Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-06-01 / 3. szám
8.oldal /il.évf.3.szám/ Magyar Végvár 1954 junius bizonyítani, hogy Erdély ugyanolyan, sőt sok teffilntetben még kedvezőbb adottságokkal és feltételekkel rendelkezik, mint Svájc, egy Svájchoz hasonló állam létesítésére. Végül kijelentette, hogy természetesen az Önálló Erdély előfeltétele, hogy egy olyan Duna Federácionak legyen a tagja, amelybe Magyarország (?) is beletartozik. Mivel nem osztjuk Teleki Béla, de még kevésbbé az Erdélyi Szövetség egyes tagjainak még szélsőségesebb és tágabb felfogását az erdélyi kérdésről, eleve tiltakozunk minden olyan magyar törekvés és megmozdulás ellen, amely a Trianoni Békébent szétdarabolt Dunamedence egyes részeit, mint önálló államokat akarja a csonkaországgal egy közös federácioba összekényszeriteni. Ezért újból leszögezzük:"Az erdélyi kérdés nem különálló, nem is magyar vagy román kérdés, hanem mivel Erdély a Dunamedence szerves része, dunamedencei és igy egyben európai kérdés." ’a beérett vetés’ nA beérett vetés" címen az Amerikai Magyar Népszava "Menekült Magyarország” rovata részleteket közölt Szemes István 5 demokratikus5 ezredes naplójából. Ez a tömény förmedvény mindenkiből, aki csak némileg is ismerte az otthoni viszonyokat,mélységes megvetést és utálkozást vált ki. Teljesen meddő kísérlet lenne állításait megcáfolni vagy tagadásba venni, mert még a pont és vessző sem igaz benne, hiába igyekszik létező személyek megnevezésével elhihetővé rendezni vagy legalább is nem úgy igaz, mint ahogy megírja. Minket nem érdekel, hogv ki ez a ozenes Istvánnak nevezett valaki, mégkevésbbé érdekel, hogy a természet milyen testi vagy lelki adottságokkal áldotta vagy verte meg, minket csak az érád dekel, hogy ez a valaki hivatásos katona, tiszt volt akinek egy nagymultu,- de megnyomorított szegény ország megadott mindent, amit csak egy ország a katonáinak megadhat és mégis árulója lett hazájának,fajtájának, megszegte esküjét, amit Istenre, hazájára és a mocsoktalan szüzmáriás zászlóra tett. Araig a magyar katona élete feláldozásával, vérehullásával az utolsó lehelletéig védte hazáját a rázúduló ázsiai hordákkal szemben, addig ő, a "katona", az otthon védettségében a földalatti összeesküvők undok féreghadával cimboráit. Amikor pedig a "vetés beérett" és az ország teljesen elpusztult, ő tovább folytatta "áldásos","nemzetmentő" munkáját, százával küldve volt bajtársait a bitófára, börtönbe és az oroszországi haláltáborokba. A kémekkel, hazaárulókkal, esküszegőkkel még az olyan ellenség sem fog kezet, mint az isteni és emberi törvényeket lábbal tipró Szovjet, hanem amikor a részükre kijelölt aljas munkát elvégezték, mint a kifacsart citromot félredobják. így kerültek a szemesistvánok is a "népidenokrácia" szemétdombjára és az amerikai demokrácia nagyobb dicsőségére ide, mint "politikai menekültek." , Es itt kinnt ahelyett, hogy minden nap térdenállva adnának hálát az Istennek, hogy aljas bűneik ellenére hitvány életüket megmentették,tovább denunciálnak, tovább folytatják nemzetrontó, nemzetgyalázó munkájukat. Ezeket a sorokat csak azért irtuk le, hogy a jóindulatú, fajtájuk és szülőhazájukhoz hü, de az évtizedes tudatos sajtó propagandával félrevezetett, megtévesztett amerikai magyarok látva lássanak, hallva halljanak. Még csak annyit füzünk hozzá, hogy kezünk között van teljes részletességgel Szemes István hiteles élettörténete, de nem használjuk fel.Sajnálnánk a papirost. Ugyan még MEDDIG? / 1951 október 6-án Frederic Dolbeare a következő szavakkal adta át önöknek, Önnek Gróf Ur a müncheni rádióállomást: "Azt'akarjuk, hogy ez a rádióállomás az önöké legyen, a magyar nemzeté. Szabad magyarok kezébe adjuk ezt a rádiót és csak egy kérésünk van: érzésben, hangban maradjanak jómagyarok. Találják meg a legalkalmasabb eszközöket, hogy híven és pontosan tájékoztassák hazájukat arról, mi történik a vasfüggöny mögött és a szabad világban. Fejezzék ki a magyar nép szabadság-vágyát. Gazdagítsák a magyar lelket az ősi tradíciók és a szabad jövő reményének jegyében. Állítsák ezt a rádióállomást a szabad Magyarország és azon át a szabad emberiség szolgálatába." Most beszélgessünk, Gróf Ur. Első kérdésem ez lenne: elolvasta-e Ön azóta egyszer is e sorokat? Ha igen, akkor Ön vagy nem jól értelmezi vagy szándékosan félremagyarázza. MERT, ami Önöknél történik, - természetesen nem általánasitok! - immár két és fél éve, sok esetben ^mindennek nevezhető, csak nem a fentebbi intenció helyes értelmezésének. Ezeknek az őszinte és meleg szavaknak ott ' kellene lenniök az Ön és munkatársai íróasztalán; s reggel az ima után, - mert komoly munkát ima nélkül el sem tudunk képzelni, - mindnyájuknak el kellene olvasni. "Azt akarjuk, hogy ez a rádióállomás az önöké legyen, a magyar nemzeté.51 így kezdődik. Tehát ezen az alapon szólunk bele. Magyar, nemzeti okokbol. Beleszólnunk kötelesség is, mert ezek szerint nemzeti tulajdonná vált; s ma ez a lehetőség kincset jelent. Ezzel pedig csak jól szabad sáfárkodni. Meg kell'állapítsuk, hogy az5önöké5 nem egy klikket jelent, akik múltbeli mentalitásuk /esetleg mai is?5./ alapján nem nagyon szolgálhatják az elsődleges és egyetlen célt: a magyar nemzeti ügyet. Azt már csak másodsorban említem, hogy nem mindenkinek adatott egyformán a talentum. Ez nem bűn, de ebben az esetben i_s tudomásul kell venni s le kell, de sürgősen vonni a konzekvenciát. A kezdet nehézségein már túl kell, hogy legyenek ennyi idő után.
