Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-10-01 / 7. szám
1953 október 7.oldal ídZPiz! b_VlzL-* rrif r "■ \ZD JO!-V j r "I V-----i ej. n~m ; tőlük csak ponyvaregényeket, nivotlan, magyart gyüTölö ! sajtot és fosztogató hirdetéseket kaptak. - Kultúra terjesz- i tész ponyvaregényekkel, nagyrészt magyarul alig tudó, j dilettáns, alkalmi firkászokkal. Es egyébként ugyebár, j ha valaki irni, olvasni nem tud vagy nem szeret, azt csak 1 ponyvaregényekből, nivotlan újságokból sajátíthatja el, i szeretheti meg. Végtelenül eszes logika. Érdekes, hogy i ezt a logikát csak ők követték és nem azok a valóban magyar újságok,melyekről elöljáróban szollam. Azoknak j úgy látszik a magyar béres, zsellér és paraszt elég okos 7 volt ahhoz, hogy igazi kultúrával táplálják. Vegyük Himler nagyjait sorjában. NYITRAI EMIL Idézek:" Mik or a magyar munkásság tízezrei érkez- 7 tek az országba, már ö látta el őket azokkal a hazulról p-importált holmikkal, melyek valamennyire pótolhatták az elhagyott otthont." Bajuszpedrőt, elefántcsontként forgalomba hozott kaucsukfedelü bibliákat, tajtékpipát, delinkendot, fülbevalót, harmonikát stb. ,stb.-t adott el és mikor az áldozatos kultúra terjesztéssel "megszedte magát, birtokot vett Magyarországon. "Később visszatért és önzetlen támogatásban részesítette a Nemzetőrt. Úgy látszik, hogy az önzetlen támogatás kamatai tulmagasak lehettek, mert az újság fizetésképtej lenné vált. - A fizetésképtelen újságot, - frappáns for[ dulat, Nyitrai vette át. Természetesen idealizmusból. - ; így lett a bajuszpedrőből magyar kultúra és abból 'Száz éves magyar sajtó.'"Halóla után családtagjai nemcsak a ' magyar lapok, deáltalábcn a magyarok ellen fordultak." FECSO IMRE 50-60 esztendővel ezelőtt szalont nyitott, később hetilapot, mégkésöbb napilapot. Napilapja konkurenciát kapott Kohányi lapjában. - "Természetesen a két lap küzdelme / már mint Fecsoé és Kohányié / nem volt békés ÜZLETI verseny. Epés cikkekben törtek egymásra és ha egy-két amerikai magyar lapban ma is megtaláljuk a gyűlölet és uszitás rikácsoló hangját, / közbevetöleg; igen, megtaláltuk a Népszavában és a Szabadságban , - ez pontosan kettő / azokat szelíd muzsikának lehet venni, ha összehasonlítjuk a két napilap akkori dühöngéseivel." Himler azt is írja, hogy az egyik majomkarikaturákat közölt le a másikról, a másik meg az egyik erszényét támadta. Magátol értetődően, mindez a nemzeti kultúra nevében történt, a veritékes magyar munka által finanszírozva. Úgy látszik Fecso pénztárcája ellen indított honfiúi támadás sikeres lehetett, mert Fecso megbukott. Mint a magyar kultúra, magyar által megbuktatott önzetlen mártírja, Fecso ekkor a honfiúi ingatlanközvetítésben , keresett menedéket. - "Talán jobb földet, talán jobb éghajlatot is lehetett volna találni, de a 15 centekért dolgozó magyar számára olcso, nagyon olcso földet kellett keresni s igy választotta Fecso Louisianat abban a reményben, hogy a magyarok boldogulni fognak, ö maga tekintélyes összeget fog a földek eladásán keresni." Tehát 'tekintélyes összeget', rossz földekért, a szegény 15 centekért dolgolő magyaroktól. - Lehet, hogy '■ a Himler cikkben célzott boszuját végrehajtotta és nyiI — C— [-sri V; , '.vl cikkben nem a Katolikus Magyarok Vasárnapját, yj Li m nem a protestáns Magyarságot, nem a többi valobar magyar kultúrát közvetítő katolikus, protestáns és zsidó heti vagy havi lapot akarom méltatni. Az én toliam túl szerény ezeknek az újságoknak a dicséretére.Ezen újságoknak lelkes magyar hangja, igaz és magas szellemisége j ékesebben beszél, mint bármilyen méltató iromány. Arról az u.n. magyar sajtóról szeretnék irni, melyet Himler Márton, konyhai magyarságával / lásd a Népszóvá-: ban megjelenő cikksorozatát / mint színes, de ízléstelen ke; leidoszkop tár elénk . Az ö szavait, megállapításait haszná lom,melyeknél terhelöbb vádiratot a 'legjobb akarattal' sem sikerült volna összeállítanunk. Nevezett szellemi súlyára élénk fényt vet az a tény, hogy ezen újabb közszereplése, mely a megingott 'tekintélyét' lett volna hivatva visszaá 11 itani, félreértésből önbirálatnak sikerült. Kezdjük tehát: "Nem igen volt és mg sincs olyan magyar újságíró, aki; nem cserélné fel boldogan a magyar betűt az angollal." Ez a kijelentése a száz éves magyar sajtó általa történd ünneplésének mottója. Joggal nevezhetjük tehát öt és azokat, akikről ir, a magyar betű és gondolat bajnokának, a magyar kultúra fáklyahordozojónak. A jellemző fenti meg-| állapítás után leszögezi, hogy a régi magyar kivándorlók szellemileg alacsonyrendüek voltak és ostobák, akiknek csak ponyvaregényeket és nivotlan újságokat tálalhattak. , Leszögezi továbbá, hogy a magyarok a ponyvaregényekből j és nivotlan újságokból tanulták és szerették meg a magyar 1 betűt. Hangoztatja, hogy a nivotlan újságok Írásához zse-| nialitás kellett. "Mikor egy jonevü budapesti újságíró - itti valoszinüleg Göndörre céloz - amerikai magyar lapnál kapott foglalkozást, jo ideig kellett tanulnia, hogy az amerikai magyarok számára alkalmas újságot tudjon irni." A jonevü újságíró ur tehát átképezte magát együgyünek / ami bámulatosan simán,sikerült / , hogy a már átképzettkol-r légáihoz hasonuljon. En, mint magyar fajtestvéreimet ismerő, visszautasítom fajtámat ért aljas rágalmat és kijelentem, hogy Himler Márton bérest, zsellért és parasztot lenéző, lekicsinylő 'úri' 1 pökhendisége hencegő hazugság. A magyar béres, zsellér ; és paraszt télen mindennap, nyáron pedig vasárnap olvasta* a nivos magyar újságokat és megértette, megbeszélte azo- ! kát. Egy-egy újság kézröl-kézre járt. Ha idejük lett volna1, bármelyikük értelmesebb írást kanyaritott volna, mint ez j az együgyünek átképzett fáklya hordozo. Parasztjaink,bé-] réseink, zsellérjeink keze érdes volt, csak durva betűk vetésére alkalmsa, de a jo Isten áldja meg valamennyiük ér-; des kezét. Ok adták nekünk a kenyeret, életet és ha hálátlanok is voltunk nekik egykor ezért, - az másféle hálátlanság volt, - nem a himler-féle. Mi, ha hálátlanok is vol - j tunk, adtunk nekik iskolát, papot, templomot, kultúrát, de
