Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-11-01 / 8. szám

15. aid'd Magyar Végvár 1954 november nem szentimvutaiizmus, hanem nagyon is komoly valóság. Ettől jeni í dovákföldön, sem Kárpátalján, sem Erdélyben, sem Horvátcrs.6 ban nem félnek, legfeljebb azok, akik oda be­­toiakodíHji'oUnok! Ami pedis: a Kárpátalja kérdését illeti, megnyugtathatom afe­lől, hogy ott sem kérnek akár Ukrajnából, akár Prágából, de te­kintetik Budapest felé irányul. Ha a kárpátaljai csoport olyan jelentéktelen, akkor miért nyugtalankodnak? Egy Svezred tanúbizonysága, hogy a Dunamedeoce kérdését hogyan kell megoldani s megoldották jól, jobbau, mint Önök és Prága. Megoldották a népek a józan ész alapján és nem hazug propagandával. Hogy ellentétek vannak, azt csak a ‘havas-levelek* és a fo­­gadatlan prókátorok okozták, mert igy jobban lehet a za farosban halászni. Az Ön levelére még jóakarattal sem lehet ráfogni, hoyy józan ász diktálta, mert túlságosan árad belőle a jtidjstíénz szaga. Abban a reményben, hogy jelen soraimnak is> jut egy kis hely a Magyar Végvárban, nemesek a ‘havas-levélnek’, köszöntőm Szerkesztő Urat Hrdlicska János, t Mi JOGON? Újra csak ezt a kérdést vetem fel. Róbert Oszkár, Kun Béla lábainál és göndör Ferenc szárnyai alatt felnevelkedett újságíró, aki egyidőben engem is ki akart oktatni az újságírás rejtelmei felöl, újabb öt hasábos támadást intézett - hogy önmagához hű maradjon: névtelenül — ellenem, amelyben minden zagyvaságot , éretlenséget összehord és a válasz erre csak az lehet, hogy aki a szellemi rövidnadrágot levetni nem tadja, azzal vitatkozni úgy­is hiábavaló. Bizony Róbert Oszkár igen hosszú és kacskaringós utat tett meg, amíg Ottóig eljutott. Az akasztástól a királykoronázásig I A személyemre szórt mocskokkal -mert csak azoknak nevez­hetem, - nem kivánok foglalkozni, mert egy erkölcsi hullával a vita lealázó. Úgy látszik Róbert Oszkár elfelejtette azt a hajbó­kolást, amellyel felém közeledett és csak akkor fordult ellenem, amikor nálam rideg visszautasításra talált. Az üzlet nem sike­rült. Nálam megőrzött leveleivel akármikor szolgálhatok, amely levelek élénk fényt vetnek Róbert Oszkár kibicsaklott lelkére. Most a ‘honmeniők’közé szegődött, a NB vonalon utazik, a Gombos-Himler vonal hűséges támogatója, miután gyászbaöltöz­­ve elsiratta Göndört. Ha ehhez hozzávesszük az állandó nyilaso­­zó-nácizó-fasisztázó mellékvágányát, akkor kész a kocsi, azaz Róbert Oszkár fényképa. A kutya reggelije nem lehet zagyvábbI Amiért újra foglalkozom veh az a következő, amit legutóbb irt:‘...a führer-önjdöi? és társainak munkája feldúlta Magyar A- meri ka felekezeti összhangját és a fajpolitikai gyűlölködés mé­telyének magvát szórta e! ez amerikai magyarság között.’ Álljunk csak meg egy pillanatra! Mi az a bizonyos ‘felekeze­ti összhang’, amelynek megzavarását Sebért Oszkár fájlalja ? Egyszerű magyar nyelven ez: Hagyjátok Gombost & Co-t ezentúl is garázdálkodniI Róbert Oszkár szép .ozavsk mögé bujtatja ha­zug állításait és ugyanakkor Mindszenty bíborost isozza elő, a­­kinek palástja alá bújik. Szép társaság! MindszeuS, bíborost em­legeti, akit GÖndör a leggyalázatosabb módon megtár adott, akit viszont Róbert Oszkár halála alkalmával eiairatott, mint nagy magyart! Ez a Róbert Oszkár, aki már egyszer tevékeny részt vett Magyar­­ország sirbatéte lénél, most az 1945-ös emigráció magyar as; gát a­­karja ‘megnevelni’ avagy megneveltetni, hogy majd annak idején ezek a magyarok ‘méltók’ legyenek a hazatérésre. Himlei is azt mondottal Nem Róbert ur, minden kapálódzása ellenére sem hallgatunk Önre, mégkevésbbé kancsal intelmeire, sőt a nagy nyilvánosság előtt kijelentem, hogy Ön közönséges rágalmazó és hazug! Végül engedje meg, hogy csodálkozva bár, de mégegyszer megkérdezzem: MI JOGON? Galambos József BALSCRS AKIT RÉGEN TÉP. .. Irta: Szuper Géza Valami mindig ebsZoritja a szivemet, ha a magyar sportolók világsikereiről hallok. Azt hiszem ezzel mindnyájan igy vagyunk, niég azok is, akik azelőtt nem igen érdeklődtek a sport iránt. Minden széltigo'tságunkellenére is egyek vagyunk abban a cso­dálatban, amit a rabország fiataljai nyújtandó évrő!-évre és ver­senyről-versenyre. Egy fajta ragyogó tehetsege és rátermettsége ma az elnyomatás idején szinte önmagát múlja felül. VAGYUNK és MARADUNK!!! A mérföldezrek távolságában is szorosan e­­gyütt vagyunk az otthoni milliókkal, akik ma mér semmivel sem törődve kiáltják Kelet felé: NEM KELLETEK! De ugyanakkor üzenik Nyugatnak; ÉLÜNK! Ne féljetek! A jó Isten 3egit minket! A szemtanuk rövid Ids beszámolója mindennél többet mond. * * * A pár héttel ezelőtt Budapesten lezajlott főiskolai világbajnok­ságok során Papp IAszlő, olympiai ökölvívó bajnokunk, a dön­tőben egy orosszal került össze. A nézőtér zsúfolásig megtelt, a hangulat pedig a robbanásig feszült volt. A szoritóba lépő Pappot a tömeg szinte őrjöngve ünnepelte, mig az orosz megje­lenését füttykoncert és oly zugás követte, hogy a hangszóró e­­gyetlen szavát sern lehetett hallani. A zaj le csillapultával a rendezőség a közönséget sportszerű viselkedésre utasította.Er­re még nagyobb lárma lett és csak hosszú idő múlva állott a rend helyre, de amint a mérkőzés megkezdődött, mintha maga a pokol szabadult volna el. Papp kemény ütéseitől az orosz a földre esett. A tömeg való­sággal őrjöngött és minden ütésnél zúgott: Ezt a felszabadítá­sért! Ezt az órákért! Ezt a gyűrűkért! Ezt a feleségemért! Ezt a lányomért! Stb. Amikor pedig Papp az oroszt végleg kiütötte, az önuralmát tel­jesen elvesztett tömeg egy emberként, ütemesen ordítozta: ELÁSNI! ELÁSNI! ELÁSNI! A tömeggel bírni nem lehetett. A helyzetet Papp mentette meg. Megjelent a szoritdban, a zenekar pedig a Himnuszt játszotta. Soha olyan felemelő érzéssel és lelkesedéssel közönség még nem énekelte nemzeti imánkat, mint akkor és mindenegyes alka­lommal a főiskolai bojaokságok során. Különösen mindent bele­adva a ‘balsors, akit régen lép../ szavakba. TORINO A szeptt jerben megtartott torinói úszó Europa bajnokságon a magyar’ rsenyzők 9 bajnokságot nyertek.A Stadio Nautico már­ványfalán 1? aranybetüs magyar néven fog megtörni az azúrkék égből nevető napsugár hirdetve újból, hogy "Sipolytól Budáig el­telt 500 év históriája újból magyar nevekkel gazdagabb Rábái­ban. 24 nemzet küldte el fiait erre a tornára. Nagy nemzetek, amelyek közül számosán szabadok és függetlenek. A IS versenyszámból álló bajnokság felét a magyarok nyerték. ‘Valami újabb sportot kellene kitalálni - írják az olasz la pék- mert alig van sport a vi­lágon, amiben a magyarok ne lennének elsők’. Ez a megállapítás mindennél többet mond. Jelenti azonban azt is, hogy lehet egy nemzetet időlegesen mindenétől megfosztani, de egytől nem lehet: az élniakarástól. A több napos versenyt általános magyar fölény jellemezte. Az orosz medvekolosszus nyakában díszelgő vörös csillag halvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom