Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-11-01 / 8. szám

14. aided Magyar Végvár 1954 november ta hangoztatna imádkoztak mindaddig, míg e visszatérésük le­hetségessé vált. Agyon is verte , olna Izrael népe ama hitsorsosokat* akikjpo­­leszúnm vágyakat ‘ssenámentalizmnsnak’ merte volna minősí­tem. Ne emlegesse tehát Havas ar a Duaamedence adatait, mert Magyarországnak, a Kárpátmedencének ás területi egységének vajmi köze sincs a Dana-medence statisztikai adataihoz. Úgy hiszem, nem túlzók, mikor állítom, hogy a két világhábo­rú közötti időben többet forogtam a nemzetiségek között és töb­bet tárgyaltam hivatalosan éppúgy, mint baráti alapon szlovák és horvét vezetőkkel ahhoz, semhogy Havas nr adatait^légből ka­pott, ellenséges propagandának ne minősíthessem!!Én tudom és állitom, hogy a szentistváni gondolat ezen testvérnépek lelké­ben ma éppngy él és élni fog az ezeréven át közös ügyért közö­sen ontott vér kötelékénél fogva, hogy nyngodt lelkiismerettel merem Havas urat felszólítani aira, hogy akármi legyen is meg­­bixtása, - bi zza ezt az ügyet, a Kárpátmedence ügyét a Nynga t keresztény jövője érdekében az ott lakó magyarokra, szlovákok­ra és horvátokra, kik meg fogják találni az egymás szivéhez és leikéhez vezető utat a Nyugat védbástyája egysége érdekében minden Haves staa.r wA» nélkül is. Ugyanez áll a ruszinokra is, akik II. Hó.' ' sai í níobc szabadságharcában is mindennél fénye­sebben kír iatták közösségüket a Kárpátmedence magyar ügyé­vel. 'Az itiádállamok’ ‘rendkívüli fejlődésemire Havas ur hi­vatkozik, egyetlen igazi szlovák, horvát vagy ruszin hazafit sem ejtett tévedésbe, annál is kevésbbá, mert annak a francia ‘mes­terséges táplálásnak’ előnyeit az utódállamokban a csehek, a szerbek élvezték csakis és sohasem a szlovákok, a ruszinok a­­vagy a horvátok, kikről a Kárpátmedencével kapcsolatban szó van. Ma már minden gyermek tudja, hogy az utódállamokat mes­terségesen teremtette és tultáplálta a csehek és szerbek javára ás a raaánok előnyére az a néhány politikai kalandor által félre" vezetett francia pánszláv politikája, mely Franciaország bizton­ságát egy erős szláv blokkal Németország hátában vélte biztosí­tottnak és - elszámitotta magát. Clemenceau nem látta előre azt, mit rejteget Europa számára az orosz-cseh pánszláv kollaborá­­ció. 0 nem volt jövőbe látó, mint ma Mendes-France ur, aki elő­relátta még azt a napot és órát is,, melyben a vörös olympuson trónoló Molotov áa Cbou En Lai kegyesen hajlandók lesznek az ezüst tálcán nekik általa felajánlott áldozati bárányt, Indokinát elfogadni. Aki mág valaha hitt is az n.n. utódállamok megtévesz­tő prosperitása folytán azok életképességében, az is tudja ma már azt, hogy ugyanaz a francia politika, mely Nyugateuropa vé­dőbástyájának kapuját a pánszláv bárencek őrizetére bízta,mely kapnn a Kelet barbár hordái Europa hegemóniája felé való Útjuk­ban betörtek, - ugyanaz a francia politika tartotta mesterséges táplálással az életet 1919-től 1945-ig a Kis Ententeben és ugyan az a változatlan politika az, mely ma ia rövidlátón ‘Securitee’— jóre való tekintettél a németekkel való'modus vivendi* keresése helyett az EDC-t - European Defense Community - az Európai Védelmi Közösséget megölte és azzal Európát már másod ízben a végveszély szélére taszította. És még nem tartunk a kötéltánc végénél. Nagyon rossz példát hozott fel érvei alátámasztására Havas ur, £ükcr Svájcot emlegeti.. Ott azután igazán különféle nemzeti­ségek egy ország keretében eggyé váltak és mindegyik svájcinak — és nem németnek, olasznak vagy franciának vallja magát. Sze­mélyesen jól ismerem Svájcot és bármely pillanatban kész és képes vagyok Havas urnák érveléseinek ellenkezőjét e téren is bizonyítani. Havas nr úgy látszik csak ‘egyszerű szlovák, ruszin Ss ro­mán dolgozókkal’ jött össze kizárólag propaganda-tevékenysége folyamán. De a hosszú közéleti és diplomáciai pályafutásom épp úgy, mint a nép különböző rétegeiben töltött időm arról győzött meg engem, hogy bármennyire is alapvető fontossággal bir a nép akaratának megnyilvánulása és annak figyelembevétele, mégsem mindig az ‘egyszerű dolgozók* azok, kik népük és országuk ja­vát - megfellelő