Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-12-01 / 9. szám
6. oldal Magyar Végvár lQSd. december A KÉM Nem irigylem az utazókat, Kik a Világ útjait járják, S dicsérik a zsarnokok jármát. Nem irigylem, hogy arany-érc én kéjvágyát torkig jól lakatja, Rajta Abel véres alakja Nem irigylem kém-köntösében, Tudom, mi lett Judásnak sorsa, Önmagának akasztott torza. Nem irigylem az éjszakáját, Mert bűne áthat a sötéten, Erinniszek vonják kötélen. Nem irigylem virágos kertjét, Melyben minden kedvenc virága Bevonja szirmát, hogyha látja. \l / Irta: Csávossy Leó FOTOGRÁFIÁK A felszabadít MAGYARORSZÁGRÓL. ( Csávossy Leó dr., az ismert budapesti jobboldali újságíró az orosz megszállás után Magyarországon maradt és 48 hónapot töltött a vörösbélü népidemokrácia póklábéul, csizmás -kucsma S harcsabajuszu tehénpásztornak öltözve, Szűcs Péter álnéven. Vándorlásai során keresztül - kasul bejárta a meggyalázott, mindenébcl kifosztott és agyonsanyargatott országot. A feltárult ezernyi eseményt rendszeres naplójegyzetekkel megrögzitette. A sok-sok történelmi dokumentumot is tartalmazó élmenyre gényéb 3 közöljük az alábbi érdekes naplótöredéket.) Nem irigylem, mert a madárka, Portáján ha dalába mélyed, Torkába fullad minden ének. Nem irigylem még birtokát sem, Röge átkoz és eső csepp je Azért hull rá, hogy szembe köpje. Nem irigylem, ha szól a lelke, Ami Káintól vette mását, Bélyegét és Isten csapását. Nem irigylem, ha megfizették, Kezet nem fog senki se véle, Megvetés, gúny lenézett bére. Nem irigylem palota-fészkét, Melynek minden téglája jajgat Mint az özvegy és árva ajkak. Nem irigylek semmit a kémtől, Mert bosszúja kétélű fegyver, Önnön szivén csúfos sebet ver. Nem irigylem, mert nemzetemnek Gyalázata, mit benne látok, Sírja fölött is zug az átok. SZABÓ LÁSZLÓ * * * Van nekem egy öregamerikás jóbarátom, a Búzás bácsi. Nazareth határában modern felszereléssel, baromfitenyészettel ellátott 150 ákeros farmján gazdálkodik. Veszprém megyéből származott ide 45 esztendővel ennekelőtte. Lelke mélyén megmaradt tisztességes, becsületes, melegszívű magyarnak. Tőle szoktuk vásárolni minden szombaton az eastoni piacon a csirkét, a heti tojás-szükségletet, a burgonyát, a zöldséget, a gyümölcsöt s ilyenkor egy-két percig, - amíg uj vevő érkezik, - elbeszélgetünk. A napokban Búzás bácsi meglepő kérdést szegzett felém: ‘Tudja, én csak egyet nem hiszek: azt, hogy az oroszok olyan gazemberségeket vittek volna végbe Magyarországon...Miért raboltak volna és miért bántották volna azok a nőket? Miért üldözték volna a vallást? Hiszen azok is emberek?! No meg akkor kormányzott a Tildy és a Nagy Ferenc, hát ők csak megakadályozták volna...Annyi mindent olvastam az akkori állapotokról, de akik azt Írták, éppúgy nem látták, mint én...Már pedig én csak azt hiszem el, amit látok vagy amit maga mond...Maga otthon volt akkor és tudom, hogy gaz a beszéde...’ Megígértem Búzás bácsinak, hogy rendelkezésére bojsájtom naplómat. Hát ime: egynéhány fotográfia a sok közül a ‘felszabadított’ paradicsomból Búzás bácsinak és azoknak a Hitetlen Tamásoknak, akik még mindig ingaóra módjára rázzák fejüket, ha a Tildy—Nagy Ferenc véres korszakról a valóságot hallják. * * * CSAK RÖVIDEN... Sokat hallunk az utóbbi időben a ‘békés együttélés’ újabb kiadásáról - szovjet kötésben. Lehet a Szovjettel együttélni - hirdetik. Különösen Churchill. Az öreg politikus lett ennek a legutóbbi szovjet manővernek a száraz dajkája. Jajongja is ezt széjjel a világba. Pedig valamikor, de mást is mondott az öreg! Hisz nem mondjuk, a gondolat helyes, de lehetséges-e? Az eddigi tapasztalatok mást mutatnak. Elég az hozzá, hogy Kanada is betársult, nem is beszélve Európáról. Amerika is kerülgeti a forró kását...Argumentumok hasogatják a levegőt pro és kontra. A kérdés csak ez: vigyázunk-e végre, mielőtt újabb zsákban macskát veszünk? Elég időnk volt a leckét megtanulni...! GYILKOSOK...HALOTTRABLŐK... / Győr, 1945 április 10./ A minden emberi érzésből kivetkőzött, szovjetuniformisba öltöztetett hiénákra egyik legjellemzőbb az a felháborító eset, amelynek tragikus színhelye a győri püspöki palota udvara volt, ahol Apor Vilmos negyéspüspök vértanúhalált szenvedett a pincékbe menekült fiatal asszonyok és lányok védelmében. Vilmos pűs - oők a bunker ajtajában teljes főpapi omátusban személyes tekintélyével állt őrt, hogy megakadályozzon minden bántalmazást. Már-már úgy látszott, hogy a közel 600 győri leányt és asszonyt nem kell feláldozni hadizsákmányként, nert a püspök szép szóval, barátságos gesztussal minden