte ön­kéntelenül is arra gondol, hogy vagy magyarok csinálják vagy magyar kér­désekkel foglalkozó magyar munkatársuk van. Megállapítja, hogy a magyar emigráció számra nézve második legnagyobb, számát 150,000-re becsüli. Viszont a leginkább megosztott az összes emigrációk között. Nagyon érdekes a megállapítása: ‘Highest intellectual potential lamed by excessive individualism and lack of compitent leadership.’ Értelmileg a legmagasabb fokon áll, azonban a túlságos egyéniség és megfelelő vezetés hiányában megbénult valami - mondja. Kettős irányban oszlott meg: az elszakított területek révén és pártpolitikai szempontból is Ugyan nem mondja, de egéz biztosan a Nemzeti Bizottmányra gondol, mikor a következőket Írja: ‘The Magyars also have other ‘exclusive’ features. They are the only group in which remnants of a feudalistic caste system are clearly visible. ‘Old Hungary - exported in a capsule' is perhaps the most fitting characterization for the self-proclaimed leaders of Hungarian exiles centered in New York. Here they have suer ceeded in preserving an image which has completely disappeared from Hungary herself - forever. In fact, they are hardly remembe­red at home and definitely refused by the overwhelming majority of the Hungarian masses in exile. The Hungarians proved them­selves sofar very poor teamworkers, which is a great handicap them in matters of propaganda.’ Nagyjában kb. igaza van, bár részletekben vitatkozhatunk. Azom ban az első megállapítása, hogy a magyar emigráció szétesett, az bizonyos. Mi már régen aggódvafigyeltük ezt a szétesési fo­lyamatot, - bár igen kevesek hittek nekünk, sőt ellenséges szán­dékkal gyanúsítottak. Most mások, kívülállók állapítják meg u­­gyanazt. Ennek a szétesének természetes következménye az ta­nácstalanság, tétovázás, amely 10 éves emigráció után is any­­nyira szembeszökő. Az összedolgozás teljes hiánya. Vájjon a magyarok hisznek az idegen prófétáknak, amit saját testvéreik­nek nem akartak elhinni, sőt még ma is külön utakon járnak. Az Úristen kegyelme - ismerik el mások - megadta nekik a tehet­séget az észt és a magyarok nem tudják használni! Ez bizony igaz! Aiegeszesebb emigráció, de nem a legokosabb! Ugyanakkor rámutatnak arra, aminek természetes következménye az emigráció szétesése: az emigráció vezetői * self-proclaimed - — önnönmaguk által kijelölt vezetők -, akiket a magyar emig­ráció 'túlnyomó többsége' - overwhelming - megvet. Ezt ma már nemcsak a magyarok tudják, de az idegenek is. A- zonban a fagyok, vargák, Kállayak, Fábiánok nem akarjak ész­revenni. Ok még mindig el vannak telve saját nagyságuktól úgy annyira, hogy kézzel-lábbal magyarázzák, hogy nélkülük pedig magyar feltámadás nem lehet. Úgy látszik felébredtek arra, hogy a magyarságtól teljesen si­került magukat elszigetelni s talán ezért van a sürgős utazgatás japánba, Pakisztánba, Csak egy helyre nem mentekel eddig, pe­dig a magyarság azért igen hálás lett volna és talán sok mindent meg is bocsátott .volna nekik. Ez a hely: Kukutyin. Mit csinál­hatnának ott: Akár zabot hegyezhetnének, esetleg jeget is aszal­hatnának. Többet érne, mint amit most csinálnak. Megállapítja az Exiled Europe, hogy bár közösen nem sokat ér­nek, de egyedenként sikeres munkát végeznek, különösen a Du­na Federácio elgondolásában. Segit - minden szétesés ellenére* az otthoniak nyakas ellenállása’ mely a világ figyelmét máris felkeltette, amely - akárcsak Mindszenty kardinális hősi kiállá­sa - nagyon is alkalmas, hogy a világ szimpátiáját Magyar-ország felé forditsa. Jól esik a sok befeketités után becsülettel megirt véleményt olvasni - mások szájából. Saját vezetőink(?) csak piszkoltak bennünk eddig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom