Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-12-01 / 9. szám
5. oldal Magyar Végvár 1954 december vista módon való meghódítására. A Sátánnal nincs és nem is lehet alku. * * * Ne feledje el a Nj-ugot, hogy Yalta nem volt adás-vevési szerződés. Váltó volt az, amelyet be kell váltani, mielőtt lejár... ! Karácsony, - a szeretet ünnepe volna az alkalom, hogy a Vasfüggöny mögötti, rabszolgasorsban szenvedő nemzetek szivében a remény hervadó virágját újjáélesszük: Annyi is elég: Nem felejtünk! Nem lesztek örök rabok! A Nyugat nem engedheti meg magának azt, hogy eme sok miUióra menő szövetségeseit elveszítse. Pedig ha meghal a remény, annak magját igen nehéz bizalmukat vesztett szivekbe újra elvetni. A leigázottak számára pedig a remény pusztulása, ahogy Dante is jelezte: a poklot jelenti. A REMENYTEL.EN5ÉG POKLÁT! * * * Ha pedig majd eljön —mert jönnie kell - az a nap, hogy a moszkvai Kreml falán nem lenget többé sarló-kalapácsos vörös zászlót a jeges orosz szél, - ha majd nem lesz többé ‘szovjet’ az orosz nép kormányzatának a neve és nem lesz pánszláv bolsevista hitvallás a létalapja, mely Europa és a világ leigázására törekszik, - akkor majd eljön az az idő is„ hogy a leigázott né - népek felszabadulva bízni és remélni mernek majd egy jobb jövőben, egy jobb világban és csak akkor, csakis akkor köthet a' Nyugat egy megnemtámadási szerződést az orosz nép demokraákus kormányával. Ehhez először a vörös Sátánt ki kell űzni! Ennek a dicső napnak felvirradásáért imádkozzunk karácsonyfánk alatt. Addig pedig tartsuk szem elolt nagy magyar költőik száz évnél is idcfeebb intelmét: Egy szentség van a világon, Melyért fegyverünkkel Sirunkat megásni méltó Melyért véreznünk kell; Békét, békét a világnak, De ne zsarnok kénytől, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Ez a szentség a szabadsági Őrültek valának Mindazok, kik más egyébért Eltet áldozának. Majd ha igy lesz a világon * Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De amig igy nincs: addig fegyvert, Fegyvert mind haláligI Tartson bár a háború az ítélet napjáig! (Petőfi Sándor, Pest, 1847.) ‘Háború volt...’ G.N.Shuster ‘Religion Behind the Iron Curtain’ - ‘Vallás a Vasfüggöny mögött* - c. könyvében olvashatjuk az alábbi megállapításokat, amelyek arra engednek következtetni, hogy az amerikai megfigyelők is kezdik tisztánlátni a helyzetet minden erőszakos ködösítés ellenére is. Kezdik felismerni Magyarország helyzetét a második világháborút idejét megelőzőleg és értékelni azt a harcot, amelyet Magyarország folytatott a szovjet ellen a legutolsó percig. Amíg egyes ‘magyarok’ tele szájjal elitélik eme nagy napok hősies küzdelmét, addig a romok még hangosabban kiáltják ama igaz magyarok önfeláldozó nagyságát, akik általuk eltemetve veszítették életüket, hogy milliók élhessenek. George N. Shuster nemrég tért vissza Bajorországból, ahol U. S. főbiztos volt. Jelenleg a Hunter College elnöke, New Yorkon. A könyv 164-165. oldalán olvassuk: ‘The fate of Hungary is apoignant demonstration of the forgotten truth that neither the mistakes of individual statesmen, nor the Communist affiliation of persons in high places account for the success of postwar Russian policy. It was inevitable, the situation being what it was, that Moscow should attempt with every possible means to extend its sphere of influence westward. THE TRUE SOURCE OF THE DEBACLE WAS THE COLLECTIVE STUPIDITY which all of us SHOULD have been conscious heritors of Western civilization manifested in an hour of despe - rate crisis, and for which do not even yet feel responsible. Our FAILURE WAS ROOTED IN PREJUDICES and conventions, in outmoded assumptions...Moderately liberal Americans often thought of Hungary as an ‘outpost of reaction’. * * * Ha ez igy van, amint semmi kétség arra, hogy ez a megállapítás e maga teljességében igaz, akkor kik voltak azok, akik ezt a teljesen hamis hiedelmet, t.i., hogy ‘Magyarország a reakció fellegvára volt’, terjesztették? 1./Ma gyár ország ellenségei, 2./ azok a ‘magyarok’, akik éveken keresztül rágalmazták az országot külföldön a magyar betű köpenye alatt és rágalmazzák még ma is, hacsak az az ország nem az ő ‘demokráciájuk szerint épül föl . Ezért akarunk mi olyan magyar sajtót teremteni, amely nem magyar betűvel gyalázza az országot, hanem magyar szívvel védi azt. A mi küzdelmünk nem a Göndörök, Gombosok, Deákok és ha éppenséggel úgy tetszik, a Róbertek, Bahnok, Nógrádiak avagy Nagyok, Pfeifferek ellen irányul, hanem ama elgondolások ellen, amelyeket ezek az emberek képviselnek. A mi sajtómozgalmunk' célja csakis ez és semmi más. * * * A 171. oldalon olvassuk ‘The Hungarian Army did what it was ordered to do. If fought with valor on the Eastern front and suffered heavy losses. WE SHOULD NOT FAIL TO RESPECT ITS BRAVERY AND ITS SACRIFICES. One of the erroneous assumptions in recent historical writing is that good soldiers should pause on the eve of battle to decide by caucus whether what they are about to do is above reproach from every point of view. That is surely the proper business of the government that orders them to take the field...’ Vagyis lassankint rájönnek, hogy nincsen kollektiv bűnösség, amelynek nevében ezreket akasztottak fel odahaza. A sajnálatos csak az, hogy mig az amerikaiak ezt felismerik, ha későn is, azok, akiknek asszisztálása mellett ez megtörtént, még ma is e - rősködnek, hogy nekik volt igazuk. Viszont csakis ehhez a szörnyű igazságtalansághoz való görcsös ragaszkodás ad cselekedeteiknek igazolást. Nincs annyi bátorságuk, annyi lelki erejük, hogy tévedéseiket beismerjék és az elkövetett hibát, ha utólag is, de valahogyan reparálják. Ezért kell, hogy jöjjenek az amerikai Shusterek, akik a Nagyoknak, Peyereknek, Vargáknak, Pfeiffereknek a füleibe dörögje az igazságot. Megindultak és többen jönnek... Sokan... Ot.i.) Gondoltál-é arra Magyar Testvér, hogy kötelességeid vannak az otthoniakkal, hazáddal szemben? Mit tettél eddig? Mennyiben segitetted a magyarság ügyét?
