Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
4. oldal Magyar Végvár 1954 október írója csak megállapítja, hogy volt egy Osztrák —Magyar Monárchia, melyet sötét célok érdekében, céltudatosan szétromboltak és ebben a rombolásban, félrevezetésben főszerepet játszottak bizonyos forradalmárok, kiknek sikerült céljaikat elérni. F elveti az iró azt a kérdést, hogy vájjon jobb- e most, jobb jött-e utána és rávilágít az eredményként előállott mai szörnyűséges európai helyzetre, mely barbarizmusával még az ököljog korát is háttérbe szorítja. Minden nemzet úgy rendezkedik be hazájában, ahogy azt a körülmények, a helyzet, az illető nép lelki beállítottsága megkívánja és a saját múltbeli tapasztalatai alapján ennél az életformánál megmarad vagy pedig változtat azon. Lényeges azonban, hogy az a változtatás, - ha ilyen beáll - ne külső nyomásra, de saját létérdekében hozott, befolyásmentes elhatározásából eredjen.. Van nemzet, amelynek megfelel a monarchisztikus államforma, mert abban látja biztosítva hagyományos életrendjét és mert ez felel meg legjobban népe mentalitásának. Ha ezen a téren változás áll be, a múlt tapasztalatai, a történelem tanulságai szerint odavezető,egyedüli célravezető ut az evolúció esnem a — revolució! Más nemzetnek jobban fe> fel meg a köztársasági rendszer . Ez az illető nemzet összeségének belügye, melyet tisztelni kell! 11a idegen nyomás alatt egyes bábkormányok nemzetáruló tagjai ehhez a kérdéshez hozzányúlnak, ideiglenes helyzetet teremtenek, de az ellenkező végletet erősitik. Egyik növény a sziklán virít, a másik a folyó partján fejlődik. Ami egyiknek javát szolgálja, a másiknak sorvadás, vagy rothadás. Az elején emlitett ősrégi kínai mondásra visszatérve, bármennyire is átlátjuk annak bölcseségét, nem hittük volna , hogy a ilevesy féle levélnek folytatása lenne. De a kő elhajittatott és az igazság tiszta vizébe talált. Felkavarta a mélység sötétjében leülepedett iszapot, melyben prédájukon élősködő árnyszerülények tanyáznak, melyek rossznőven vették, hogy őket jól végzett munkájuk utáni kényelmükben megzavarták és mozogni kezdtek, ilevesy levelét a múlt - a jobb, a becsületesebb múlt - szelleme diktálta, melynek megjelenése - ha némán is - vádolt! Erre megjelent a tagadás sötét szelleme és a képzelt vádakra rágalmakkal felelve, az igazság elhomályositásával igyekezett tetteit igazolni . 1954 julius 22-én a Washington Post imes Herald u - .gyancsak ‘A Habsburgok után’ cimmel egy cikket közölt, melyet ilevesy Pál történelmi eszmefuttatása váltott ki. Alig nyolc nap múlt el és o nyomdafesték alig száradt még meg Hevesy Pál cikkén és maris... Önkéntelenül is hinni kezdünk hinni a telepathiában. A válasz, jobban mondva a reakció azonban olyan, mely már a hazafias, antikommunista magyarságot úgy szerteszét a világon, mint otthon, sőt a magyar nép becsületét is érinti. Szavai akövetkezők: ‘Europa foederációja a külpolitika legidőszerűbb problémája, mely nagyon is közfigyelemben áll, csak második a kommunizmus elleni küzdelem után. Már a háború befejező hónapjaiban, 1918-ban a számkivetésben volt Thomas G. Massaryk egy tanulmányt irt Europa és a világ egyesülése tárgyában, mely az Egyesült Államok — ban megjelent, - és mégis dolgozott az Osztrák-Magyar Monarchia Europa egyik meglevő egységének széttagolásán. Ezt azért tette, mert ez, mint állam, nem épült egészséges elveken, melyek a modem korba illenek. Nem volt Massaryk szándékában, hogy atomizálja, de hogy egye-Olvasd a magyar szellemben írott sajtótermékeket ' Magyart a magyarnak! sitse Európát. Egy független, demokratikus Csehszlovákia felépi - tésével ő azt remélte, nogy a jövő számára egy uj, erős és szilárd építőkövet kap a jövőbeli, nem a hatalom erejével, dd az igazság elvein egyesitett oly Europa számára, mely biztosítaná az össze s tagállamok szabad fejlődését és egy szilárd