Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
13. oldal Magyar'Végvár 1954 szeptember az volt a természetes életszükséglet. Ezzel nem foglalkobővebben e helyen,mert később válik időszerűvé. Az egység-törekvéseknek mentesnek kell lenniök minden személyi érdektő 1 és sztikkörü klikkszempontokól. JCi - zárőlag a nagy célt, az emigráció történelmi feladatait kell szem előtt tartani s a tények tárgyilagos szemlSletével kell a döntéseket meghozni. Ennélfogva uj embereknek kell ezt végrehajtanak, akik függetlenek minden klikkérdekektől és személyi kapcsolatoktól. Végeredményben odajutottunk s azt kell mondanunk, hogy sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha korábban nem alakult volna meg egyetlen szervezet sem, mert a történelmi feladataink közül egyiket sem oldották meg, még részletben sem, viszont most, hogy időszerű lett a kérdés, simábban lehetne az az egységes emigrációt létrehozni. Széleskörű szellemi munka /propaganda/ szükséges, ügy kell foglalkoznunk ezzel a problémával, mint az emigráció legfontosabb, életbevágó kérdésével, hogy a magyarság nagy többsége tiszta fogalmakat nyerjen a lényeges tennivalókról. Elvégre ez a generáció most van először emigrációban.nem lehet gyakorlata erre vonatkozólag. Az emigráció sok szellemi értéke eddig távoltartotta magát a nyilvános magyar megmozdulásoktól. A szellemi anarchia kitisztulásának elengedhetetlen feltétele, hogy a szellemi elit nagyobb mértékben bekapcsolódjék az emigrációs élet kialakításának munkájába. Az emigráció egységének függetlenül kell megalakulnia a jelenlegi Magyar Nemzeti Bizottmánytól. Az emigráció tömegeinek élete eddig is független volt a MNB életétől. Azoknak a legkisebb gondjuk is nagyobb volt, mint e— migrációs magyarság sorskérdései. Azon kívül a jelenlegi magyar egyesületek is függetlenül alakultak meg és működtek eddig, tehát egy jövőbeni egységesítésnek is az emigráción belül kell végbemennie. A MNB-tól etekintet— ben semmi jó nem indulhat ki, mert az a Free Europe Társaság függvénye, amely burkolt célkitűzéseivel és elveivel köztudomásúlag a magyarság történelmi feladataival és létérdekével szöges ellentétben áll. Másrészt azok a személyek, akik eddig éveken keresztül a F.E. csekkjeiből élve, nyugodt lelkiismerettel betöltötték ottani gondnélküli hivatalukat, túlságosan ellenszenvesekké és megbizhatalanokká váltak a magyarság komoly rétegei előtt. E- zek tehát aligha szerepelhetnek többé vezetőkként. Most, a szelek fordulásakor sem. *********** PÉTERNEK SZÓLOK, HOGY PÁL IS ÉRTSEN BELŐLE Az egyik jó 'barát' újságíró társunk, aki többet ért a ‘biznic-'hez, — amint 5 mondja — mint az Íráshoz, arra figyelmeztet, hogy az újság fenntartásához a hirdetés feltétlenül szükséges, mert egyébként az egész fiaskóval végződik. Kószónjgk a balkézről jövő figyelmeztetést, de ezt mi is tudjuk. Érdekesebbet, okosabbat kérünk, ha iilyesmi is kitelne tőle — véletlenségből. Lehet, de nehezen hisszük. Jellemző farizeuskodása: 'Szomorú, de figyelemre méltó intő példa a magyarlapoknak ez a sorozatos, egymásutáni megszűnése mindazok számára, akik a még meglevő jó magyar szellemű lapokat gáncsolják s újakról ábrándoznak anélkül, hogy értenének a ‘biznic’ oldalához is ennek a speciális kérdésnek. Megváltjuk egész őszintén, hogy nem vagyunk olyan jó orrú ‘biznic’-emberek, mint az illető, de nem is akarunk. A mi orrunk egy kicsit kényesebb ‘biznic’ tekintetben is, no meg nekünk a magyar ügy egy kicsikét több is, mint CSAK ‘biznic.’ Meg aztán ne is sokat dicsekedjék magyarságával, mert—úgy segíljen! — elő találunk huzni egy levelet és saját szavaival bizonyítjuk nagy magyarságát!****** MIT MONDOTT KALLAY A YOUNGSTOWNI MAGYAR napon? AZ AMERIKAI KALLAY KETTŐS, AVAGY ITT IS KIBÚJT A A SZÖG A ZSÁKBÓL. A Szebedinszky Jenji által nagyon ügyesen szerkesztett pittsburghi MAGYARSÁG 1954 aug. 6-i száméban egy roppant széllésen irt beszámolót olvashatunk a Youngstownban megtartott Magyar Napról, amelynek ünnepi szónoka Kállay Miklós, v.miniszterelnők volt. Mi nem voltunk ott, éppen ezért tudósításunkat az ott jelenlevő Szebedinszky Jenő színes riportjából vesszük az amerikai magyarság okulására. Szebedinszky leírja a Szabadság ottani munkatársa által Kállayval ‘művelt’ interjúját. Jobb szót talán keresve sem lehetett volna találni. Kállay arra a kőidére: miért nincs meg a szükséges együttműködés a régi- és ujamerikás magyarok között, a következőket válaszolta: ‘Azért, mert a most kiérkezettek nagy többsége a magyar középosztályhoz tartozott. Ahhoz az osztályhoz, amely otthon is állandóan nyugtalan volt és izgága természetét megtartotta.’ Valószínűleg Kállay ezzel a megjegyzéssel akarta meghálálni a NB felé, hogy kijöhetett Amerikába. Tehát kétség nélkül a NB szája ize szerint beszélt. Utóvégre is a megfelelőhelyen elpottyantott hála gyümölcsöt is teremhet alkalmatos időben. Ki tudja? Azután Szebedinszky érdekesen ismerteti a tojástáncot. Főleg régi amerikás magyarok jöttek el, — elszórtan imitt-amott akadt néhány helybeli, meg vidéki ujamerikás is, aki ismerve Kállayt, sejthette miről fog beszélni. Es Kállay beszélt, — égy kicsit paposán. — Egy kicsit a rutinos szónok nyugodtságával. — égy kicsit az uj ember bizonytalanságával. — Egy kicsit hizelkedéssel. — Egy kicsit a katolikusok felé, de egy kicsit a reformátusok felé is. Egy kicsit az újakkal elégedetlen öregek irányába, de egy kicsit az öregekkel nehezen összeférő újak felé is. — Egy kicsit az óhazáról, de egy kicsit Amerikáról is. — Mindenről, mindenkinek egy kicsit. — Úgy, hogy hacsak lehet, senki se maradjon ki, — de úgy, hogy végeredményben senkinek sem jutott elég mégsem. — Még annak sem, aki a végén, a kifelé tartó közönség sorában keserűen megjegyezte, hogy fto,neke/n elegem volt Kállaybál. Kállay csak nem tudott hűtlen lenni önmagához, a régi táncoshoz. Nem tudja feledni a Kóllay-kettőst itt sem!
