Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
3.oldal Magyar Végvár 1 954 október Sebridus: A SZELLEMEK HARCA ‘Ha az igazság színtiszta vizének tavaiba akár egy értékes drágakövet is dobunk, sima tökre hullámokat vet és a tófenék iszapja elhomályosítja az előbb még átlátszó, kristálytiszta vizét...' Ennek az ősrégi kínai mondásnak örök érvényé bizonyosodott be llevesy Pálesetében is. Hevesy Pál még a volt Osztrák—Magyar Monarchia idejen kezdte meg diplotnacia- i pályáját. Követségi tanácsos volt Washingtonban, Párisban, Genfben, m.kir. követ Madridban és egyike volt a legt» kiválóbb diplomatáinknak. —------ — Már hosszabb ideje Londonban él és onnan szemléli a mostani idők eseményeinek nyugtalanító hullámveréseit. A múlt eseményeiből a jelen történéseket levezetve a köz érdekében állónak vélte, hogy gondolatait papirra vetve azokat az Egyesült Államok népének megfontolására ajánlja. így kezdődött... Hevesy Pál levelet irt a Washington Post & Times Herald kiadójának ‘Habscburgok után’c. cikkével, amely diplomáciai és politikai szempontból értékes fejtegetését tartalmazza az elmúlt 40 vészterhes estendő történelmi eseményeinek. Miután úgy a cikk, mint annak hatása a magyar ügy szem — pontjából érdekes, sőt talán fontosabb kihatásokkal is fog birni, kívánatosnak látszik, hogy a hazafias, antikommunis - ta magyar emigráció tagjai erről tudomással bírjanak. A ‘Washington Post & Times Herald’ Hevesy Pál cikkét ‘A Habsburgok után’ címmel 1954 évi julius 14,-i számának 10.- oldalán leközölte. Magyar fordításban a cikk tartalma a következő: Junius 28-án múlt 40 éve annak, hogy a végzetes sarajevoi bomba az első világháborút meginditototta, melynek a második valólójában csak folytatása volt. Ezen az emlékezetes napon Gavrilo Princip, akit Belgrádból küldtek oda, meggyilkolta Ferenc k érdi - nánd főherceget, a Habsburgok birodalmának trónörökösét és feleségét. A hosszabb ideig húzódó, Ausztria — Magyarország ellen irányuló összeesküvést, mely e gyilkosságban kulminált, Oroszország nyíltan pártolta. - Ezen 40 év váltakozó története szükségessé teszi sok oly nézet revizióját, melyeket egészségesnek tartottak, mikor az 1919-es békeszerződések köttettek. Napóleon bukása után Europa - 1815-1914 - egy évszázadon át aránylagos békét élvezett. Ez főleg annak a jótékony államférfiul bölcseségnek volt köszönhető, melyet Ausztria, Anglia és Franciország képviselői: herceg Metternich, Lord Castlereagji és Talleyrand herceg a Bécsi Kongresszuson tanúsítottak. Gondosan kerülve minden felesleges háborús okot, igyekeztek egy tartós békétbiztositani. Így Franciaországot - dacára katonai vereségének - a legmesszebbmenő nagylelkűséggel kezelték és azonnal lehetővé tették, hogy régi helyét Europa tanácsában azonnal elfoglalja. Az a három állaniférfiu, akik a Bécsi Kongresszust uralták, bölcseségben messze felülmúltak azon három főbb békeszerkesztőt 1919-ben: Woodrow Wilsont, Lloyd Georget és Clemenceaut, akik nem értették meg’azt, hogy a háborús felelőség ritkán terheli teljes mérvben a legyőzöttet. Ugyancsak nem méltányoltak a Habsburg birodalom szerepe azon kimagasló fontosságát, amellyel év - századokon át eredményesen ellenállt a kelettől betörő ellenség rettentő támadásainak és később Oroszország támadó szándékainak. Legfőbb ideje, hogy a Szövetséges Hatalmak országainak közvéleménye téjékoztassék arról, hogy mihelyt 1914-ben a háború me güzente tett, Ausztria - Magyarország értesítette a nagyhatalmakat, hogy