Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
18. oldal Magyar Végvár 1954 szeptMter Uruguay ellen viszont újból rendben volt minden. Ez a mérkőzés volt a torna legszebb mérkőzése. Legyőzni a négyszeres világbajnok Uruguayt a magyar csapat legnagyobb fegyverténye volt. Pedig ezen a döntő fontosságú 120 perces küzdelemben sejteni lehetett, hogy a három nap múlva sorrakerűlő döntőn baj lesz az erő léttel. Baj is lett. A fáradtság jelentkezett. A németek jóval kisebb feladatokat oldottak meg a döntőbe jutásért. Ez volt a döntő. Pedig a német csapat legyőzéséhez elég lett volna a helsinki, stockholmi, bécsi vagy wimbledoni formák tiz százaléka. ****** A berni Wankdorf Stadion zsúfolásig megtelt a Magyarország-Németország döntőre. Az. állandó hideg esős időjárás, amely ezen a nyáron domináló Európában, nem riasztotta el a nézősereget. 1950-ben Rio de Janeiróban 200,000 nézője volt az akkori Brazilia-Oduguay döntőnek. A Wankdorf Stadion azonban jóval kisebb, mint a Rio-i Municipal. Ide 'csak' 68,000 néző préselődó'tt be keringek módjára. A magyarok a hibás összeállítás és fáradtság ellenere 2:0 vezetésre tettek szert. Legalább még egy gól kellett volnál Csak egyetlen egy gól, ami lélektanilag megadásra kényszeritette volna a teutonokat. Ez az egy gál azonban elmaradt. Puskás s Tóth passzivitása valósággal hajtotta a németeket. Amikor Morlock 2:1-re javított, már mindenki látta, hogy az egy gól nem előny. A kiegyenlítő gól nem sokáig váratott magára. A félidő eredménye 2:2. Szünet után a magyarok mégegyszer fellángolták, de sajnos, eredménytelenül. A fáradtság mindinkább kiütközik és a a pompás erőnlétben levő németek Hahn góljával megszerzik a világbajnokságot jelentő győzelmet. Másnap a svájci sajtó kritikájában a magyarok vereségét lelki fáradtsággal’ magyarázza. Valóban, látni lehetett egy bizonyos nyomottságot, amely a mérkőzés után méginkább jelentkezett. Megkönnyebbülést talán csak a sírás hozott, mely minden játékosnál egyformán jelentkezett.... ELŐZŐLEG ÉS KÖZBEN A magyar csapat első mérkőzését Délkorea ellen játszotta. Ezen a napon Zürichben sok kínai volt látható. Talán koreai szurkolók voltak? Oh nem! A genfi konferencián megjelent vörös kínai delegátusok rándultak át Zürichbe,hogy lássák fajtestvéreiket. Hiszen Kínát és az egész ázsiai kontinenst Délkorea képviselte a világbajnokságon. Sokan, különösen a közönség soraiban, érthető kíváncsisággal várták ezt a mérkőzést, amelynek egy kicsit pikáns politikai izt adott az a körülmény, hogy egy csatlós állam csapata küzd egy antikommunista ország legénysége ellen. A pikantéria azonban elmaradt. Mindkét csapat oly sportszerűen viselkedett, hogy az már egyenesen feltűnő volt. Mind a magyarok, mind a koreaiak szinte egymást múlták az udvariasságban. Ezt jól esett látni. Furcsa ellentét volt a kát csapat kő’zó'tt, amikor a zenekar a himnuszokat intonálta. A koreaiak himnusza egy Puccini áriához hasonlítható. Felhangzáskor a koreai fiuk a nap felé fordították arcukat és mélyen meghajoltak. A magyarok feszes ’vigyázz’ állásban adóztak a nemzeti imának katonásan. Az utolso akkordok elhangzása után a koreaiak mégegyszer meghajoltak, utána elindultak a középvonal felé. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az egzotikus szokást, amely Európában eddig ismeretlen volt. A A mérkőzést a magyar csapat 9:0 arányban nyerte meg. ******** A magyar fiukat mindenütt, ahol csak megfordultak, nagy szeretettel vették körül. Solothurni szálláshelyükön naponta százak és százak fordultak meg autogrammért. A Hotel Krone portása egyebet sem csinált, mint a látogatókat tessékelte ki. Amikor mégis bejutottak, azoknak elég sokba került egy aláírás Czibortól vagy Kocsistól. Az autogramm börzén a magyar aláírások voltak a legkeresettebbek. Az aláírásoknál azonban sokkal keresettebb cikk volt a kitűnősvájci fagylalt. A helyi cukrászda kifutója szinte szünet nélkül hordta a ’Gefroreriest’, amit a fiuk nagy élvezettel fogyasztottak. Minden sakk vagy billiárd párti Gefrorenes-be ment. Egy ízben testületileg rohanták meg a cukrászdát. A tulajdonos megkérdezte, hogy Magyarországon talán nem jó a fagylalt? Jó, jó! - mondták - de ez jobb) A Szovjetunió is képviseltette magát. Sergej Savin, valamilyen fő fő sportbizottsági ember személyében. A fő ember járt—kelt, jegyezgetett. Elment, visszajött. Egyszóval hol itt, hol ott tunt fel derékbe szabott szürkecsikos öltönyében. Egy ízben Peter Brier, a stockholmi ’Stockholm Tidningen’ munkatársamegkérdezte tőle, hogy mi avéleménye a világbajnokságról és kit tippel gyp ztesnek? ’Kicsik az arányok! Nálunk az ilyen világeseménynek megfelelőkeretet adnánk. — Majd igy folytatta: A bajnokságot minden valószínűség szerint Szovjetmagyarország nyeri!’ A svéd újságíró meglepetten pillantott fel. De hiszen Magyarország nem tagállama a Szovjetuniónak! A svéd újságíró nagyon csodálkozott, mert előszpr hallotta ezt a meghatározást: SZOVJE TMAGY ARORSZAG! *********** A döntő után a két csapat eléggé hosszú ideig várakozott a ’Jules Rímet Cup’ átadására. Az eső vigasztalanul esett. Fritz Walter, a német csapat kapitányának örömtől ragyogó arcáról folydogált a viz. Lóránt Gyuszi reszkető ajakkal, kó'nnybelábadt szemekkel hallgatta a díjkiosztó francia szavait. A férfiaknak tulajdonképen nem volna szabad sirniok. Az asszonyoknak? Az más! A magyar játékosok feleségei, akiket a magyar kormány a döntőre kiengedett, sirtak a tribünökön. A közönség értetlenül állt a jelenet előtt. Hiszen ez csak sport! Játék, a-