partnere lenne Amerikának. Egy ilyen foederáció megérdemli a mi összpontosított erő - feszítéseinket, mert ez lenne a legjobb biztosítéka a világbékének. Azoknak, akik sajnálják az 1918-as Osztrák-Magyar Monarchiát, ‘a középeuropai béke és rend szigetét’ és ‘az igazságos védelmezőjét a kis tagnemzeteknek’- mindjárt most kezdetben megmondhatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát két egymással ellentéte s oknál fogva sajnálják: azok, kik elvesztették uralkodó fajuknak pozícióját a kettős monarchiában és az ellenkező póluson azok, kik vágyakoznak egy álombéli Austria Magyarország után, mint ami - lyennek annak lenni kellett volna és amilyen nem volt. Az 1918-as felosztott Ausztria Magyarország az első világháború végén nem volt többé semmiképpen sem az a birodalom, mely eredetileg a cseh, magyar és osztrák osztályok álatl alapítva lett, melyek a Habsbur g dinasztia egyik tagját szabad akaratukból a trónra ültették. Abban az időben ez államból esésé g volt ezen osztályok részéről, hogy egyenlóként egyesüljenek, hogy megmentsék országaikat és egész Európát a töröktől,ki Ázsiából Európát elözönlötte. A török veszély elmúlta után kitűnt, hogy Ausztriának egy uj létjogosultságba van szüksége. Ez csak egy lehetett: A Dunam ál dence kis népeinek megmentése. Ez az idea, amelyre a jó osztrák polgárok mindig gondoltak. A 19-ik században Frantisek Palack y, a legnagyobb csm történész ezt a gondolatot kifejezve ennek e^y modem magyarázatát adta az ő müvében: ‘Az Osztrák Államidé»*’ ban. Ausztria sajnos ahelyett, hogy ezt az ideált megközelítette vol - na, ettől teljesen eltávolodott. Egy kegyetlen németesítés és ma4 gyarositás útjára tért megfosztva a többi nemzeteket az ő régi történelmi és természetes jogaiktól. Hogy a kisebbségek uralmát elreteszelje, a németek és magyarok - Ausztria - a külpolitikában mindjobban eladták magukat az újonnan alkotott német birodalomnak és és mindinkább annak vontató kötelére kerültek. A Balkánon Ausztria antiszláv politikát követett, mely később Bosznia-Herczegovina annexiójához vezetett, sőt elutasította a csehek igazságos követeléseit; végül pedig megegyezett a magyarokkal 1867-ben megalkot - va a dualisztikus monarchiát, mely alatt a szlovákok, románok, szerbek és ruthének a legkegyetlenebb elnyomatásnak voltak kité -ve. A monarchia jövőjét illetően nem gondolt többé a többi tagnemzetek feltételei és jogai szempontjából, pl. a csehek elismerésére . Valójában a jövőt a német birodalommal való lehető legszorosabL szövetségben látták. A csehek fennmaradásuk és Europa érdeke szempontjától ezt a törekvést ellenezték ügyem, de hiaba. I^y az uralkodó németek és magyarok az okai Ausztria-Ma gyár ország elestének és nem a románok, olaszok és a szláv nemzetek. Mikor a hátóru kitört, Massaryk felismerte, hogy ugyancsak az Amerikai Egyesült VHamuk ellen is viselt háborúban a Központi Hatalmak győzelme szükségképpen a kegyelem-nélküli és reakcionárizmus győzelme is lesz. Sok megfontolás után végpe megindította az ő ausztria-ellenes küzdelmét. Miért tekintsünk vissza az elmúlt történelemre? Azért, mert tulgyakran figyelmen kivül hagyják es elitélik az ‘öreg monarchia széttagolását, mint természetellenest es törtenelemellenest, hogy az egy uj struktúra volt, mely Ausztria dilemmájától született meg, mikor az a hátórut elvesztette és szükségesnek találta a magyar követeléseket más nemzetek hátrányára kielégíteni, noha azok alkották a többséget. Ennélfogva épp az ellenkezője igaz annak amit Csehszlovákiáról hallani barátságtalan kritikákban. 1918-ban nem az öreg és kipróbált állam szűnt meg létezni, hanem ep áldozata éretlen nemzeti aspirációknak, idlenkezőleg, a csehek visszaállították az ő ezeréves régi államukat a nemrégi, 1867-es mismás politikai keverék helyébe. Ki vádolhatja a cseheket és a szlovákokat, hogy nem védt. k
