Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
18. oldal Magyar Végvár 1954 november a szociáldec ."Kta párttitkárok még bejáratosak voltak a magyar néptói1 kölcsönkért’ velencei csillárok fénykörébe. A tőkések tókések kaviáro- öuffetei voltak az érvek a munkáskövetelések* kel szemben. A világnak egy bizonyos rétege belső megbasonlás küszöbén áll. E rétegben a kapitalizmus és a kommunizmus erős ütköző pontot létesít. A kapitalizmus a tőkeszerzést tekinti első lépcsőnek, csak másodiknak a hatalmat. A kommunizmus a hatal — mat tekinti elsőnek, a tőkét másodiknak. A kapitalizmus a tehetségesek tőkeszerzési bázisa, a kommunizmus a tehetségteleneké, a sikertelen tőkés önjelölteké. Politikai rendőrség nélkül ezek csak vidéki szatócsboltok megszervezéséhez rendelkeznek szellemi agilitással. A konszolidált tőkeszerzés üzleti érzéket, találékonyságot kiván meg. A tőkés önjelöltekből ezen tulajdonságok teljes mértékben hiányzanak. Milliók zsebéből tőkét tehát a hatalom birtoklás stádiumában sem képesek kifacsarni. Más választásuk nincs, reáteszik kezüket a már meglevő tőkére. Az ügyeseket kitúrják ügyeskedésük eredményéből. A világ eme rétegében már erősen működik a taszító hatás. Senki sem mond le szívesen anyagi eredményeiről csak azért, hogy a tehetségtelenek irigysége kielégíthető legyen, A taszító hatás ellensúlyozására azonban fellép a rokoni hatás. Ez a hatás mindaddig, mig saját vagyoni érdekeket köz — vetlen veszély nem fenyegeti, bárgyú módon elsimítja az ellentéteket. A tőkés ragaszkodik a tőkéhez, de a vörös rokonokhoz ia. Álmodozik, hogy mind a kettőt megtarthatja. A rokoni sovinizmus erőszakosan hisz a vöös ideológia blöffjeiben, a keresztény jelszavakkal szédelgő kalandorok megbízhatóságában. Kifelé őszintén hirdeti az antibolsevizmust. Nem is tehet egyebet, mert a vagyonát is védi ezzel. Befelé támogatja a fehérre meszelt vörös rokonokat. A rokoni sovinizmus által előhívott ellentmondás gátolja a valódi leszámolást. A magántőke egy csoportja és annak irigyei igy kerülnek egy asztalhoz. A közös étkezést azonban az étvágytalanság jellemzi. A szembenül^c izgatottan figyelik egymást: ‘Vájjon, elveszi-e a pénzemet? - vájjon miként védekezne, ha a pénze után nyúlnék?’ A tőke a bolsevizmussal akkor sem egyenlítődhet ki, ha az asztal közös. A bels ő rocghaaonlásnak ez a lényege. Ehhez a meghasonláshoz csatlakozott az emigrációé magyar politikai élet. így akar vezekelni a szegedi gondolatért. * * * * * Legutóbb a Magyarok Vasárnapja ‘Ahogy én látom...’ rovatában olvashattunk egy idézetet. Magát Mézesnek nevező honatya tanítja ki abban a Magyar Végvár szerkesztőjét, a Vasárnap cikkíróját. Hogy Mézes-e a neve, hogy volt-e Rákosi ‘demokráciájá - ban’ honatya vagy sem, - nem fontos. Annyi bizonyos, hogy imponálóan fölényes. Nem tulhosszu levelében még a hazai interpellációit is kihangsúlyozza. Tehát egy olyan rózsaszínű, 17 hónapos parlamenti taggal állunk szembe, aki - mily nagyszerűi - interpellált is. 'Beszédemet mindenki megtalálhatja a parlamenti napló 660- 663. oldalán.’ Aki tehát erre kiváncsi, - az ajánlott levélben forduljon közvetlenül Rákosihoz. Rákosi a parlamenti naplót készséggel kikölcsönzi minden magyar emigránsnak. Amint látjuk, Mézes interpelláló komoly és könnyen beszerezhető bizonyítékokkal rendelkezik. Ezek után mi sem terrrísze— tesebb, hogy a vörösök által őrzött parlamenti napló Mézes heroikus, mártirsorsot vállaló keresztényi és szeretet megnyilvánulásait őrzi. így lehetséges, hogy Mézes fölényes ‘igazság-tudattal* áll ma a bolsevizmus ellen küzdőkkel szemben. Hogy a szeretetre és a kereszténységre hivatkozhatik, mikor a Pfeifferek és Nagy Ferencek vörös bűnei méretnek le az antibolsevista serpenyőben . A magyar emigráció nem ambicionálja, hogy a Rákosi politika tarlóján nőtt minden vörös pipacsot megismerjen. Mi Mézest nem hívtuk fel bemutatkozásra. (Tmagától jelentkezett. Nem is egészen hiába, mert azóta az ‘ Az Ember’ külön megsimogatta buksi fejecskéjét és külön dicséretben részesítette. Nagy igyekvése tehát nem veszett egészen kárba. Interpellációját tudomásul vesszük. Az abban foglalt ‘nemes hév’ és kérkedő öndicséret a Pfeifferek és Nagy Ferencek hangja. A valódi érték nem henceg. A valódi kereszténység és szeretet nem vásári bódék agyonajánlott portékája. Mézes neve ismeretlen név de jó példa. Ok a magyar politikai élet. A keresztényt faló ‘kereszténység*, a gyűlölködő és piszkolódó ‘szeretet’. «sasa Magyarország keresztény állam volt. A szocialista irányza - tokhoz csak Wolf Károly nevével és tekintélyével csatlakoztunk. Ennek a politikai iránynak a neve‘keresztény szocializmus’volt. Tehát Krisztus és nem az istentagadók szocializmusa. Nem a közösségi elv svihákjaié. Ez a krisztusi szocializmus vezérelte Mindszentyt, Odast es a keresztény vallások többi hősét. Ideldnt, az antibolsevista nyugaton, az antibolsevista emigráció nyakara egy szociáldemokrata és parasztszocialista gárda telepedett. Olyanok, akiket az ismeretlenség homályából vagy a megvetett hírhedtségből a bolseviznjps rángatott elő a világosságra. Ok az alapítok, a hangadók. Őket védi Kállay es a többi ‘nagyin*’. Az ő emberük Varga Béla is, kinek megnyilvánulásai nagyon hasonlítanak a ragyás arcú, renegát budapesti nagyfiúhoz, — Szabó Inréhez. Ideldnt tehát az a látszat, hogy Magyarorszagszocialista ál - lám volt. Még papságával is. Hogy Kálfay és MEP-ie, annakidején szerényen húzódott meg, a magyar nép ‘valódi képviselői : Peyer Pfeiffer és Buchinger vörös köpönyege mögött. Pfeiffer bölcs vezetése mellett Gaál Gaszton öröksbe Nagy Ferencek léptek. Fölényes tekintetű, komor urak, akik épp hogy elsajátították az Írás, olvasás művészetét. Ezeket a Nagy Ferenceket hiszi ma ez a szedett-vedett magyar emigrációé politika a jövő zálogának. A szovjet kormányzat a magyar emigrációt nagy szálkának tekinti. Különösen és hangsúlyozottan a magyar emigrációt. E- zen emugráció tagjai ugyanis szinte az anyatejjel együtt szívták magukba a bolsevizmus elleni gyűlöletet. A szlávságtól is távol állnak. így faji sovinizmus sem füti őket a világot letipró istentelen nagyság iránt. Még borzongya sem ereznek meghatódottságot a szláv hordák sikerei miatt JEs ami a bolsevisták számára a legveszélyesebb: az emigráció intellektuális jellege. Szellemileg képzett, kritikailag fejlett agyak összetevődése. A felsorolt tulajdonságok nagy veszélyt jelentenek a korlátolt elmék hiszékenységére szabott ‘megváltó eszmékre’. Ennek tulajdonítható, hogy évek hosszú sora óta nem szüne - tel a ‘mártírni átképzett szociáldemokraták, parasztszocialisták teljes ruhatárukkal ‘menekülő’ rivalda-patkanyok kihelyezése. A hazai mártir-tanfolyamok ontják a 3zélsőt»loIdali ‘jobboldalt’, - á‘ kommunista-ellened kommunistákat. A szemérmetle n hazudozás, nácizás és burkolt bolsevista propaganda eminensei hosszú világkönitra indulnak. Megjelenésük a sikerrel egyértékü. Az u.n. ‘magyar’ sajtó vastag betűkkel szedi nevüket, martiriumuk’ szines riportját. A hazai eminensből külföldi stár lesz. Aki felismeri a vörös rókát a báránybőr alatt, — náci. Volt zugügynökökből, csatorna-politikusokból, revolver-újságok matadoraiból a vihar először vörös kegyelmeseket gyúrt. A vörös kegyelmesekből álmártirok, az álmártirokból külföldi bűn - társak segítségével ‘demokratikus’ mintafíuk lettek. Ezekhez csatlakozott az emigrációs politikai élet. A liberalizmus szent nevében. ***** Egyszer volt, hol nem volt. . . ...a boldog béke idején, a budapesti báli éjszakákon... Wahlkampf Pubi, ez a hátig kopasz aranyifju állt a báli éjszakák reflektor fényében. Kicsit fölényes, kicsit suta mosolyával fogadta az előkelőségeket. A budapesti tündén leányok és asszonyok miatt megbocsájtottuk Wahlkampf Pubi kopaszságát és félszegségét. A rendezői professzionizmusát is. /félreértések elkerülése végetfva kopasz-
