Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
9. oldal Magyar Végvár 1954 október tő magyar jogigényeket, olyanok fórumán képviselni a Menekült Magyarországot, akiknek sem teste, sem lelke nem közülünk való s akik soha egy szót le nem imák a szentistváni Magyarország védelmére, de annál többet gyalázatára, ez idekint kétszeres hazaárulás. ’ Aláírjuk I LS AKEFI PS A MHEK los angelesi csoportja nagy sikerű estét rendezett Szent István Nap emlékére. Dr. Székely András mondta az ünnepi beszédet, Brausz Károiu operaénekes, Szöts Péter színművész, Savenov Brigitta szopránénekesnő számai gazdagították a műsort, mely uszépszámu közönség szórakozott együtt. MEGMONDOTTUK... Nem is egyszer... Sokszor. Mondottuk szépen is, csu - nyán is. Higgadtan, csendes szavakkal...Vörösödé nyaW kai, haragos szavakkal. Nyilvánosan, négyszemkpzött... Sehogyan sem használt. A józan ézt sutbadobták, semmire hallgattak. Most újra meg — mondjuk... De moáf onár nem haragszunk.„Hideg ésszel, józan megfontoltsággal, feledni nem tudó és feledni nem is akaró erős akarás - sál... Véglegesen... Igen is, megmondjuk, ha tetszik, ha nem. Nem idegeskedünk, nem is gerombáskodunk, csupán a jövő számára leszögezünk egy-két dolgot , hogy annak nyoma maradjon a tetemrehivás idejére. Mert lesz számdás. Kettő is. Az egyik itt, a másik odaát. Csak arról beszélünk , itt lesz. S akkor majd az elherdált időt kérik : ...j számon. Sokat irtunk róla máris.Azonban méjegyszer! Clevelandiéi, a clevelandi hírhedt és gyászos magyarfogasról s az utána való arcátlan mosakodásról. Előtte nem voltak masok, mint akkor s utána sem voltak mások, mint előtte. Hazugok, gyalákodók, rágalmazók, saját piszkukat takargatok... hibáikat másratolók... Ismerjük őket. Olyanok voltak odahaza is. Kutyából pedig. . . Nem is ez a fontos. Ezt ők megörökítették eddig sokszor. Mi mást akarunk megörökíteni. Annak idejére... Mindenki tudja, Hogy kik voltak ők és senki el nem hiszi azt, minek ma mutatják magukat. A lóláb igen nagy, zsákjuk igen kicsi. Takarójuk még szeli őssebb, mint ők gondolják s nemzetellenes bűneik áporodott szaga messze terjeng. Csak ők gondolják parfümnek, a többiek a magyar ügyekbeni tétlenség penészét érzik. A bolsevizmus ellen szavalnak itt. Otthon a bolsevizmus terjes« tűrték el. Otthon Sztálint dicsőitetti ék, itt Szent Istvánról zengenek. Otthon ‘együttműködésre’ buzdítottak, itt azt mondják, hogy az bűn. Mikor huíet nekik az emberé Magyar Napot csináltak, - mert csak ‘csinálták’ -, de amikor bajbajutnak, akkor Szent István Nap lesz belőle. Sztálinhoz forduldulni ma nem népszerű. Még a magyarok sem veszik be. Egyesek minden gondos,- Gombos? - adagolasa mellett sem. Elő tehát Szent Istvánnal! Jó Ó ilyenkor! Csatlakozik hozzájuk hivatalosan is aNB! - Szabadság, 1954 szept. 9, ‘Menekült Magyarország’ - imigyen el- Wlkedve ‘Talon tüntetni akartak Rákosi és a Szovjet ellen, hogy otthon Szent István ünnepét bolsevista Alkotmány ünnepévé, Sz*rt István népét rabszolgává sülyesztették ...?.. . . Sajnos nem.' Ezt mondja a ‘hivatalos’ NBI Az az NB, amelynek egyes tagjai, de különösen 2 clevelandi szerel őpje - Nagy és Pfeiffer - nagyon is hozzájárultak ahhoz, hogy MA Szent István napját ne lehessen ünnepelni. Éppen ennek a kettőnek NINCS SEMMI JOGA, hogy ma a magyarokat erre ki tanítsa! Az a Szabadság, amely a magyar tradíciók lomtárba való buzdításával fordult a magyarokhoz és az uj idők szelét ugrrándozva üdvözölte, szintén nincs abban a helyzetben, hogy a mai otthoni állapotokon szörnyűIköve becsületes magyarokat megrugdosson I Különösen azokkala csizmákkal nem, amelyekkel bolsi táncot járta! Mélységes felháborodással utasitjuk vissza ennek a társaságnak a ‘szájro-ütés’ fenyegetését. Csak azt szeretnénk tudni, hogy ki, mikor, hol és kinek üt a szójára? Mert úgy segéljen a Magyarok Istene, Ml IS OTT AKARUNK LENNI/f Ezek beszélnek aztán a terrorról: amellyel a clevelandi magyarok akartak állítólag nyomást gyakorolni a Magyar Nap rendezőire. Nekik minden terror, ami az ellenfél megnyilatkozását illeti. A rendőrség az 5 oldalukon volt - és ok kiabálnak terrorról! Csak azért teszik, hogy a sajat maguk áltál kifejtett terrort palástolják. S vájjon a ‘szájra - ütéssel való fenyegetés micsoda? Avagy ha már terrorról beszélünk, akkor mi a deportálással való fenyeget^ Kit akartak deportáltatni és miért? Honnét veszi ez a társaság a merészséget - akár a Szabadság, akár a NB - hogy deportálással fenyeget meg magyarokat, akiknek az egyetlen bűne, hogy a magyar trójai faló Clevelandi» való betolása ellen merészel tiltakozni? Mióta van az, hogy akár a Szabadságtól, avagy a NB-tól függ, hogy ki maradhat itt Amerikában? v A többi, amit tettek, mondtak, nem fontos. A gyalákodásuk nácizással, nyilasozással, keretlegényezéssel nem fontos, nem is érdekes. Ezt előttük már megtette - kissé jobban Hinder is, meg Göndör is. Az igazság ködösítésé ( ben a Szabadságnak hosszú évek óta gyakorlata van. Nem újdonság. Ez mind csak körítés volt. A lényeg az, amit felsoroltunk és amit nem feledünk utolsó leheletümkigV Azokkal fekszünk és kelünk, dolgozunk és szórakozunk, örülünk és sírunk, imádkozunk és panaszkodunk. Amerre megyünk, velünk lesznek. Mindszenty prímás a Boldogságos Szűznél panaszolta be ezt — csak vigyorogjanak az uraky— a hálátlan világot. Mi is megyünk feljebb és a Clevelandon megcsufolt Szent Királyunkhoz föliebbezünk a szerencsétlen Magyarország érdekében! Föllebbezünk . . . MEGMONDOTTUK . . .! Galambos József. Vitéz Tamásy Subik Károly Vitéz Tamásy Subik Károly, pápai prdeátus, az égi érsekség általános helynöke, az egri székeskáptalan kanonoka, felsőházi tag, számos magas katonai kitüntetés tulajdonosa, tábori lelkészőrnagy, életének 66-ik évében a betegek szentségével megerősítve, hosszas betegség után Bregenz ben - Ausztria - visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése 1954 junius 22-én történt a Bregenz Vorklosterii templomból gyászmise után nagyszámban megjelent hontalan magyarok részvételével. A temetési szertartást Db. Groh Béla végezte. Újra szegényebbek lettünk egy kiváló magyarral, akinek Slete,munkássága követendő például állhat mindegyikünk előtt. A száműzetés nehéz éveiben törhetetlenül dolgozott, mig betegsége tétlenségre nem kárhoztatta. Igen sok magyar neki köszönheti hogy a deportálástól megszabadult. Nyugodjék békében! Emlékét őrizzük. lliililllllHI I í 1 í I i 11111 i 111! 1111111 i I! I! 1111!! 1111111111 Akarsz becsületes magyar újságot? Ha 'majd akkor* segítesz, amikor meglesz, nem sokat segítettél. Most az ideje cselekedni I
