Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
17. oldal 1954 november Magyar Végvár váuyan tű*, öxődótt vissza amedeoce kristálytiszta vizében. Pedig a Szovjetunió 80 főnyi különítményt küldött Itáliába. A délceg tartásából egyre vesztő gall kakas rekedten kukorékolta a Padouk, Janyk egyetlen utódját, Gilbert Qozont, a hátuszó bajnokot. Hol vagytok franciák? Nem is oly régen szélen voltatok úszóitokkal Európában! A svédek pedig Arne Borg óta már csak helyezésért harcolnak! A németek megosztódottságukban is fölfelé jönnek és Langenau kisasszony világrekordja, valamint kolléganője, Ursula Happe , bajnoksága biztatás a jövőre. Igen szerényen szerepeltek a hollandok és dánok. Pedig a versenyek előtt titkos favaritokról suttogtak a 'jólértesültek’. Az Europabajnokság legszebb versenye a 400 méteres gyorouszás volt, ahol a magyar Csordás és az olasz Romanin vívtak óriási küzdelmet. 370 méterig nyilt volt a verseny. Az ntolaő 30 méteren a magyar fin, mint kilőtt torpedo süvített a cél felé és nyomában a viz sistergett-háborgott, hogy egy kisebb adriai sirocco ás megirigyelhette volna. Sforza Ungheria! SforzaI - biztatta az olasz közönség a magyarokat, mert ilyet még nem láttak Itália fiai.Bta vél Bravissimo! . A nagy versenyek egyik szünetjében az egyik magyar fiú a következőket mondotta egy Olaszországban élő kiváló sportembernek. ‘fia lehet, az orosz-vörös gyűlölet még nagyobb otthon, mint valaha. Hidd el nekem, mi adón sportot csinálunk abbéi, hogy egy ruszkit legyőzhetünk. így fizetünk meg egyelőre, nekik, ilyen valutára telik csak. Majd igy folytatta: Nem tudják megtömi a magyar népet. Reménytelen ügy! Nem egyszer halljuk az ‘árral uszőktóL\ hogy tiszta szélmalom harc az egéz, mert amire azt hiszik, hogy sikerűit nekik, pont nem sikerűit. Minden staüsztika hamis. Nem az adminisztrátorok a hamisítottak, hanem a tények. Maradjunk csak a sportnál. A sportfelelősek ma is azt hangoztatják, hogy a mi tanítómestereink az oroszok. Ezzel szemben mi a tény? Az, hogy a tanítvány mindig megveri a mestert! Kétségtelenül volnék kiváló embereik, de igazán nem vicc 300 millió emberből a 200 tehetségest kiszedni. Mi megtesszük kötelességeinket! Remélem Nyugaton is tudják, hogy mi a kötelességük. MESE 15 ÓRÁRÓL A szovjet, vörös vagy kommunista gyűlöletnek lehet másképpen is kifejezést adni. Sokszor egy jól sikerűit, találó tréfa jobban fáj, mint egy pofon. Az alábbi Ida történet, amely szórél-szóra megtörtént, élénk fényt vet arra, hogy az osztrákok sem felejtenek. Ez a ’gemntlichkeit’ ezúttal elköltözött Bécsből ás Linzben olyan harsogó derűre talált, hogy a derék sógorok könnyesre nevetik magukat, ahányszor csak felelevenítik a nagyszerűen sikerűit tréfát. Történt pedig, hogy az elmúlt hónapban a moszkvai ‘Dynamo’ nevű labdarugó csapat Linzben szerepelt. A vendéglátó osztrák club vezetősége azon tanakodott, hogy mivel ajándékozza meg az oroszokat. Szokás ugyanis, hogy nemzetközi mérkőzáseken a vendégcsapatot megajándékozzák. A linzi club elnöke igy szólt társaihoz a kérdéses megbeszélésen: Uraim, az ajándékozás jogát ezúttal fenntartom magamnak. Bízzák rám a dolgot, igyekezni fogok a legcélszerűbb ajándékot beszerezni. A mérkőzés után bankett volt, amelyen a linzi club elnöke szép beszédet mondott a lovagiasságról, a sportbecsületről és a tisztességről. A beszéd befejezése után pedig, mint maradandó ausztriai emléket, 15 csomagot nyújtott át az oroszoknak. A szovjet játékosok kíváncsian bontogatták az ízlésesen beesőm*^ golt dobozokat. A csomagokban ébresztőórák voltak és minden órához egy kis cédula volt mellékelve a következő felírással: ’Zur Erinnerung von Linz, 1954' — Megemlékezés Linzből, 1954 Az ajándékozás után kedélyes beszélgetés indult meg - fejez i be cikkét a 'Sport und Toto* osztrák sportláp. Befejezésül csa k annyit, hogy mi is gratulálunk a leleményes elnöknek.