Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
19.oldal Magyar Végvár 1954 szeptember mely nem lehet annyira tragikus. Martin Meyer, az egyik svájci lap munkatársa, világosította fel a csodálkozokat: ’Ezeknek az embereknek sorsa bizony szomorú. Ok tudják miért sírnak.’ ***** A magyar csapat a félsikerrel végződött márk őzés után a berni követségre ment. Az volt a terv, hogy a győzelmet itt ünneplik meg. Sok nyugati előkelő ség és újságíró kapott ez alkalomból meghívót. De természetes, a ’vasfüggöny•’ mögötti tudósítók is megjelentek teljes számban. Kutas követ kollégáját, Molotskovot is meghívta. A berni követség fényárban úszott. A fogadótermek asztalai roskadoztak a drágábbnál drágább enni ées innivalóktól. A hangulat azonban temetői volt. Ez egész természegss, hiszen egy olyan alkalom hullott ki a kommunisták kezéből, ami szinte pótolhatatlan. Hogyne, hisz’ otthon a sajtó és rádió a győ ztes Uruguay elleni mérkőzés után újabb munkafelajánlásokat akart kizsarolni a dolgozóktól. ’Dolgozó népünk azzal hálálhatja meg válogatott csapatunk világraszóló sikerét, ha országunk továbbfejlesztéséhez önkéntes munkafelajánlásokat tesz.’ ***** Kedden délután a vákogatott elutazott Zürichből. A hálókocsik leeresztett függönyei mögül egyetlen arc sem muy Senki sem intett, senkinek sem intettek búcsút. /Tatkozott. Egy száműzetésbe induló államfő vagy király utazott igy a környezetével. Valóban ők voltak a torna koronázatlan királyai, Írja riportjában W.Lutz, a Züricher Sport főmunkatársa és bizony visszamenni a kollektiv szürkeségbe: egyenlő a száműzetéssel. ***** ÉS Ml TÖRTÉNT BUDAPESTEN? A Reuter hírszolgálati iroda jelenti: A magyar válogatott csapat érkezését ezrekre menő tömeg várta. A menetrendszerinti gyorsvonattal azonban nem érkeztek meg, miután a csapat vezetősége Győrben figyelmeztetést kapott, hogy tüntetéstől lehet tartani. Az expedíció tagjai Kelenfölden szálltak ki és onnan folytatták útjukat hazafelé. Sebes Gusztáv, h. sportminiszter. Puskás és Tóth már Komáromoan kiszállottak és autón folytatták az utat. \ Keleti pályaudvaron összegyűlt tömeget - többezer főnyi - a rendőrség nem tudta széjjeloszlatni. A tömeg innen a József köutra ment, ahol a Szabad Nép c. lap kirakatait beverték, széjjelromboltak minden helyet, ahol a játékosok képei ki voltak függesztve. A megerősített rendőrosztagok tehetlenek voltak az időközben már duplájára felszaporodó tömeggel, amely innen a Rádió Székháza felé vonult, hogy ott folytassa pusztítását. Le a veztőkkel, — ordítozta a tömeg. A Rádió^Székházába azonban nem tudtak bejutni, mert az odavezető utcákat a rendőrség lezárta. Ez volt az első tömegtüntetés 1948 óta. Azt hisszük, ebben a tüntetésben nem a football csapat sikertelensége játszotta a főszerepet, hanem az elégedetlenség, amely rendszerrel szemben áll fenn. Szuper Géza Itt jegyezzük meg, hogy a magyar — jogosan várt — győzelem megörökítésére a rendszer győzelmi bélyegsorozatot tervezett, amely természetesen szintén elmaradt. A New York Times mint érdekességet említette meg bélyeg-rovatában. FIGYELEMI Több alkalommal jutott tudomásomra, hogy «gyesek rosszakaratú szándékkal terjesztik azt a hirt, hogy a Magyar Végvár átalakul hetilappá, - amely egyébként is a Magyar Végvár belsőügye - de az átalakulás a Napilap Alapra befizetett pénz felhasználásával történne meg. Ismételten kijelentettem, hogy az Alapra befizetett pénz semmi más célra fel nem használható a részvényjegyző beleegyezése nélkül Soha semmiféle körülmények között ilyen irányú tervezés nem történt s nem történik a jövőben sem. Tehát minden ilyen irányú híresztelés nem lehet más, mint ártani akaró pletyka. Úgy látszik még minidig vannak emberek, akiknek minden aktivitásuk a magyar ügyeket illetőleg abban nyilvánul meg és merül ki, hogy a sötét háttérben mozogva a gyanakvás szellemét terjesszék azzal a titkos reménységgel, hogy újra elgáncsoljanak egy magyar ügyet. Tudhatnák nagyon jól, hogy az ilyen viselkedéssel csak Magyarország ellenségeinek szolgálnak. Avagy tálán úgyis ezt akarják? A magunk részéről csak megvetéssel fordulunk el ilyen aljas szándékú ártaniakarástál. Mi a kezdettől egyenesen, őszintén, becsületesen megmondottuk, hogy mit akarunk és hogyan akarjuk. Ezt máig sem változtattuk meg. Dolgozunk, hogy célunkat elérjük, de csakis az egyenes, becsületes utón. Nem mondunk egyet s csinálunk mást, mert ezzel visszaélnénk a belénk helyezett bizalommal. Ha írások ennek ellenére is kételkednek szándékunkban, ebből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ők mindenkit az ő saját kificamodott lelkiségük szerint tudnak csak megítélni. Ebből a tekintetből csak sajnálni tudjuk az ilyeneket. A MagyarVégvár magántulajdon s mint ilyen csakis magán pénzen alakúit s a fenntartásához az előfizetéseken kívül senki hozzá nem járult. Ha tehát a Magyar Végvár, mint olyan, hetilappá alakulna át, ez az átalakulás sem
