Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-09-01 / 6. szám

6. oldal

1954 szeptember

Magyar Végvár

si alapja hely tel en.

Ettől függetlenül a körlevél több olyan elvi megállapítást tesz, ami fölött a nemxeti emigrációnak nem lehet, nem szabad egyszerűen napirendre térni. Ezek a következők:

1./ A Free Europe elnökéről Írva a kővetkezőket mond ja: A legilletékesebb mértékadó kor vezetője, az emigrációs nemzetek politikai irányitójának legfőbb megbízottja...' /20.o./ Aki egy szervezet elnökének ilyen nagy fontosságot tulajdonit, annak ugyanolyan véleményének kell lennie magáról a szervezetről is.

2./ A Free Europe által fenntartott MNB-ról ezeket Írja:

'Nem kétséges, hogy a MNB a magyar törvényhozás jogutóda és helyettesitő szerve és egyben képviselete úgy az otthoni, mint a külföldre szakadt magyarságnak; a végrehajtó bizottság pedig — addig is, mig az eseményelfejlődésévell egy exil kormánnyá alakulhat át — a legfőbb végrehajtó hatalom szerepét tölti be, illetve kellene betöltenie.'- Majd ezeket Írja:

A magyarságnak van egy képviselete, amely szükség esetén tiszta magyar meggondolásból képviselheti a magyar érdekeket és amelynek megléte reményt nyújt arra, hogy a jövőben is, esetleg az általános ujjárendezésnél is a sajátos magyar érdekeket tudja ■Bijd' képviselni és érvényesíteni és ezzel biztosítani tudja a magyar nép önrendelkezési jogát.' /3.o./

3./ Az emigráció politikai magatartásáról a következőket Írja:

‘Az emigrációs politika és ez vonatkozik sajnos mindenegyes emigrációba szorult nemzetre — nem valósítható meg bizonyos szempontokból történő megalkuvások nélkül. Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk a saját magunk urai. Bizonyos mértékadó köröknek kívánságait - amelyek lehetnek megtévesztésen vagy politikai kényszerhelyzeten alapulók, de amelyeknek jóhiszeműségét nincs jogunk kétségbevonni - teljesíteni kell, ha egyáltalán fenn akarunk maradni.’ /14. o./

4./ Végül pedijegykori pártjának vezérét, Nagy Ferencet, a vádlottat úgy állítja be, mintha csak ezzel az egyetlen tettével — miszerint a nemzeti bizottmányok megszűntetését kérte, mert a ‘meglevő nemzeti bizottmányok magukban véve nem alkalmasak feladatukra’ — vétett volna ‘az általános és a politikai tisztesség és erkölcs’/igy!/ ellen, vált volna méltatlanná arra, hogy mint ‘egy ország — még elesett voltabeli — miniszterelnöke’ nemcsak a magyar ‘parasztságot’ de azlegész magyarságot’ képviselje és siklott volna ki ‘a hazájával és népével szembeni hűtlenség területére.’

A fenti néhány idézet maga helyett beszél. De azért csak ‘tisztázzuk a fogalmakat’ és szögezzük le újból és újból a nemzeti emigráció állásfoglalását ezekben a kérdésekben.

1.ponthoz: Ma már mindenki tudja, hogy a Free Europe-t a yaltai és potsdami szellemet megtestesítő Truman rezsim hívta életre a rabországok kérdésében, a hivatalos diplomácián túl» követendő politikájának előkészítésére, tervezésére és gyakorlati kivitelezésére. Tehát a Free E- urope félhivatalos jellege, annak ellenére, hogy magántársaság, vitathatatlan. Különben elképzelhetetlen lett volna, hogy a 'legjmagasabi »4 E-urope megszűnte te sér:’ \ ihíEzó Nnr / Fe-or. féle beadványokat magának a ‘re izei' K- vi >: v cgyiittmüködést fenntartó Free ; luropcra.k a éle ol ; 1 v.

leményezés és elintézés végett.De a F.E. eme félhivatajellege a demokratákat leváltó republikánus éra alatt sem szenvedett lényeges változást, hiszen a F.E. egykori elnöke, CJKJackson az elnökválasztás után Eisenhower ‘közvetlen munkatársaként nyert a Fehér Házban igen fontos bizalmi beosztást.