és reméljük, hogy olvasóink is élvezték a találó ajándékozást. EMGRÁCIÓS EGYVELEG AVAGY A MAGYAR POLITIKAI HURIKÁNOK Irta: B.F. Az u.n.'magyar’ politikai életben ide kint Hiri kánok viharzónák. E Hnrikánoknak nem női, hanem férfi nevük van. A női név a szeszélyt képviseli, e Hőri kánok azonban mesh szeszélyesek. Irányúik mindig egy. i^einiutuoBou pusztítanak, ássák alá a magyar jövőt. E politikai élet jó 1 beieszk elte magát a roosevelti demokrá -cia köpönyege alá. Eszébe sem jut esne venni, hogy Európában és itt is a széljárás megváltozott. Uj szövetségi rendszerek vannak kialakulóban. Pierre Me rides in<k»kinai‘győzelme' Franciaországot a lejtő legszélére sodorta. Évszázados szláv barátságával úgy áll most, mint a szamár a hegytetőn. Politikai élete Picasso festményeihez hasonlít. A- kárhogy is forgatják, képtelenek kiokosodni belőle. A szabadság, egyenlőség, testvériség elve nem bizonyult elegendőnek. Danton csőcselékének öröksége, a ‘l'art pour Part’ forradalmi - ság az uj rombolás felé kacsint, a bolsevizmus felé. A Népszava-Szabadság egyik égőteldntetü, enervált arcú párisi írnoka Pierre Mendeat, mint Franciaország megváltóját üdvöz - li. Erről egy párisi ‘glogoista’ költő verse jut eszembe: 'A toronygombról leszakadt az idő hózentrágere, A múlt bálványok fakult árnyékában Uj zseniket tüsszentenek a századok.’ Ez a glogoista költő évtizedekkel ezelőtt ‘látnoki’ erővel irta meg Mendes-France megérkezését. Mert a Szabadság-Népszava '• >. híradása alapján nem vitás, hogy erre célzott. A vörös pánszlávizmus túllépte a megengedett korlátokat. A világ egyensúlyi helyzetét durva, sértő módon megbolygatta. Ennek híre Pierre Mendeshez egyelőre még nem érkezett el. Ezért ragaszkodik a bismercki imperializmushoz, a németellenes egyensulyi politikához. Ez a politika csak sikert hozhat. A múlt nem tagadhatja meg önmagát. Németország évtizedes kikapcsolása a roosevelti politika eredménye. A bosszú gátlás nélküli lovagjai szabad kezet kaptak a világban. Az ‘eredmény’ nem maradt el. Pár millió szenvedéséért százmilliók pusztultak el. A világ fejlődése az atomizált szovjet csizmák árnyékába került. Sem a bit, a vallás, sem az élet avagy a vagyon nincs biztonságban. A marxi szocialista irány Amerikában ma már csak a roosevelti demokrácia egyes fellegvárait uralja. Számuk a kapitalizmus irigyeivel egyezik. Azokkal a tőkés önjelöltekkel, akiknek nem sikerült tőkét szerezniök. Akik fogvicsorgatva nézik le ezért F ordot, Yanderbiltet és Baruchot. A marxista ‘igazsá g szent nevében’ várják, hogy a sor egyszer majd reájuk is kerül. Milliók és milliók hulláján keresztül. Ezekhez csatlakozott a ‘magyar’ politikai élet. Az elveszett Paradicsomot keresik a világ salakjában. A hazai tőkések Pfeiffer és Peyer iránti rajongását megértj-A hazai volt tőkések Pfeiffer és Peyer iránti rajongását megértjük. Ez a rajongás a jó békeévekig vezethető vissza. Amikor
