Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-04-01 / 1. szám

15.oldal / H.évf. 1 (13) szám / Magyar Végvár 1954 április 11/lllillCTCNI (AI \l l III... kudarc! Az ünnepély előtt öt nappal kijött a meghí­vó - újabb meglepetés! A szenátor és képviselő mel­lett , mint "guest speaker" ott szerepelt Varga Bé­la. Ezzel azonban még nincs vége a komédiának. Kérdések: a. / Miért maradt el Varga Béla és miért nem volt ott Kersten? Ki mondott vissza kinek és miért? b. / Ki hívta vagy ki küldte egészen váratla-. nul Nagy Vincét, az októbrista belügyminisztert? A "főrenedező ur" tudomásával történt? Milyen okok révén és suskusok következtében mutatkozhatott ott be, mint a NB alelnöke? Miért kellett ott beszé­det mondania a felizgatott hangulat ellenére is? Miért nem spórolta meg a "takarodjon innen, itt semmi keresnivalója nincs" kiáltást és ennek elle­nére is pódiumra lépve a jelenlevők egyrésze fel­állott és elhagyta a tömet. Az amerikai hivata­los személyek ekkor már nem voltak ott. c. / Miért kellett az ünnepély magasztossá- I gát és nagyságát is reszkírozni oly személyek be­­. erőszakolásával, akik a magyarság ellenszenvét I váltják ki, akárhol, akármikor megjelennek? Vannak még egyéb kérdések is, azonban ezek­re nem térek ki most. Gondolom azonban, hogy az a­­merikai magyarságot általában érdekli az eset és legyen figyelmeztetőta magyarok számára az ünnep­ségek rendezésénél. Értsék meg ezek az urak végre­­valahára: nem akarjuk őket, ne jöjjenek, hogy az egyébként magasztos ünnepet esetleg botrányos kel­­-■ lemetlenségekbe fullasszák. Washington, D.C. március 16. Aláirás. t A fenti levélhez csak annyit teszünk hoz­r zá, hogy végtelenül sajnáljuk, hogy a NB odajutott, hogy a magyarok nem hajlandók meghallgatni őket. Hiába volt minden könyörgés, figyelmeztetés, nem 3-hallgattak a jóakaratu kritikára és most aratnak, ! amit vetettek. Azonban az az ut, amelyen ők elin­­, dúltak és csökönyösen még ma is kitartanak, a nem­­/ zet tragédiájához vezetnek a saját megaláztatásukon j- keresztül. Mit nem lehetett volna a NB-al csinálni! Ma: csak megvetni és ez jelentkezett Washingtonban.- Ne feledkezz meg magyar testvér a Imdenbergi ma­gyar iskoláról! 1 FATIMA! MAGYAR KÁLVÁRIA BIZOTTSÁG KÖZPONTJA azzal a kéréssel fordul a szabad földön élő ma­gyarokhoz, hogy segítsen Fatimában megépítendő 14 stáció' és fogadalmi oltár megvalósulásában. "Meg kell építenünk nekünk, hontalan magya­roknak a kálvária 14 stációját, hogy a keresztha­lált szenvedett Istenember figyelmét szerencsétlen nemzetünk kálváriás sorsára felhívjuk. S ugyanott fogadalmi oltárt kell emelnünk a Boldogságos Szűz­nek..." Az adakozók küld jék adományaikat: "Comision Central de la Calvaria Hungara de Fatima" Barcelona (San Andres), c. Agusti y Miiá 78 cimre. A jelek nem csalnak. Nem is o­­lyan régen a NB által agyon­támogatott Az Ember nagy han­gon, de kevés igazsággal fe­lénk rinkatotta, hogy a tisz­tességes magyarok "óriási zö­me - ha "zöm", akkor legyen legalább is "óriási" - a NB. mögött áll. Mi ezek után is csak hitetlenkedtünk s most Washington, D.C.-bői jön a hír, hogy a "zöm" máju­si - nem is márciusi! - hó módjára olvad. Azonban beszéljen Washington, D.C. Kedves Szerkesztő Ur! Tudom, hogy önt is, olvasóit is nagyon érde­kelni fogják azok az események, amelyek itt leját­szódtak a magyarság szabadság ünnepének a rendezé­se, majd megtartása kapcsán. Erről szeretnék irni. A mindenkor szerepelni vágyó 'magyar* (?), ! ha a helyzet úgy hozza, szlovák rádió bemondó', stb. és a hasonló' viszketegségben szenvedő barátja, aki| szintén csak olyan ’magyar" saját véleménye sze­rint is, - ez azonban nem akadályozta meg, hogy az Amerikai Magyar Szövetség titkári székére ne áhi­­tozzék, - egy idő óta minden magyar megmozdulást kisajátítottak. Mellesleg az ’élre való kerülés’ igyekezete ütközik ki nagy sürgés-forgásukban nem éppen ama mellékcéllal, hogy elfeledkeznének ama szellem ápolásáról, amely minden rendes és becsüle­tesen érző magyart legalább is enyhe undorral tölt el. A tolakodás, könyöklés - természetesen a haza­­fiság leplébe burkolva - most is kiütközött. Kitűnő alkalomnak vélték a márciusi ünnepélyt annál is inkább, mert az AMSZ titkára csak alig pái hete vette át hivatalát, - elődjétől kapott renge­teg gonddal, temérdek bajjal és kellemetlenséggel­­beállitott hozzá a nevezett ur a március 15-i ünnej ség KÉSZ programjával, olyan hires-nevezetes ame- j rikai személyek szereplését Ígérve be -/szenátorok’ képviselő beszél, a kongresszus lelkésze imádkozik/ akik láttára jogosan örülhetett az uj titkár és vej le együtt minden magyar is, aki az előkészületek­ről csak hallott is, hogy a világ fővárosában a ma­gyarok mily kiváló' ünnepélyt fognak rendezni! De minden farsangnak megjön a böjtje. Mert e­­zekután játtek a meglepetések, a puccsok, a rejté-| lyek. A programba belecsúszott Varga Béla azzal, j hogy ő is imát mond - magyarul, már csak a bizton­ság kedvéért is. Hátha ott fönt ezen a napon csak 1 magyarul értenek!?! Biztos, ami biztos...Imádkozni, nemcsak kötelessége, hivatása is. Tehát:miért ne? Az ünnepély előtt megbeszélést hívtak össze úgy 10-12 nappal előbb, a meghívottak közül keve­sen jelentek meg. Megbeszélés helyett azonban kész programot kaptak. Rögtön tiltakozás hangzott el Varga Béla személye és a NB bekapcsolása miatt, dej végül is az "ima" maradt. Hisz nem pogányok a ma­gyarok. Azonban kikötötték szigorúan, hogy az imá­ból nem lesz a Mindenszentek litániája, csak ima!

Next

/
Oldalképek
Tartalom