Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
12.oldal Magyar Végvár 1954 szeptember nikusai a hatalomnak és a képzelt pozíció birtoklásának, mert ezek miatt az emigráció csoportjai között anarchia uralkodik. Akik az emigráció vezetésében csakbatalmat és pozíciót látnak és nem a munka és az áldozatvállalás jelenik meg lelki szemeik előtt, azok már eleve alkalmatlanok itt minden természetű irányításra. Azok csak kárára vannak a közösségnek. * Általában elmondhatjuk, hogy a jelenlegi életünk reális talajától messze elrugaszkodtunk. Ebből le kell vonnunk a tanúságot és életűnk kereteit, életszemléletünket át kell alakítanunk reális, szilárd és időtálló talajra. Fogalmainkat át kell értékelnünk és a megváltozott körülményekhez szabnunk. Mindenekelőtt őszinte nyíltsággal kell sorskérdéseinkről értekeznünk. Nem lehetünk tekintettel arra, hogy elveink s felfogásunk kiket érintenek érzékenyen, kinek a személyes egyéni koréit zavarjuk. Fel kell emelkedni a kulturemberhez méltó magasabb szellemi szintre, ahol nem válunk egymás ellenségeivé csak azért, mert nézeteink nem egyeznek vagy a közösség érdekében bírálatot mondunk. Az egység megteremtésének lehetőségeit mérlegelve első gondolatunknak feltétlenül arra kell irányulnia, hogy a külföldön élő összes keresztény, épitő szándékú és jobboldali beállítottságú magyarságot egy táborba tömöritsük. Ez minden józanitéletü ember számára ma már természetes követelmény. Mindnyájan egy tőről származunk s ugyanaz a célkitűzésünk. A történelmi hivatás egyaránt kötelez mindnyájunkat: védőnek és szószólóinak kell lennünk a nemzetünknek. Ez a súlyos feladat megköveteli, hogy a szellemi, erkölcsi és anyagi erőinket teljes mértékben Összpontosítsuk. Enélkűl célkitűzéseinket nem érhetjük el. A szellemi erők összpontosítása alatt mi azt értjük, hogy a közéletünk szellemi elitje, azaz a szellemi vezetők és a sajtó a magyar emigráció történelmi feladatainak szolgálatában párhuzamosan dolgozzék. A sajtó pedig foglalkozzék az emigráció életbevágó problémáival és ne a torzsaldások szitásában és feltálalásában, hanem a problémák megoldásának kérdésében lássa főfeladatát. Az erkölcsi erők összpontosítása nem jelenthet mást számunkra, mint a különböző vallásfelekezetű egyházközségek összefogását és valóságos, gyakorlati összmüködését az emigráció egységes társadalmi szervezetével, valamint a sajtóval. E három tényező harmonikus összmnkodése teremtheti meg az emigráció oly kívánatos erkölcsi erejét, hitét, bizalmát, életképességét és egészséges működését. Aa anyagi erők összefogása egyenlő az anyagi alap biztosításával, illetve a pénzzel való ésszerű gazdálkodással. Az emigráció szűkében van a pénznek s ez a helyzet a jövőben is igy lesz mindég, bármily hosszúra nyúljon a hontalanságunk időtartama. Takarékoskodni csakis összevonásokkal és összpontosítással lehet. Senki sem tud állandóan, rendszeresen hónapról—hónapra megujulólag sokat áldozni közcélokra. Következőleg a kis összegeket célszerű szervezettel kell összevonni. Ez csakis egységes szervezettel képzelhető el. Ez nem azt jelenti, hogy lényegesen többet áldozzunk, mint eddig, hanem inkább azt, hogy többen s szervezetten áldozzunk egy helyre, mert igy sok rezsiköltség és adminisztrációs kiadás elesik. A jelenlegi nagyszámú szervezet Ugyanúgy elszívja tőlünk a pénzt, sőt inkább, mintha egy lenne. S ez a pénz egyéni elképzelések és laikus taktikák súlytalan s a közösség számára nagyrészt haszonnélkfili, propagandisztikus és egyéni érvénysüléseket szolgáló részletkérdések fedezésére szétfolyik, eladminisztrálódik. Ezt mindenki látja s ezért a jelenlegi szervezetek munkája fokozatosan mindinkább ellaposodik, részvétlenségbe fül s ez végeredményben lerombolja az emigráció lelki inditékainak, azaz hitének és erkölcsi erejének csiráit is. A kikristályosodási folyamatnak, az egység-erők mozgósításának itt, a USA-ban kell megindulnia. Erre az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a jövő század életének irányelveit itt fogják lerakni s nekünk teljes mértékben ehhez kell igazodnunk. A USA magyarsága helyzetének ismeretében egységesítés szempontjából két csoportot kell tekkintetbe venni: rlégi s ujamerikásokat. A régi amerikás magyar társadalomnak évtizedek óta van egy terjedelmes szervezetük: az Amerikai Magyar Szövetség. Az ujamerikásoknak nincs egységes szervezetük, hanem a szétszóródottság következtében többféle szervezetben tömörültek s ezek között sincs összhang. Első ütemként az ujamerikás magyar emigráció megszervezését tartjuk elengedhetetlen követelménynek. Ha ez befejezést nyert, akkor kerülhet sor a két nagy szervezet együttműködésének az összhangolása. Egyes helyeken, ahol kisebb mérvii elvegyúlés már történt, ezt szerecsés és föltétlenül egészséges folyamatnak kell tekintenünk és további kiépitését kell szorgalmaznunk nunk. A mindenütt önmagától való tremészetes összeolvadást azonban nem lehet kivárni, mert az általános világhelyzet sürgeti az erőink összefogását. A két nagy csoport között a közeledésnek az ujamerikások részéről kell megindulnia. Mi jöttünk később, elvileg nekünk kell az itt talált helyzetbe beilleszkednünk és ne várjuk, nem is várhatjuk azt, hogy a régi amerikások több száezres tömegei évtizedek óta meggyökeresedett életüket hozzánk szbják. Sorrendben tehát először példás, tökéletes szervezetet kell teremtenünk önmagunkon belül s akkor majd egyenrangú tárgyalófélként léphetünk fel s magyar testvéri szeretetből fakadó, őszinte kéznyujtással fogjuk a bizalmukat és kölcsönös tiszteletüket kiváltani. Akkor majd több megértéssel számolhatunk részükről, ha bizonyos egyesülési feltételekre avagy a két szervezet egybeolvasztásának korszerű követelményeire hívjuk fel a figyelmüket. Természetesen lesznek olyan feltételek, amelyek közös megegyezéssel oldandók meg. Az AMSZ évtizedekkel ezelőtt alakult, amikor Magyarország még békés, önálló állami életetélt. Az itteni magyarságnak akkor megfelelő volt ez a tisztán társadalmi egyesülés, egyszerű kulturfeladattal. Aránylag kevés szellemi ember volt, az is szétszórva. Úgy kell tekintenünk, hogy ami kialakult»
