Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
12. oldal Magyar Végvár 1954 november ha. Mindenki, aki akar, szervez egyet - magának. Elvégre demokráciában élüv .. Mindenki azt szervez, amit akar, azután vezeti a eajci trupját - a saját szájaize szerint. Hogy vezetett-e . '.elő tt. valakit saját magán kívül? Ugyan kérem, ki kérdezi azt manapság! Ók vezetnek, irányítanak, befolyásolnak és tagdijakat kollektálnak. Sőt kizárnak, kiközösítenek és megbélyegeznek. Ha azonban jó fiuk, akkor dicséretet kapnak. Ha még jobbak, akkor oklevelet is a jó magaviseletükről. Mások külpolitikai tájékoztatókat tartanak időnként 6-8 ásitozó hívüknek. Olyanok, akiknek annyi közük van a külpolitikához, mint a levélhordónak a szerelmes levélhez, amelyet kézbesít. Mindez nem fontos manapság. Emigrációban élünk. így volt ez már ősidők óta közöttünk. Ez nem külföldi specialitás. Otthon is úgy csináltuk mi ezt. Hazulról hoztuk ezt magunkkal. Exportáltuk. Hiszen emlékszünk rá. Otthon is, de sokat ünnepeltünk. Sokszor szavaltuk a ‘Tapra Magyar-‘t! Otthon is azok voltak a legkipróbálta b b hazafiak, akiknek Ugróbban porzott a mellük a döngetés -tői. S amikor CU *<,& idő, a döntő óra, altkor... de sokan nem álltak .pia! Hiszen emlékeztek, testvérek?! Meri minaez a sok ünnepség, vitézkötéses, árvaláynhajas fogadkozások,, üres szólamok, jelszavak és blöffök maradtak, amelyeknek hiányzott a magja, a belső tartalma: a tettek. Ezek mind csak arra voltak jók, hogy a tettek hiányát elkendőzzük vele. Ma pontosan ugyanezt tesszük az emigrációban. Minden alkalmat megragadunk, hogy ünnepelhessünk, áldomásoz - hassunk. Más, gyakorlatibb érzékű népek először megépítik a házai s ha az már áll, tetejébe tűzik a felpántlikázott zöld ágat s áldomást isznak a jól végzett és befejezett munkára. Mi a házépítésre nem fektetünk súlyt, mi csak felpántlikázzuk magunkat s áldomást iszunk az - el nem végzett munkára. Az ilyenfajta magyar megmozdulások nem vezetnek célra. történelmi feladatainkat nem sörőskorsók és Coca-Cola palackok mellett kell megoldanunk, hanem egészen más módon. /Példakepen utalunk a M. Végvár 1954 aug-i száma ‘A magyar emigráció hivatása’ cikkére./ Említsük meg e helyen egy régi amerikás szellemi ember véleményét ebben a kérdésben: ‘Mi itteni magyarok 35 esztendő óta még odáig sem jutottunk el, hogy Amerika ismerné a magyar Tragédiát.’ — Reformátusok Lapja, 1954, 111.1., Vol. LIV. No. 5. -Es ez való igaz. Idekint ma sem tudnak annyit rólunk, mint amennyit kellene, viszont ismerik a ‘gipsy music’-ot, az Austria-Hungary-t, a ‘tsikosh’ ás ‘chardash’-t, no meg a ‘Hungarian goulash’-t. De még ezeket is inkább hátrányunkra, mint előnyünkre. Pedig mennyi magyar megmozdulás, szónoklat és ünnepély zajlott le ezalatt a 35 év alatt! Sokan abban a hitben élnek, hogy egy ünnepély a leghazafiasabb cselekedet, a testet öltött honmentés, amely maradandó hasznot jelent a magyarság számiira, barátokká varázsolja a meghívott idegenekt és szétsugározza a titkos vágyainkat s reményeinket az összes jelenlevőkbeEz legtöbbször nem igy van. Különösen nem a mi sokfelé hasogatott emigrációnkban, ahol az ünnepélyek igen sok alkalommal a megkívánt nívó alatt vannak s igen gyakran eléggé gyéren látogatottak. A meghívott idegen előkelő ségek udvariasságból, állásukkal járó