De a magyar nemzeti emigráció azt is nagyon jól tudja, hogy a F.E. épen a yaltai és potsdami szellemből kifolyólag szlávbarát és mint ilyen a Dunamedence kérdésében a Trianoni statusquo alapján áll, amit a Philadelphiai és a Williamsburghi Nyilatkozatokon kívül a F.E. jelenlegi elnöke, — a közte és a 'CSMNB kozott nemrég lefolyt nyilvános sajtóvita során, — írásban is megerősített. A nemzeti emigráció ebből láthatja, hogy a magyarság mit várhdl Amerikától, ha annak kormánya, felszabadulás esetén , a F.E. tanácsa és sugalmazása alapján fog a Dunamedence kérdésében állást foglalni.

Ettől függetlenül a F.E. egész politikájára és erkölcsi felfogására éles fényt vet ama tény, hogy a F.E. a müncheni rádiójának magyar osztályán többek között egy Belgiumban körözés alatt álló közönséges tolvajt alkalmazott, vagy talán mái most is alkalmaz, — hogy az Urnák 1954-ik esztendejében még mindig a Szovjet győzelmére spekulált ellentállókkal, kommunista társutasokkal és kollaboránsokkal, kivénhedt kalapácsos marxistákkal, zöldinternacionalista elvetélt parasztokkal akar antibolsevispropagandát kifejteni a vasfüggöny mögött, továbbá, hogy az a Nagy Ferenc, — akit a F.E. és bizottmányellenes beadványa miatt C.D. Jackson, a F.E. akkori elnöke Varga Bélához, a MNB elnökéhez intézett levelében a következő, nem épen hízelgő kifejezésekkel illetett:'polarizációs tevékenységet fejt ki', 'illojális a működése', 'testvérgyilkos veszekedést folytat', 'tette nemcsak gonosz, de ostoba is", "Mr.Nagy megszegte a szavát", 'az ő eljárása vagy frivol vagy szemtelen' stb. — még ma is F.E. egyik legjobban fizetett alkalmazottja, sőt, mintegy jutalmul őt küldik el Japánba antibolsevista /?/ előadó körútra.. — Ezt nevezik a F.E. környékén ‘reálpolitikának.’

(Most érkezett hir szerint a F.E. a müncheni rádió magyar osztályának igazgatóját Dessewffy - vörös - grófot Gellért Andorral váltotta fel, vagyis ott vagyunk, ahol a part szakad. Csöbörből vödörbe! SzerkJ.

Ezek után ne csodálkozzon senki, hogy az egész ma» gyarság, vasfüggönyön innen és túl, félhivatalos jellege és politikai befolyása ellenére bizalmatlan a F.E. iránt, minden újabb kezdeményezését tartózkodással fogadja és hogy a nemzeti emigráció felelősége tudatában mindentel* követ a F.E. szlávbarát, magyarellenes politikájának a semlegesítésére. De, ahogy hiba az ellenfél lebecsülése , épolyan hiba annak túlértékelése.

2.ponthoz: Ma már a nemzeti emigráció jóhiszemű és derülátó rétege is látja, hogy a F.E. magyarellenes és célkitűzéseit hitvány pénzért szolgai módon kiszolgáló MNB többéves eredménytelen, sőt egyenesen káros tevékenységével valóságos nemzeti csapás. Csak a szűklátókörű, betegesen naiv optimisták, a mindenre elszánt ‘reálpolitikusok’ és konjunktúra lovagok ringatják magukat abban a hiú ábrándban, hogy egyszerre minden 1 egvéUoana, ha a MN 13-t .r. ‘jobboldali’ elemekkel Jie k A nemzeti emlíirá stíl Sn ke sem i tr iszt. iate étán megtanít«, c-i a N 1 ekkor ss* s; algáin a t »g> ,r érdeke-