bármi is legyen a bonyodalom kimenetele, ők egy négyzetkilométernyi területet sem fognak annektálni. Ugyanúgy, mint a hires Metternich és épugy, mint a hírhedt Hitler, én is valamikor I. Ferenc József császár alattvalója voltara, akiről egy élénk emléket őrzök abból az időből, amikor engem 50 évvel ezelőtt attachevá történt kinevezésem alkalmából fogadott. Egyike vagyok az Osztrák-Magyar diplomáciai szolgálatban áilotak közül, id még élnek. Időszorükérdés, hogy mennyi szabadság van még azon országokban, melyek állítólag a Habsburg járom alól fel szabadi ttattak ? A kérdésre a felelet: SEMILYEN, sem Csehországban, sem Horországban, Morvaországban,Sziléziában, Szlovákiában, Galíciában, Ruthéniában, Bukovinában, Magyarországon, Erdélyben és Ausztria orosz zónájában — és nem sok szabadság Horvátországban, Szlavóniában, Dalmáciában és Boszniában. Csak Ausztria amerikai, angol és francia zónájában élveznek az emberek olyasmit, ami az igazi szabadsághoz hasonlít. Ezt a nyomorúságos elnyomást végeredményben annak a rövidlátó politikának kell tulajdonítani, melyet az 1919-es békeszerkesztők követtek, akik számldvetésben levő forradalmárok ártalmas elveitől engedték magukat nagymérvben félrevezetni, akike t viszont félrevezetett a mindenkor minden forradalmárának közös elvakultságv. ‘Egy politikus, kit ellenséges pórt számkivetésbe üzött, - jegyezte meg helyesen Macaulay -általában azt a társasa - got, amelyet elhagyott, hamis médiumon keresztül látja.’ Lángolva forradalmi hévtől és hiányában annak a nagylelkűségnek és türelmességnek, mely a nagy dolgok keresztülviteléhez szükséges, e - zen szerencsétlen emigránsok egy fanatikus, elképzelt ellenszenvet tápláltak amonarchisztikus elvek és berendezkedésekkel szemben és igy nem láthatták másban a szabadság veszélyét, mint csak a királyokban és hercegekben. Hogy a Habsburg monarchát szét - rombolják, az nekik « létük célját jelentette. Az amerikaiak, kiknek egy monarchiával és uralkodókkal szembeni bizalmatlansága a függetlenségért való küzdelemben gyökerezik, érthetően hajlottak afelé, hogy számkivetett forradalmárok tanácsát rokonszenwel meghallgassák. így azután az ambiciózus elégedetlenek kívánsága teljesült és azóta az emberiség elszenvedte a második világháborút és elszenvedi azokat a megoldhatat - lan problémákat, melyek utána maradtak. Az alapvető okát ezen tragikus eseményeknek Sir Winston Churchill fényesen foglalta össze abban a beszédben, amelyet 1945 április 8-án a külügyminisztériumhoz intézett és mely az.ő múlhatatlan értékű mestennüvében, ‘A második Világháború’ utolsó kötetében is megjelent nyomtatásban. ‘Ez a háború sohasem jött volna el, ha amerikai és modernizálásra irányuló nyomás folytán nem űztük volna ki a Habsburgokat Ausztriából és Magyarországból és a Hahenzoltemeket Németországból. Midőn ezeket a légüres tereket megterentettük, megteremtettük a lehetőségét annak, hogy a hitleri monstrum az ő csatornájából kimászva az üres trónra kússzon.’ London, Anglia. Hevesy PáL. A fenti levél elolvasása után minden józan, higgadt, tárgyilagos birálóképességgel rendelkező s bármely nemzethez tartozó ember csakis azt állapíthatja meg, hogy egy mély szántásu, komoly történelmi és diplomáciai visszapillantás a mi múltúnkra, annak eseményeire. Egy oknyomozó tanulmány, mely rámutat egyes okokra anélkül, hogy bárkit, bármely nemzetet is sértene vagy támadna. Még azt sem lehet mondani, hogy célzatos Habsburg propaganda lenne. A levél