konvencionális kötelezettségből s a választó polgárok iránti kötelező közéleti figyelemből kifolyólag vonnák jelen s a helyzet természetes adottsága szerint nem sokat értenek s tudnak az ott foly eseményekből. Miután sok hasonló kötelezettségük van, jogosan feltehető, sőt biztos, hogy e téren fásultakká lesznek s másnap rendszerint elfelejtik az egészet. Aki tehát az ilyen ünnepélyekhez sok reményt fűz és azt, döntő sikernek könyveli el a magyarság nemzeti törekvéseinek a területén, az igen nagy tévedést követ el, hamis illúziókat táplál másokban is, Már pedig ez folyik véges végig az emigrációban, az összes országokban. A lapok csaknem kizárólag ünnepélyekről számolnak be, mint emigrációs sikerekről. Mi távolról sem állítjuk azt, hogy egy ünnepély - önmagában véve - nem lehet hasznos. Sőt ellenkezőleg. Az ünnepély szükséges, hasznos, lelkesítő és építő célzatú velejárója minden közösségi életnek, a világ minden táján. De csak velejárói. Nem egyetlen, kizárólagos tartalma és célja a közösségi életnek. Az ünnepélyek mögött sok csendes és szívós hétköznapi munkának és tettnek kell meghúzódnia, amit nagyon sok helyen nem látunk. Az ünnepélynek jól megrendezettnek kell lennie ahhoz, hogy célját elérje, vagyis hogy lelkesítsen, szórakoztasson és a résztvevők nemzeti öntudatát emelje. Ilyenben vajmi ritkán van részünk. Okai: apró emigrációs frakciók külön-külön nem képesek ezt teljesíteni; ugyanakkor a résztvevők is erősen megoszlanak, mert az egyes frakciók egymás összejöveteleit egyenesen szabotálják a tüntető távolmaradásukkal. Eredményt e téren is csak úgy tudunk elérni, ha egyesítjük erőinket: rendezőket, konferálókat, müvészeket,gzónokokat és résztvevőket — egyaránt. Felvetjük a kérdést: nem lenne hasznos, ha ezeken komolyan elgondolkodnánk? Statisztika a legújabb magyar filmről. A Riadó a Kárpátokon c. magyarul beszélő film készítői, Füry Lajos és Csutorát László néhány statisztikai oda - tot közöltek az első Amerikában készült magyar történelmi filmről. A film anyagát 150 millió lábnyl filmből válogattak ki, 35 millió láb filmet kockánként néztek át és vizsgáltak meg, a film anyagának összeválogatási és rendezési munkája négy évig tartott. A másolási munkát a négy legnagyobb new yorki és washingtoni laboratórium végezte. Az egyes részek szinkronizálása négy héten át éjjel-nappal tartott. A pótolhatatlan, de megrongálódott filmrészek javítása hat hónapot vett igénybe. Minden hazafias magyar nézze meg ezt a filmet! A montreali uj református magyar templom. Nemrég ünnepelte negyedszázados fennállását a Montreáli Ref. Magyar Egyháza most újból egy fontos dátumhoz érkezett. Szept. 19-én tette le uj templomainak alapkövét a gyülekezet. Megindító volt, amikor az alapkőbe helyezték a maroknyi hazai földet. Az uj templom 500 személy befogadására készül, modem társadalmi helyiségekkel. Lelkészlak és gondnoki lakás egészíti majd Id az építményt. Előirányzott költségvetés: 150,000 dollár. Az alapkőletételt fényes bankett követte a Hungária Társadalami Egyesület nagytermében mintegy 400 vendéggel. Elsőnek Father Horváth üdvözölte a református egyházat az ünnepélyes alkalomból, majd Mr. Illés, az egyház gondnoka köszönte meg az üdvözlést. Nt. Fehér Mihály, az egyház lelkésze fejezte ki őszinte örömétJVli Isten áldását és sok sikert kívánunk!
