Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
11. oldal Magyar Végvár 1954 szeptember ról vagy bármilyen más kommunista részről elkövetett bántalmazásról, igy deportálásról istudomásuk van, a Kereten Bizottság elé kiván fordulni. A MHBK azzal a céllal teszi ezt, hogy Kereten USA szenátor bizottsága, a Magyarországon szovjet s kommunista részről elkövetett kegyetlenkedéseket napvilágra hozza, letárgyalja és ezzel a szovjet kommunista rendszert, segítőtársaival egyetemben, a szabad világ előtt megbélyegezz ze. Mindazoktól, akiknek a megszálló szovjet hatalom és a kommunista rendszer visszaéléseiről és bántalmazásairól perrendszerű terhelő adatai vannak (Magyarországon megjelent újságok, fényképek, iratok, feljegyzések, naplók, stb.) a MHBK kéri, hogy azokat haladéktalanul küldjék be a MHBK főcsoportvezetőjéhez. Ha az illető névtelen kiván maradni, a legszigorúbb titoktartásra számíthat. A főcsoport vezető cime: Dr. Ágh László, P.0. Box 725, Newark 1, N.J. ******** KOPPÁNY A MAGYAR EMIGRÁCIÓS EGYSEG ELVI ALAPJAI. Amikor csaknem egy évtizedes hontalanság szétesettsége után az emigrációs egység kérdésében |eltolakodó gondjaink között uj és járhatóbb utakat keresünk, a nap-nap után mindjobban elkomoruló és fenyegető kontúrjai mellett, az nj korszak célkitűzéseinek középpontjába föltétlenül azt a határozott s indokolt törekvést kell állítanunk, amely a keresztény világnézetnek a politikába való beállítását követeli. Az uj utakon égreemelt tekintettel kell elindulnunk. Vissza kell térnünk a Megfeszített tanításához. Jézus azt: mondotta: adjátok meg Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré. Azóta a keresztény kultúrán kiművelt ember lelkének egyik fele Istenhez hajlik, a másik fele hazája felé húz. Jelenlegi emigrációs életünk nyelvezetére átültetve ez annyit jelent, hogy az uj életberendezkedé — sunk megszilárdítására szolgáló verejtékes munkákon kívül magasabbrendü kötelezettségeink is vannak: Istennel és fajtánkkal szemben. Ha mi csak a robotnak élünk, akkor a lelki egyensúlyunk hamarosan felbomlik, mert lélektelen igavonókká sülyedünk le. Az emberi lélek azonban feltartózhatatlanul tör a felsőbbrendü felé. Ennek a szükségszerűségnek gyakorlati megvalósulását egyik irányban igy foglalhatjuk össze : maradéktalanul be kell vonulnunk a keresztény magyar egyházközségekbe s gyakorlati, tevőleges keresztényként meg kell erősítenünk azokat. Az egyházközségek itt az emigrációban a magyar kultúra, a magyar gondolat és élní-akarás végvárai. Ha mi ezeket nem támogatjuk, a saját ügyünket gyengítjük. Ezen a téren súlyos mulasztások terhelnek bennünket. Mindnyájunkat. A megváltást ne másokon kezdjük, hanem saját magunkon. így sokkal hamarabb jutunk előre. Ez nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a másik irányban, a haza és a fajtánk ügyének szolgálatában a helyes utat megtaláljuk, mert eddig csak tévelyegtünk. A történelem azt tanúsítja, hogy minden nemzeti katasztrófa, vesztett háború után általános dekadencia, azaz szellemi, erkölcsi és anyagi aláhanyatlás következett be. Nem ez az első ilyen nemzeti szerencsétlenség történelmünkben és életünkben. A többiből is kiláboltunk, ez sem fog őrökké tartani. Csak mi magyarok nehezen viseljük el a hanyatlással járó fájdalmakat. Sokakat a nagy veszteségek fájdalma valósággal leroskasztott. A felemelkedéshez nélkülözhetetlenül szükséges szívós, terszeruC fokozatos munkával járó kitartás nem tartozik fajtánk erényei közé. Mi a csaták zajábak dalolva tudunk halálba menni, de gyarlók vagyunk a szürke hétköznapok meg-meg ujuló apró harcaiban. Pedig ma ez a küzdőterünk. A hivatott vezetőknek ma erre kell ráeszmélniük. Itt kell segédkezet nyujtaniok a napi robotban túlságosan igénybevett, lekötött s kifáradt nagy tömegnek. Olyan vezetők kellenek ma, akik képesek arra, hogy szellemi és erkölcsi értékeket bányásszanak ki a saját lelkűk mélyéről, akik szellemi és erkölcsi motorjai lesznek a nehéz idők átfogó törekvéseinek. Az elsők már hallatták szavukat, csak észre kell venni é soraink közé kell hívni őket: a Csery C.Mihályokat, Füzér Juliánokat, Füry Lajosokat, Hites Kristófokat, Hokky Károlyokat, Jakab Andrásokat, Jaszovszky Józsefeket, Kerekes Tiborokat, Kilián Csabákat, Kiss Gyulákat, vitéz Kovács Gyulákat, Medgyes Józsefeket, Páncélos Mihályokat, Szilassy Bélákat, Szőcs Déneseket és azokat, akik hallgatnak még, de itt vannak közöttünk. Mi hívjuk őket, mert nekünk szükségünk van rájuk. A jelenlegi vezetők, a jelenlegi célok és az eddigi keretek az emigráció dolgozó tízezreit nem elégítik ki. A vezetőknek tudatára kell ébredniük annak, hogy a külföldi magyarságnak nagy rSsze szellemi emberekből all, akik határozottan tudják, hogy ami most folyik, az nem komoly munka, az nem fedi az emigráció feladatait. Nem tiltakoznak, mert látástól—vakulásig dolgoznak. Tiltakozás helyett cslódottan, kiábrándultán és fásultan elzárkóznak. Az álreugró vezérek, a vezér-nyüzsgők és a politikai zsibvásár rekedt torkú kikiáltói már évek óta elcsépelt szólamokat, üres közhelyeket harsognak, amelyeknek a mi számunkra semmi, de semmi tartalmuk nincs, mert hiányzik a tartalom-magja, a józan Ítélőképesség, hiányzik a lényeg: az Önzetlenség, az áldozatkészség, a szellemi s erkölcsi emelkedettség, a tárgyilagosság és sokszor a szakértelem is. Ezek a fórumot erkölcsi és politikai fekete piaccá züllesztették le s ezért a hivatott és képzett emberek visszahúzódnak. Világosan kell látnunk, hogy az emigráció jövőjét legfőképpen azok az emberek veszélyeztetik, akik má-