képzettség, tanultság, világjártsághijján kétség­telenül felismerik. Tudod azt, hogy a keresztény magyar napilap egy-egy részvénye tiz dollárba fog kerülni? Mindenk erszénye elbírjál Erre a következő példát szeretném Havas nr figyelmébe aján­lani. Egy vidéki városban élt egy hires orvostanár és egy kuruzsló. Egyszer véletlenül összetalálkoztak az utcán és a tanár meg­kérdezte a kuruzslót, mi lehet az oka annak, hogy mig az : taná­ri rendelőjének előszobájában 5-10 páciens várakozik, a kuruzs­ló lakása előtt sorban állnak az emberek. ‘Mit gondol, tanár ur,- kérdi a kuruzsló - hány ember halad el naponta itt az utcasar­kon?’ - ‘Talán kétezer* - mondja a tanár. *Es a tanár ur szerint hány ember lehet ezek között olyan, ki annyira intelligens,hogy a saját és közérdekét csalhatatlanul felismeri?, - folytatja kér­dését a kuruzsló. — ‘Nos talán ßOvagyy 60.’ - mondja gondolko­dás után a tanár. ‘Hát ezek azok, akik a tanár nrhoz mennek. A többi az én házam előtt sorba-álll’- fejezi be a kuruzsló. Lehet, hogy sokan fognak Havas ur ‘szerkesztősége* előtt állni, de kétlem, hogy egy olyan szlovákkal, horváttal, ruszin­nal hozta volna össze sorsa épp korlátozott ismeretségi köre ré­vén, kik neki mérvadó véleményt mondhattak volna arra nézve, mi előnyösebb nekik végeredményben - a kisebbségnek - és a nyugati keresztény kulturközösségnekliMintán legtöbb esetben ezen kisebbségek mindenkori vezetőivel volt alkalmam tárgyal­ni, biztosithatom Havas urat, hogy mindannak az ellenkezője áll, mit levelében kifejtett. Hogy később kialakulhat egy Dunai Foederácio, az épp úgy lehetséges, mint az Európai Egyesült Államoknak - mondjuk - 200 évmnlva evolúció folyamán való kialakulása. De mi nem jár­hatunk távcsővel a szemeinken, mikor a jelenben kell lépteink­re vigyázni, hogy újra el ne bukjunk. így történelmi hivatásunk szem előtt tartásával csakis 3oropa keleti vádbástyájának, a Kárpátmedencének felszabadítására ás eggyé-épitésére kell e­­gyelőre törekednünk. Ez a mi megmaradt egyetlen életcálnnk, mely egyúttal Ma­gyarország és 3uropa egyetlen lehetséges életfeltétele.És ettől a céltól semmiféle idegen szolgálatban álló renegátok nem fog­nak bennünket eltéríteni, mág akkor sem, ha idegen vállalatok nagytőkéje felett rendelkeznek nemzetrontó céljaik megvalósítá­sa érdekében. Nagyon csodáltam volna, ha Havas ur nem lett volna az Ön­álló Erdély hive Dunai Foederációja keretein belüli Megnyugtat mindnyájunkat, hogy ezt kifejtette, mert igy legalább még a hi­székenyebb emberek is tadni fogják, hogy honnan fuj a szél. A Magyar Végvár régi olvasója vagyok, de sohasem olvastam oly kitételt vagy célzást hasábjain, mely a nemzetiségekről,mint ‘alantas, politikailag éretlen tömegről* beszélt volna. Ez a vád a pánszláv politika régi receptje... Remélem, hogy mind az Erdélyi Világszövetség, Inc. és fiók­intézetei magyar származása irányitóival, mind Havas Emil v. szerkesztővel is összehoz a sots akkor, amikor majd egy felsza­badított Magyar Haza független bírósága előtt alkalmunk lesz őket tetemrehivni, hogy njból kifejthessék véleményüket az Ón­álló Erdélyükről és az ezeréves Magyarország, a Szent Korona, a szentistváni Magyarország tekintetében táplált ‘szentimenta­­lizmusunkról.’ E téren azt hiszem minden igaz, hazafias magyar gondolatai, vágyai találkoznak. Adja a Magyarok Istene,, hogy ezt a napot mielőbb megérjükI * • * De necsak védekezzünk, hanem alkossunk is» Kétségtelen ma már, hogy Trianon és Paris megismételt or­­szágcsonkitása, mely előbbi egyik legfontosabb eredője, magve­tője volt a második világégének, kizárólagosan egy jóelőre ki­tervelt pánszláv megtévesztő propaganda eredménye. Ez a hamis propaganda vezette félre és tévesztette meg több, mint 40 éven át a Nyugat hivatalos köreit és közvéleményét. Ezen tényállás felismerésében, azzal a céllal, hogy a hazánk ellen elkövetett igazságtalanságokat jóvátétesse és a csakis orosz pánszláv célokat szolgáló békediktátumoknak Europa és az egéz keresztény Nyugat szempontjából rendkívül veszélyes rendelkezéseit semlegesítse,.hozta létre néhány tág politikai lá­tókörrel biró magyar államférfi, politikus és hazafi annak idején

Next

/
Oldalképek
Tartalom