Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-06-01 / 3. szám

7.oldal / Il.évf.3.szám / Magyar Végvár 1954 junius Most évek múltán nézzük csak, hogy igaza volt-e ennek a magyarnak? Mit csináltak itt, mióta itt vannak? Ne feledjük el, hogy nem általánosítókJ Nehéz volna va­lami konkrétumra rámutatni. Egy bizonyos: szétszó­ródtak nemcsak földrajzilag, hanem lelkileg is. So­kukat nem érdekli más, mint a mindennapi kenyér, a megélhetés, amely bármennyire is fontos, de nem le­het egy emigráns magyarnak egyedüli célja. Elmond­hatjuk, hogy legtöbbje igen tisztesseges életlehető­séget verekedett ki magának. Nem irigységből mondom, de 3-4 év alatt otthona van, soknak háza, farmja, autóval rendelkezik, televíziós készülék a házban. Ez mind szép és jó. Azonban mit alkotott magyar szempontból? Nem feledte el igen nagy'hányada,hogy tartozik valamivel annak az országnak, amely hosszú időn keresztül megélhetést biztosított számára? Bi­zony ma egyes emigránsokat rövid pár év leforgása után csak az otthoni rokon, testvér, szülő köt az elhagyott hazához, semmi más. Mi történt ezekkel az emberekkel az emigrációban? Megváltoztak? Azt hiszem hogy nem megváltozásról van szó, hanem inkább arról a szomorú tényről, amelyről a levél beszél: a fejős­tehén esete. Mert akármilyen elnézők és megértők is a­­karunk lenni, le nem tagadható tény az, hogy az e­­migráció keveset alkotott, keveset tett a magyar ü­­gyek érdekében. Nem is beszélve arról, hogy egyesek minden további nélkül átmarsoltak az ellenség tábo­rába, a többség holt anyaggá válott magyar szempont­ból. Figyeljük csak meg azt az általános siránkozást amely elhangzik akkor, ha magyar ügyek pártfogásáról van szó. Félnek az áldozathozataltól és remegnek ar­ra a gondolatra, hogy pár dollártól megváljanak. Ha már muszájból adnak is, de az is csak annyi, hogy a magyar ügyek szempontjából majd a semminél is ke­vesebb. Igen sok a pár dollár kényszerű adásával vé li megoldani a magyarsággal szemben tartózó minden kötelezettségét. Vannak, akik igen jónak látják bizonyos magyar ügyek, elgondolások megvalósitását, de csak akkor, ha más csinálja azt. Majd, ha készen lesz, akkor ők is betársulnak. Ezek a "drukkerek", akik a a tribünén vagy páholyban ülve nézik a nagy küzdel­met és onnan biztatják a harcolókat. Ha azonban az ellenfél megveri Őket, mert a magyar részvétlenség révén gyengék maradtak, akkor senkinek sincs na - gyobb szájuk, senki sem tud hangosabban kritizálni, iránt ők. Még ők érzik magukat megcsalva. Viszont senki sem tudja az ellenfelet jobban elpáholni,mint ők - üres szavakkal. Ezek az emberek pl. a Nemzeti Bizottmány legnagyobb ellenségei és ezek mutogatnak fügét kö­pönyeg alatt. Valószinüleg ezt majd annak idején mint bizonyitékot mutatnak fel, hogy milyen rettene­tes magyarok voltak ők. Még a NB-t is szidni meré­­szeltékj Arra azonban, hogy produktiv munkát végez­tek a magyarság érdekében, aligha lesz bizonyitékuk. Viszont nagyon könnyen megtörténhetik, hogy majd ak­kor önpropagandájukkal agyonnyomnak mindenkit, a­­mint részvétlenségükkel és tétlenségükkel agyonnyom­nak minden magyar ügyet ma. Bizony ez nagyon lehan­goló valami. Tagadni azonban oktalanság volna, mert tényleg igy áll a dolog. Cseppet sem csodálkoznék azon, hogy ha kita­­nitanának most ezért az Írásomért. Azonban legyen szabad megkérdeznem: segítették azokat az emigrációs szerveket, újságokat, folyóiratokat,' amelyek a magyarság ér­dekében szállott porondra? segítettek abban, hogy a Nyugat könyvtárait, egyetemeit és közvéleményét intézményesen lehessen felvilágosítani a nagy'magyar tragédiát illetőleg? segítettek abban, hogy az emigrációban fel­növő ifjúság magyar maradhasson és valamikor a ma­gyar ügy szószólója és harcosa? Avagy: csak másra várta és tolta munkát és sem saját tehetsége, ereje révén nem vett részt semmiféle munkában, hanem állandóan a potyát les­te? Ezek a potyáról soha le nem szoktak és még ma is az opportunitásnak halhatatlan lovagjai marad­tak? egyetlen emigrációs munkássága abban nyilvá­nult meg, hogy kritizáljon, önmagát tolja előtér­be és önmagának követelje a reprezentáns állásokat? Természetes abban a reményben, hogy igy sokkal e^" nyösebb helyzetben lesz majd annak idején? a helyezkedés örök mesterei, akik mindent megjátszanak a "ki tudhassa" elve alapján? Nem beszélek ’hivatásos* politikusainkról. Bennük kezdettől fogva nem bíztunk és bizalmatlan­ságunkra méltónak „bizonyultak. Most sem vesztege­tünk időt rájuk. Okét már régen "leírtuk." Azonban nehéz szívvel állapítom meg, hogy ha ,továbbra is igy megy az emigráció válsága,'amely­nek eredő oka maga az emigrációs magyarság, legalább is aza bizonyos és hozzátehetjük, eléggé széles réteg, akkor nem sok jót várhatunk a magyarság szempontjából. Sehogy sem tudom látni, hogy igy az migráció csak részben is tudná teljesíteni azt a munkát, amelyet az otthoni, rabigában nyögő magyar testvérek joggal elvárnának azoktól, akiknek a ' Gondviselés megadta a lehetőséget. Lehetséges az, hogy a magyar emigráció'csak a vállát vonogassa és továbbra is tétlenül, tanácstalanul, nemtörő­dömséggel nézze ezt a kétségbeejtő helyzetet? A- vagy végrc-valahára megszólal a lelkiismeret? En nem tudtam tovább hallgatni és mondtam, ahogyan aggódó magyar szivem diktálta. mmmnmmmmmmmmmmmum AZ AMERIKAI ERDÉLYI SZÖVETSÉG. rendezésében május 2-án d.u. tartotta New Yorkban Teleki Béla "Az Erdélyi Kérdés és az Erdélyi Szövetség Célkitűzé­sei" c. előadását, amely válasznak volt szánva az emigráns sajtóban "ÖNÁLLÓ ERDÉLY"-ről megjelent cikkekre. A Magyar Végvár febrTi számában megjelent "Ónálló Erdély" c.cikkben már leszögeztük állás­pontunkat. Az előadó annak ellenére, hogy sok te­kintetben a fenti cikkel azonos felfogásról tett tanúbizonyságot - többek között kijelentette,hogy Erdély kérdése nem választható" el a magyar kérdés­től és a Dunamedence kérdésétől - mégis az előadás folyamán komolyan fejtegette az erdélyi kérdésnek az Ónálló Erdély keretében való megoldásának a le­­tőségét. Statisztikai adatok tömegével igyekezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom