Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
13. oldal Magyar Végvár 19U november TETEMREHiVÁS Irta: Csém S.G. n. Nyiltlevél ‘honmentőinkhez’ az Erdélyi Világszövetségíiez és Havas Emilhez. Amikor a Magyar Végvár szerkesztője helyet adott 1954 aug.-i számának hasábjain ugyanezen címmel irt soraimnak, az antibolsevista hazafias magyar emigráció aligha érzékelte kellőképpen, hogy szavaim fényt vetni voltak hivatottak a fenyegető közel jövő akkor még homályos ködbe burkolt veszélyeire, melyek a különféle területi szervezkedések hátterében lapulnak. Most, a Magyar Végvár 1954 októberi számában hazafias írónk, ERIS, cikkében odaállitja a hazafias magyar e - migráció itélőszéke elé a különféle erdélyi egyesületek és szervezetek tevékenységép mely Nemzet és Haza ellenes irányzatukkal, káros mivoltukkal az ‘Erdélyi Világszövetség’ céljaiban, valamint az ‘Ónálló Erdély’ lázálmos paradoxonban csúcsosodik kL. ERIS minden szavát bármely hazafias és Hazájához hü magyar magáévá fogja tenni. Csak az a csodálatos, hogy a szabad Nyugaton élő erdélyi magyarok nem tiltakoznak egyhangúlag ily idegen vizeken, magyar lobogó alatt, de idegen vállalat zsoldjábtn kalózkodó politikai üzelmek eme aknamunkája ellen. Tudott dolog az, hogy az erdélyiek mindig különb magyaroknak tekintették magukat a magyaroknál. Kétségtelen az, hogy mindenkor jó magyarok Ss jó hazafiak voltak és a Haza oltárán hozott véráldozatukat s olia nem ajálották fel külön kehelyben - Erdélyt mindenkor Magyarországnak tekintették és hazafias vértanúik magyar vértanuk voltak mindenkor. így tehát hihetetlennek hangzik, - dacára annak - hogy az Erdélyi Világszövetség alapokmányában Erdély területét úgy határozza meg, hogy az ‘a történelmi Magyarország területéből az első világháború után leszakított...része', az igazi, hazafias erdélyi magyarok most egyszerre egy magyarellenes érdekeket szolgáló országcsonkitás támogatói lennének azért, mert néhány ebből élni kívánó zsoldos idegen kenyéradó gazdája megbízásából ezt nekik ajánlja. Midőn itt e helyen tetemre hívjuk ezen magukat magyarnak és erdélyinek mondó politizáló egyéneket, fal kell szólítani minden igaz, Hazájához hű erdélyi magyar hazafit, hogy emeljék fel tömegesen tiltakozó szavukat minden ilyen szervezkedés ellen, mely a magyar Erdélyt - bármely néven vagy alakban egy esetleges felszabadítás esetén újra egy román gyarmat sorsára juttatja. Minden laikus előtt is tisztán áll az, hogy egy Ónálló Erdély életképtelen lenne, na még oly tökéletesen is utánozná Svájc mintáját és miután alig vonható kétségbe, hogy a nagyhatalmak egy ilyen, az ő szempontjukból lényegtelennek látszó probléma megoldásánál mindenkor a legkézenfekvőbbet, a 'status quo-t’ választják egyszerűnek mutatkozó voltának, nem kétséges, hogy Erdély 'anyaországa' ismét Románia lenne. A múlt tapasztalatai pedig megmutatták, hogy a románok értenek a gyarmatositási politikához. A végeredmény pedig az lenne, hogy a Kárpátok medencéjének istenalkotta vára ismét képtelenné lesz téve a védelemre délkeleti őrbástyája nélkül s Kelet előtt újra nyitva áll az ut a jövőben a Nyugat, Europa szive felé " Nem kell messzebbre bisszamenni a múltba, mint 1944-45- ig, hogy ennek elrettentő példáját lássuk. Az arktikus vidékek egyik hires kutatója szerint az ott élő primitiv népeknek is megvan a maguk mondakörük, megvannak legendáik, melyek az ő egyszerű módjukon a nemes és aljas közti különbséget, az előbbi mindenkori diadalra-jutását és végeredményben az utóbbinak a Teremtő általi büntetését hirdetik. Egyik ilyen északi legenda szerint egy ottani benszülött haldokló anyját vitte kutyaszánon a szomszédos településen lakó javasasszonyhoz egy erdőn által vezető csapáson. Farkascsorda támadta meg őket. Hogy saját életét mentse, halálos beteg anyja karját akarta levágni, hogy azt a farkasoknak dobva egérutat nyerhessen. De az erdőben lakó Igazság szelleme karját egy faág alakjában kinyújtva, az anyagyilkost leseperte a hóba, hol a farkasok őt darabokra tépték, mig a kutyák a szánt a betgasszonynyal épségben vitték a célhoz. Ebből is látszik, hogy a vadai legprimitivedd ősiekéi'.el ott is kétségtelen igazságként áll az a tény, hogy anyja csonkitóját eléri a Teremtő Isten méltó büntetése. A mi anyánk a szülőhazánk, Hungária ezeréves teste és jaj annak, ki épsége ellen tör! Az Erdélyi Világszövetség és satellitáik úgy látszik nem hallottak a Magyar Szent Korona hatalmáról, mely egy évezreden át szörnyüátokkal sújtott le mindazokra, akik történelmünk folyamán ellene és országa ellen emelték kezüket, szavukat ugyanakkor, mikor a Szent Korona tagjai, Hazánk fiai voltak. Tanulmányozzák át csak Hazánk történelmet és elrettentő példákat fognak találni a múltban is, meg a közelmúltban! Ha Szent Koronánk ma akár egy poros raktár lakója is, de hatalma él és élni fog, mig egy magyar élni fog a világon. És ha egyes, elszéditett honfitársaink nem is tisztelnek már semmiféle földi tradiciótés hatalmat ‘reálpolitikus’ önző céljaik folytán, Isten büntetése Szent Koronánk átka révén bárhol is le fog sújtani rájuk Hungária anyánk ellen tervezett csonkitási kisérleteik miatt. * * * Ami Havas Emil szerkesztő ur levelében foglaltakat illeti, esc a legnagyobb megvetéssel fordulhatunk el ilyen eszmefuttatástól. Nem tudom, hogy Havas Emil mit szerkesztett. Nevével sehol sem találkoztam, pedig a legutóbbi 36 éven át otthon szolgáltam hazánkat, bizonyára eléggé fontos állásban ahhoz, hogy előbb-atóbb utamba került volna, ha mértékadó körökben is megfordult volna. Lehet azonban, hogy akkor még más néven szerepelt Havas ur, - de az is bizonyos, hogy levelében kifejtett elvei kizárták volna, hogy azokban a hazafias körökben taláikoz - zak vele, melyekben az én életem és pályafutásom lezajlott. (Havas Emil az ‘Antibolsevista Farum’ szerkesztő-tulajdonosa tx>lt. Szerk.) Úgy látom, hogy vagy nem akar vagy nem tud különbséget tenni a Kárpátmedence és a Dunamedence között és az utóbbinaka néprajzi adataival igyekszik a világot megbízói érdekében megtéveszteni. Mi az ezeréves, Isten által a Nyugat bevehetetlen végvárává teremlettKárpátmedencének felszabadításáért és egységéért küzdünk é3 fogunk küzdeni utolsó leheletünkig, még akkor is, ha Havas ur az ezeréves Magyarországra való hivatkozást ‘szentimentalizmusnak’ is tekinti ‘reálplitikájukkal’ szemben - Különös, hogy senki nem vádolta Izrael népét szenúmentalizmussal, reális alappal nem rendelkező esztelen törekvéssel, mikor az ígéret Földjére való visszatérésüket 2000 éven át napon-
